Életrajz
Major Tamás színész, rendező, színházigazgató, színészpedagógus 1910. január 26-án Újpesten született. A színiakadémia elvégzése után 1931-ben lett a Nemzeti Színház tagja, ahol epizodistaként hamar feltűnt, de ez nem elégítette ki ambícióit. Édesanyja, Majorné Papp Mariska, a hatalmi elittel kialakított szoros kapcsolatát kihasználva igyekezett fia szakmai előrejutását elősegíteni: így lett meghatározó szerepe Major Tamásnak a Nemzeti Színház ifjúsági előadásainak létrehozásában. A családi háttér azonban nem akadályozta meg a fiatal színészt abban, hogy baloldali esteken szavaljon, s bekapcsolódjon a Hont Ferenc vezetésével dolgozó Független Színpad munkájába. Kapcsolatba került az illegális kommunista párttal. 1944 végétől álnéven élt, nem lépett fel a Nemzeti Színházban. Ekkor Gobbi Hildával és Várkonyi Zoltánnal kidolgozták a színházi élet újjászervezésének programját. Eszerint Major Tamás lett 1945-ben a Nemzeti Színház igazgatója. Életének ez a legellentmondásosabb korszaka. Major a színház műsorának átalakításával a társulatot is átszervezte, s a Kommunista Párt politikai programját hirdette a színpadon is. A Magyar Színházművészeti Szövetségben is vezető szerepet töltött be, ezzel diktatórikus hatalomra tett szert. A Rajk-per után, majd Sztálin halála után hatalmi helyzete megrendült, de a politikai változások ellenére 1962-ig a Nemzeti Színház vezetője maradt. Leváltása után 1978-ig főrendezőként dolgozott a társulatban. 1982-ben az alakuló Katona József Színházhoz szerződött. Tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Kétszer – 1948-ban és 1953-ban jutalmazták Kossuth-díjjal. Budapesten hunyt el 1986. április 13-án.
A kezdetek a Nemzeti Színházban
A Nemzeti Színházban jellemszerepekben mutatkozott be. Pályája kezdetén Jouvet, az 1950-es években Sztanyiszlavszkij, majd Brecht elméleti írásai és gyakorlati működése volt rá hatással. Szerepeit gyakran csak néhány egyszerű eszközzel ábrázolta, de színészi habitusától nem volt idegen a harsány humor sem: gesztusait, mimikáját ilyenkor a bohóc eszköztárából kölcsönözte, jó néhány szerepét pedig aprólékos gonddal készített maszkban játszotta. Rendezéseibe – az írói szándék tiszteletben tartásával – számtalan ötletet vitt, gyakran élt a meghökkentés eszközével.
A képen
állnak: Major Tamás (Henrik), Horkai B. (Alfréd), Ungvári László (Septimus), Perényi László (Octavius), Tarján György (Károly), Somodi Kálmán (György)
ülnek: Rápolthy Anna (Henrietta), Bajor Gizi (Erzsébet), Gombaszögi Irén (Arabella)
A képen Major Tamás A bolond szerepében látható Török Sándor A komédiás című darabjában.
Major Tamás Caliban, Lehotay Árpád Prospero szerepében
Kyra szerepében
A képen Szörényi Éva (Genovéva), Somlay Artur (János Mester), Tasnády Ilona (Ágnes), valamint Major Tamás (Albertus) szerepel.
Herczeg Ferenc: A híd / Major Tamás rendezésében (1942)Hungarian Theatre Museum and Institute
Legalitás és illegalitás
"1942-től a Párt megbízásából és irányításával szavalóestéket rendeztem legálisan és illegálisan. Itt együtt dolgoztam Hont Ferenccel a vigadói esték alkalmából. Vörössegély gyűjtés céljából a Bőrös szakszervezetnél, egyéb szakszervezeteknél és különböző kisebb illegális csoportoknál szavaltam. A Párt megbízásából akartam megrendezni a Zeneművészeti Főiskolán a 120 éves Petőfi c. estet, melynek védnökségébe az összes tudósokat, művészeket és németellenes elemeket belevettük Népfront alapon. Ezt az estet a rendőrség betiltotta. Ezután egyre nehezebb körülmények között a rendőrség állandó betiltása mellett dolgoztunk egészen a németek bejöveteléig, amikor is azonnal illegalitásba mentem. Illegális munkám főleg a lakás és iratok szerzése volt, de részt vettem röpiratok nyomtatásában, terjesztésében és illegális nyomda felállításában, stb." (Részlet Major Tamás önéletrajzából, 1951)
A Hont Ferenc vezetésével működő Független Színpad Petőfi-estjének meghívója (1941-12-13)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Október 30-án folytatólagosan tárgyalták az Igazságügyi Minisztériumban Németh Antal ügyét. Gobbi Hilda és Major Tamás mentővallomást tett Németh Antal mellett. (…) Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója úgy vallott, hogy Németh Antal tudott az ő baloldali beállítottságukról, de elnézte, sőt segített is nekik."
(Gobbi Hilda: Közben, 1984)
A képen Gobbi Hilda (A reichstadti herceg) és Major Tamás (Ferenc császár) látható Edmond Rostand: A sasfiók című darabjában, 1942-ben. A darabot Németh Antal rendezte.
"A Duda Gyuri kifejezetten politikai akciónak indult. Vagy félig annak. Haragunkban adtuk elő – azért mondom többes számban, mert Várkonyit is beleszámítom. […] Mindenki részt vett benne, de különösen Hont meg én."
(Koltai Tamás: Major Tamás. A Mester monológja, 1986)
A "Duda Gyuri" a Népligeti Színkör Duda Gyuri házassága című előadására utal, amelyet 1942 augusztus 8-án mutattak be, és amelyet igen hamar be is tiltottak. A darabot (Molière: Dandin György, avagy a megcsúfolt férj) Hont Ferenc és Major Tamás fordította magyarra és rendezte meg. A főszerepet Major Tamás játszotta.
"Felejthetetlen volt. Sergio Failoni vezényelte az Internacionálét, többek között fellépett Székely Mihály, Basilides Mária, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán, Pásztor János. Éppen Gobbi volt a színpadon, amikor egy német akna áttörte a födémet, szerencsére nem robbant. A nyíláson át hó szállingózott be a színpadra. Nem a hidegét
éreztük, a szépségét láttuk."
(Major Tamás: Otthonaim. Budapest. A főváros folyóirata, 1979/3.)
A Nemzeti Színház igazgatója (1945-1962)
"Itt az ideje, hogy megírjuk a Nemzeti Színház őszinte történetét. (…) Most elérkezett az ideje, hogy a Nemzeti Színház újra »nemzeti« legyen. A szó valódi értelmében, amilyen az indulásnál volt. Programot kell adnunk! A felszabadulás óriási távlatokat nyitott meg előttünk. Programunk ez: ahogy kinyíltak a kastélyok, a parkok, úgy kell nekünk megnyitnunk a kultúrát a magyar nép előtt. Várjuk az új magyar darabokat, de nem vagyunk türelmetlenek. Addig, amíg azok megszületnek, közkinccsé tesszük azt, ami már megvan. Sokan beszélnek a színház válságáról, a leromlott ízlésről –, mi nem félünk. A művész tetszeni akar, az a kérdés, hogy kinek. Mi gyönyörködtetni akarjuk azokat, akik eddig kimaradtak a kultúra áldásaiból, akikről Ady azt írta: »éhe igaznak, éhe a szónak, éhe a szépnek hajt titeket.« (...) Az a színház az eszményképünk, ahol a színész eltűnik szerepe mögött, hiszen tudja, hogy az »egyéniség« nem külsőségekből áll, ahol minden alakítás az előadást szolgálja, ahol a színművész haladó világnézete fejezi ki a haladó író világnézetét, ahol a színház a valóságot, az igazat adja." (Részlet Major Tamás Nemzeti Színházban megtartott beszédéből)
"Gellértet és engem összekötött, hogy mind a ketten rajongtunk Sztanyiszlavszkijért. Szeretném elmondani, hogy ez megint egy ilyen magyar dolog. Rajongtak Sztanyiszlavszkijért, aztán sematikussá tették, aztán eldobták. Ez egy hülyeség. Mi nagyszerű dolgokat tanultunk Sztanyiszlavszkijtól, és ezeket a tanulságokat ma is föl kell használni. Még egy Brecht-darabnál is. Minden darabnál. Még akkor is, ha nem teljesen az ő világnézete szerint dolgozunk, mert maga a módszere zseniális. Az, hogy a szerepnek van mondanivalója, célja, értelme, szituációja. Ez óriási dolog, és nekünk, akik egy realista színházért küzdöttünk, és meg akartuk változtatni a bulvárszínházat, a vígszínházi stílust, a nemzeti színházi üres patetizmust, ez aranyat ért, és rengeteget segített. Érdekes, hogy például Somlayt is teljesen magával ragadta ez a gondolkodás, persze neki mindjárt nagy sikere volt a Jegor Bulicsovval." (Koltai Tamás: Major Tamás. A Mester monológja, 1986)
"Színházi törvényszéket hívatott össze, hogy az ítélkezzen Timár fölött. Balázs Samut kérte föl, hogy elnököljön a törvényszéki ülésen, Balázs Samu azonban elhárította ezt a megbízatást, mondván, színész színész fölött ne ítélkezzen. Akadt azonban, aki vállalta ezt a szerepet is… […] Ugyanúgy Major Tamás áldozata ő is, mint Németh Antal, Gellért Endre, Somogyi Erzsi, Rápolthy Anna, meg még sokan mások, akiknek a pályáját Major könyörtelenül szétzúzta.
(Pataky Jenő, Magyar Nemzet, 1991. 09. 17.)
"Sokszor felhánytorgatják, hogy én elküldtem színészeket. Abonyi Géza, Uray, Makay Margit… Aztán a Timár-ügy. Hát ezek különböző dolgok. Az egyik részét úgy fogalmaznám meg, hogy rendezőcentrikus lett a színház. […] Akkor valamennyien nagy lelkesedéssel próbáltunk a Sztanyiszlavszkij-módszer alapján nagyon komoly próbákkal. Ehhez arra volt szükség, hogy értsünk egyet a színészekkel. […] Szóval nem lehetett velük zöld ágra vergődni, és akkor történtek ezek az elküldések, amelyek úgy hiszem, a világ legtermészetesebb dolgai.
[…] egész goromba felszólítás jött Péter Gábortól, hogy azonnal tegyek jelentést, mert különben Timár nagyon megbánhatja. Ez úgy hangzott, hogy ha mi nem küldjük el, akkor majd ő intézkedik, vagyis letartóztatja. És akkor összeült a rendes színházi bíróság, amelyik a fegyelmet tartja fenn, Makláry vezetésével. Makláry is kétségbe volt esve, meg mindenki, de ki kellett tenni Timárt, nem volt vicc. Itt megint csak azt akarom mondani, hogy elküldték valamilyen üzembe, de utána megint nagyon jó dolga lett Miskolcon, a színházban. Később ő kérte, hogy visszajöhessen a Nemzeti Színházba, és akkor vissza is jött. Hát ez volt a Timár-ügy. Tudom, hogy Gobbi mutogatja a felmondólevelet, hát igen, ilyen felmondólevél volt, mert a végén már nem lehetett nem felmondani."
(Koltai Tamás: Major Tamás. A Mester monológja, 1986)
"Közönségünket, műsorunkat, színjátszásunk eddigi fejlődését és a szovjet művészet nagyszerű segítségét Rákosi elvtársnak köszönhetjük, személyes gondoskodásának és segítségének. Személyesen, atyai szóval támogatott minket rögtön a felszabadulás után, felvette a telefonkagylót és szeretettel bírált, adott tanácsot az új magyar dráma kérdésében és a legnagyobb szeretettel bátorítja, buzdítja egyénenként művészeinket, akik munkájukon keresztül érezhetik az ő féltő gondosságát. És most, mikor 60. születésnapjára jó egészséget és nagyon hosszú életet kívánunk szeretett tanítómesterünknek, fogadjuk, hogy minden erőnkkel és tehetségünkkel haladunk az általa kijelölt úton."
(Major Tamás beszéde a Nemzeti Színház előadásán / Világosság, 1952. március 12.)
Major Tamás színészi és rendezői pályafutása
Major Tamás talán legnevezetesebb alakítása Molière Tartuffe-je, melyet évtizedeken át játszott. Sikert aratott Luciferként (Madách Imre: Az ember tragédiája), Shakespeare-darabokban (Jago, Caliban, Hamlet), s Brecht Puntilla úr és szolgája, Matti című színjátékának címszerepében. Pályájának különös összegzéseként megformálta Boguslawski szerepét Spiró György Az imposztor című drámájában.Megrendezte – többek között – Racine Andromache; Shakespeare Vízkereszt vagy amit akartok, A windsori víg nők, Hamlet, Rómeó és Júlia; Gorkij Jegor Bulicsov és a többiek, Brecht Galilei élete, Peter Weiss A luzitán szörny, Carlo Goldoni Két úr szolgája című művét.
Major Tamás Arnolphe szerepében
Háy Gyula: Isten, császár, paraszt / Nemzeti Színház, készítette: Kálmán Béla (1946)Hungarian Theatre Museum and Institute
Major Tamás Zsigmond, Somogyi Erzsi pedig Borbála szerepében
Major Tamás mint III. Richárd
Dr. Szmuk szerepében
A képen Major Tamás Gajev, Tőkés Anna pedig Andrejevna szerepében látható.
Tímár Józseffel William Shakespeare Othellojában / Nemzeti Színház, készítette: Kálmán Béla (1949)Hungarian Theatre Museum and Institute
A képen Major Tamás mint Jágó, Timár József mint Othello
Major Tamás, Macbeth szerepében
Hamlet szerepében
Major Tamás mint Lucifer
Molière: Tartuffe / Nemzeti Színház Kamaraszínháza, készítette: Várkonyi László (1945)Hungarian Theatre Museum and Institute
A képen Major Tamás (Tartuffe) Apáthi Imrével (Orgon) látható.
Major Tamás Gloster, Kállai Ferenc Edmund szerepében
II. József szerepében
Major Tamás (Boronkai államtitkár) és Törőcsik Mari (Jancsó Amál)
Urbán Erika (Armande Béjart) és Major Tamás (Moliére)
Rettegett Iván cár szerepében
Moór szerepében
Déry Tibor: Kedves Bópeer…! / Pesti Színház, készítette: Horvát Éva / MTI (1976)Hungarian Theatre Museum and Institute
A képen Major Tamás (Író) és Bánfalvy Ágnes (Kati)
Major Tamás Puntila, Blaskó Péter Matti szerepében
Lear király szerepében
Forlipopoli szerepében
Spiró György: Az imposztor / Katona József Színház, készítette: Tóth István Csaba / MTI (1983)Hungarian Theatre Museum and Institute
Boguslawski szerepében
Major Tamás mint közéleti szereplő
"Bizonyos értelemben rókatermészet volt. Pillanatok alatt tudott váltani. Ez színpadon legnagyobb erény. Hogy a közéletben az-e, hát nem tudom. Attól függ. A Rajk-per idején nekem nagyon szigorúan nyilatkozott azokról a színészekről, akiknek kétségeik voltak. Aztán 1956-ban, a 20. kongresszus után, mikor a párt összehívta a színházi terület vezető értelmiségét, hogy megbeszélje velük a kongresszusi határozatokat, (...) egymás után álltunk fel, és soroltuk az elmúlt évtized alatt felgyűlt bajokat, felállt Major is, és rehabilitációt követelt barátjának, Rajk Lászlónak. Majd októberben elszavalta a rádióban a Walesi bárdokat, aztán eltávolította Gobbit és Sinkovitsot 56-os tevékenységük miatt. De ugyanígy tudott váltani művészi elveiben is. Az ötvenes évek első felében eltudta tiporni, aki merészelte nem elfogadni a zsdánovi szemléletet. Semmiféle avantgard törekvést nem tűrt, de még Brecht nevét sem lehetett kiejteni. Sztanyiszlavszkij volt az isten. Aztán jött a fordulat, és amilyen harciasan képviselte korábban Sztanyiszlavszkij kizárólagosságát, ugyanolyan harciasan követelte most […] Brechtnek egyedül való érvényességét. Igaz, ez kétségtelenül közelebb állt az alkatához. Aztán Brechtet is elfelejtette, legalább is elejtette, és alkalmazkodott új színháza feladataihoz. " (Czímer József, Népszava, 1991. március 2.)
"Mindent összevetve tehát, az újért, a jóért harcolni kell. Nem szabad arisztokratának lenni, s én bízom abban, hogy az elkövetkezendő költségvetési évben differenciáltabban, erőnket összefogva, művészeti téren is több vitával, nagyobb eredményeket fogunk elérni. Hiszen a gazdasági mechanizmusnak az emberi tartalma is éppen ott van, hogy az emberek sokkal jobban fogják átlátni a munkájuk eredményét és célját, s ha szabad ezt mondanom: ez egy kissé az emberi boldogságnak az alapja. Ezt a célt szolgálja a költségvetés, s ezért kell elfogadni."
(Major Tamás felszólalása az Országgyűlés ülésszakán, 1968)
"Két napot Zalaegerszegen vendégeskedik a héten Major Tamás. A kiváló színművész Életem, művészetem és a színház címmel 23-án délután fél háromkor a ruhagyárban, négykor a szakmunkásképző intézetben, este hatkor pedig az Ifjúsági Ház pedagógusklubjában lép az érdeklődők elé. Másnap fél háromkor a szállítógépgyáriak, ötkor a kerámiaüzem dolgozói, este hétkor az Ifjúsági Ház klubjainak, csoportjainak tagjai hallgathatják meg műsorát."
(Zalai Hírlap, 1974. május 19.)
Major Tamás mint pedagógus
"Tanítás közben az ember rájön, hogy nem lehet ezt a szakmát se megtanítani, se tudni: csak azt tudja az ember, hogy mit nem tud. A fiatalok egyik baja az, hogy rutinosan érkeznek, színházban ellesett eszközökkel; a másik az, hogy a szöveget »direktbe« mondják, ahelyett, hogy engednék működni. […] A főiskolásokkal napokig ezt a mögöttes szöveget gyakoroltattuk, mielőtt a valódit elmondhatták. […] Ha az, ami a színpadon történik, nem váratlan, a néző nem érti, miért unatkozik. Erre a folytonos váratlanra kell megtanítani a növendékeket." (Tükör, 1979. április 22.)
Major Tamás tanulmánya a színészoktatásról 3., készítette: Major Tamás (1982)Hungarian Theatre Museum and Institute
A Színház-és Filmművészeti Főiskola tanárainak levele Kádár Jánoshoz Háy Gyula ügyében (1957-01-22)Hungarian Theatre Museum and Institute
A Színház-és Filmművészeti Főiskola tanárainak levele Kádár Jánoshoz Háy Gyula ügyében (1957-01-22)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Amikor mi indultunk, akkor az 1956 utáni világba csöppentünk bele, a hatvanas évek második felének izgalmas szellemi áramlataiba. Meg kell mondanom, ezekhez is elsősorban Major Tamás által jutottunk el, ő értelmezte-tolmácsolta, ami a határainkon kívül történik, francia események és a többi. Nem agitált, nem politizált, inkább csak úgy mondott el mindent, mint valami jó anekdotát. Ebben a hangulatban, légkörben csináltuk meg vele az Athénit, a Rómeót, a Vágóhidak Johannáját … mindegyik megbukott. Aztán néhány évi csönd után mások, fiatal rendezők sorra kezdték ugyanezt megcsinálni, és akkor – jó lett."
(Iglódi István, 1986)
"A Puntilára nagyon szívesen emlékszem vissza. Csiszár jól csinálta. Volt ugyan az elején egy nagyszerű bevezető song, amiben eléneklik a darab tartalmát, ezt Csiszár felbontotta és kiosztotta több szereplő között, ami által tulajdonképpen kevés értelme maradt. Én egyszer szóltam, de azt mondta, nem. Nem, hát nem. Különben tényleg jól csinálta. Mindig voltak ötletei, és ezekhez ragaszkodott. De lehetett beszélni vele. Például amikor a Hatelma-hegy jelenet következett, azt mondta, hogy most tartsunk szünetet, mert díszletezni kell. Mondtam neki, ne haragudjon, de lehetetlen, itt nincs szünet és nincs díszletezés. Azt mondja, hát össze kell állítani a hegyet. Mondom, persze, hogy össze kell állítani, majd a Matti összeállítja. Azt a szemünk láttára kell összeállítani, éppen az a szép benne, hogy különböző bútordarabokból áll, és azt látom én Hatelma-hegynek. Ez tetszett neki. De hát hogyan? Mondom, van itt egy nagyszerű, erős ember, úgy hívják, hogy Blaskó Péter, ő össze fogja állítani. Hát Blaskó tényleg fantasztikus volt, összeállított egy hegyet."
(Koltai Tamás: Major Tamás. A Mester monológja, 1986)
"Szerencsére megjelentek fiatal emberek, akikkel hallatlanul jó dolog volt már a főiskolán együtt dolgozni. Egyszerűen nem lehet elfelejteni például Székely Gábort, ahogy a Woyzecket rendezte. […] Ők tényleg meg akarták váltani a világot. Ők tényleg olyan szenvedélyességgel – és ezt a szót szeretném hangsúlyozni, mert ez hiányzik: a szenvedély – mentek a színházba, hogy öröm volt nézni. És még nagyobb öröm volt, hogy amikor olyan szerencsésen alakult a helyzet, hogy Székely Gábor Szolnokon rendezhetett, és csinált egy egészen kitűnő színházat. Kaposvár és Szolnok akkor állandóan támogatta egymást, kikérte egymás véleményét. Ez is valami hallatlan szimpatikus szövetség volt. Nem tudom elfelejteni, amikor odajöttek hivatalos emberek, és üdvözölték Székelyt meg Zsámbéki Gábort, és lehetett látni, hogy céljuk van vele. Akkor felhozták őket a Nemzeti Színházba, ami talán az elképzelhető legbölcsebb cselekedet volt. Épp ezért rettentően fájdalmasan érintett, hogy aztán ezt a nemzeti színházi pár hónapot megszüntették, és elküldték ezeket a fiatalembereket. De hát eltemetni nem lehet az eredményeket, és ők azóta is mindig igazolják a tehetségüket." (Koltai Tamás: Major Tamás. A Mester monológja, 1986)
William Shakespeare: Lear király / Miskolci Nemzeti Színház, készítette: MTI (1981)Hungarian Theatre Museum and Institute
1986. április 13.
"Major Tamás élete különböző – s nem mindig felfelé emelkedő – korszakokból állt, de azt már fiatalon felfedezte, hogy a Színház kötelessége »tükröt tartani a természetnek«. S egészen nyilvánvaló, hogy ha a »természet« eléggé maradandó is, a »tükör« is állandó változásban van." (Antal Gábor: Major Tamás halálára / Magyar Nemzet, 1986. április 15.)
Major Tamás hagyatéka
" (...) Spiró György Az imposztor című drámája dramatikus formában ugyan, de több szempontból is megvilágítja, milyen nehézségekkel kell szembenéznie a Major Tamással foglalkozó kutatónak. A darab többszörös önmagára és a színházon kívüli világra reflektálása, a görbe tükrök sora, amelyet kora valóságának mutat, sokban hasonlatosak a Majorhoz kötődő dokumentumokhoz. Major alakját ugyanis egyrészről rengeteg anekdota, legenda, pletyka fogja körül, másrészről pedig a kortársak viszonya hozzá elsősorban érzelmi, néhányuk Major-rajongó, mások Major-ellenesek, ezért a munkásságára visszaemlékező írások, még a tudományosabb célúak is, főleg érzelmi-ventilláló narratívák. A dolgot tovább bonyolítja, hogy Major igen komoly erőfeszítéseket tett, hogy élettörténetét a saját maga által kontrollált narratívából ismerje meg a világ. Ennek érdekében életére, színészi és rendezői karrierjének főbb állomásaira folyamatosan reflektált: interjúkban, nyílt levelekben és elemző írásokban ajánlotta az olvasóknak (illetve a rádióhallgatóknak és TV-nézőknek) az általa legitimált olvasatokat." Schandl Veronika: "A csúsztatások mestere": Major Tamás rendezői korszakai In.: Tóth Sára et. al. (Szerk.): Szólító szavak.Tanulmányok Fabiny Tibor hatvanadik születésnapjára / The Power of Words. Papers in Honor of Tibor Fabiny's Sixtieth Birthday, Károli Gáspár Református Egyetem - L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2015. 492. o.
"Tizenhét évig igazgatta a Nemzetit. Leváltását követően tizenhat évig a színház főrendezője volt. Ez a táv egyedülálló színháztörténetünkben. Tagadhatatlan, hogy olyan években állt a színház és a magyar színházművészet élén, amikor a hatalma fegyvereken nyugodott. […] Nagy színész, nagy rendező, nagy színházi ember, nagy taktikus, akinek sokat köszönhet a magyar színházművészet nemcsak azért, mert előrevitte a színházi nyelvtant, hanem mert megóvta a nemzet első színházát a sok szecskától, kötelező politikai házi feladattól." (Molnár Gál Péter: Major Tamás: bűnbak és példa, 2000)
"De amit színpadon / A népnek hirdetünk, / Ne hazudtolja meg / A cselekedetünk. / Ha meg nem tesszük azt, / Ami föladatunk: / Akkor gyalázat ránk, / Szinészek nem vagyunk!" (Petőfi Sándor: Színészdal)
A válogatás a Major Tamás arcai című időszaki kiállítás anyagából készült, amely 2010. szeptember 21. és 2010. december 31. között volt megtekinthető az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet - Bajor Gizi Színészmúzeumban.
A Major Tamás arcai című időszaki kiállítás kurátorai: Csiszár Mirella és Gajdó Tamás
A virtuális összeállítást az időszaki kiállítás anyagából Hadi Barbara készítette.