Rácz Vali

Vali mindig szívesen emlékezett Göllén töltött gyermekéveire. A Monarchia alkonyán csoda volt az élet az iskolaigazgató vastag falú, L-alakú házában, amelyet háromszáz évvel korábban ferences szerzetesek építettek. Telente fatüzelésű cserépkályhákkal fűtöttek, s a villanyáram bevezetése előtt a mennyezetről függő, petróleumos „Aladdin-lámpák” meleg, barátságos fénye árasztotta el a boltíves szobákat. Nyaranta valóságos paradicsom virult a ház körül, a kertet maga a tanító úr gondozta. /Monica Porter, 1990/

"1935-ben vettem át az énektanári diplomámat Dohnányi Ernőtől. Persze, csakhamar kiderült, hogy én nem fogok iskolában tanítani. Bár a gyerekeket nagyon szerettem, és ők is engem, a hangom nem erre predesztinált. Egyik tanárom, Országh Tivadar inspirálására próbát énekeltem a rádióban, és rövidesen behívtak…" /Rácz Vali, 1993/

A pesti Duna-soron, a Vigadó szépséges homlokzata előtti téren valaha kerek üvegépület állott, árnyas kerthelyiséggel körítve, és ebben az üvegpavilonban a város egyik kedvelt kávéháza működött. Este tíz óra után műsor kezdődött, amelyben a kor ismert dizőze, Rácz Vali lépett fel és nem kisebb zongoristák kísérték, mint Bleyer Pál és Cziffra György. /Pusztaszeri László/

Országh Tivadar személyesen ajánlotta be a Rádió vezetőségnek. Országhot Vali hegedűjátéka nem nyűgözte le, arról viszont meg volt győződve, hogy híres énekesnő válhat belőle. S nem is csalódott, tanítványa csakhamar a Rádió legnépszerűbb énekesei közé tartozott, s a közönség gyakran hallgathatta dalait. /Monica Porter, 1990/

A Toprini nász című film premierjén, a kritikusok egybehangzó véleménye szerint a Canada bár énekesnőjének szerepében mint a magyar film legújabb felfedezettje mutatkozott be. „Hibátlan szépsége, forró temperamentuma, kitűnő tánca a legszebb reményekre jogosítja.”

Vali nagyvilági ruhakölteményeit, többek között, Gergely Sándornak köszönhette. Gergelyé volt a főváros egyik legrangosabb divatszalonja. A divattervező megnézte Vali egyik első fellépését a Hangliban, az előadás után pedig ezekkel a szemtelen szavakkal mutatkozott be az énekesnőnek:

– Asszonyom, nem tetszik a ruhája.

– Valóban? – hangzott a meglepett válasz.

– Ha megengedi, én magam tervezek Önnek egy ruhát, természetesen, ingyen. Csak azt kérem, ha tetszik, kosztümjeit szalonomban varrassa.

Megegyeztek. Gergely kitett magáért. „Angol stílusban” pompás türkiz színű, kreppből készült, földig érő ruhát tervezett. A rövid ujjú, gallérral és sötét övvel díszített modell merőben eltért a pesti színpadi viselettől. Vali úgy festett benne, mint egy egzotikus hollywoodi filmcsillag. Fejtetőre fésült frizurája, az elől kivágott, magas sarkú arany cipők még inkább fokozták a hatást. A Hangli tulajdonosai, a Rónay fivérek leesett állal nézték végig a műsort. /Monica Porter, 1990/

Sok-sok levél érkezik hozzám a frontról – mondja és a rózsaszínű szalaggal átkötött halványzöld kötegekre mutat. Piros-fehér-zöld nemzeti színekben játszanak ezek a kedves, megható üdvözletek. Különösen a somogyiaktól kapok szíves köszöntést, mert valahonnan megtudták, hogy Göllén születtem, tehát én is „bicskás, rossebes” földijük vagyok.

Rengeteg verset, kottát és rajzot küldnek neki szovjet földről régi rajongói, akik valaha élvezték remekül előadott sanzonjait, dalait.

–        Boldog megelégedett? – kérdezzük.

–        Majd ha ők mind visszatértek, mutat a tábori levelezőlapokra. /Kinizsi Andor, 1942/

Az egykori gyönyörű díva örök ragyogása ott van abban az egyszerű mondatban, amit a Jad Vasem díjátadó ünnepségén mondott. “Azt kérdezitek, miért tettem? A válasz egyszerű: nem találtam okot arra, hogy ne tegyem.” Tiszta és belülről fakadó igazság. Rácz Vali magától értetődő, zsigerei és a szíve által sugallt bátorsága nekünk is erőt ad. Kiállása, embersége megmutatja, hogy nem mindenkit húznak mélybe a sors örvényei, akadnak mindig, akik tudják: a pokoli vurstliban az életünk és a méltóságunk a tét, és az életveszély sem indokolhatja a gyávaságot. Története a látszatok mögé vezet, történelmünk mélyéről üzeni, hogy minden gyalázat ellenére is létezik együttérzés és jöhet segítség. /Karafiáth Orsolya, 2019/

A mozik 1956 februárjában nagy sikerrel vetítették Fábri Zoltán Körhinta című filmjét. A kísérőzenét Ránki György komponálta. A Magyar Hanglemez Gyártó Vállalat felkérésére a fülbemászó muzsikára Romhányi József, az ismert rímfaragó költő írt szöveget, s hosszú mellőzöttség után ismét Rácz Vali állhatott a mikrofon elé. A forradalmi események miatt azonban a dal nem tudta túlszárnyalni a film népszerűségét. Az énekesnő nem sejtette, hogy visszatérésével egyben elbúcsúzott közönségétől és hazájától:

Rácz Vali és Halász Péter két kisgyermekükkel 1956. november végén elhagyták Magyarországot. /Péter Zsolt, 2019/

Hogyan mulaszthatnám el azt, hogy szívből jövő köszönetet mondjak mindazoknak, akik azzal tiszteltek meg, hogy helyet adtak a nekem oly sokat jelentő ősrégi falak között, a Házban, amelyet gondolatban, lelkem legmélyén én mindig nagybetűvel írok. Köszönetemet és hálámat fejezem ki a még életben lévő göllei jóbarátoknak, a hajdani osztálytársaimnak, a göllei egyházközség reprezentánsainak, Gölle község vezetőinek, a felsorolásban végére hagyva, hálámban és köszönetemben azonban koránt sem: a Somogy Megyei Múzeumok kaposvári igazgatóságának és lelkes, elhivatott munkatársainak.

Igaz szeretettel ajánlom oltalmukba életem és pályám szerény emléktárgyait, abban a biztos tudatban, hogy ugyanazzal a szeretettel és megértéssel fogadják gondjaikba azokat. /Rácz Vali, 1994/