Bevezető
Virtuális kiállításunkat a pécsi "Kifordítva. Mesés bábtechnikák" című időszaki tárlatunk és az "Egy bőröndnyi báb. Papírbábszínházi foglalkoztató" című kiadványunk alapján állítottuk össze. A pécsi tárlaton az ismertető szövegeken túl Lellei Pál bábkészítőmester bábszerkezeteivel kipróbálható módon mutattuk be a különböző bábtechnikákat. Így kicsiket és nagyokat (és még nagyobbakat) egyaránt meg tudtunk szólítani. A virtuális térben sem szerettünk volna lemondani erről. Minden fejezet végén Remsey Dávid Vitéz László figurájával jeleztük azt a pontot, ahol valamilyen interaktív kitekintő, kipróbálható érdekesség található.
Milyen bábtípusok vannak?
A bábtípusokat többféle módon lehet rendszerezni. A kategóriák felállításakor figyelembe lehet venni a báb térbeli kiterjedését (sík, félplasztikus, háromdimenziós), a megszemélyesítés tárgyát (embert vagy állatot ábrázol), illetve a mozgatás mikéntjét és irányát. Három fő bábtípust különböztetnek meg aszerint, hogy a báb és a mozgatója hol helyezkedik el egymáshoz képest. Ha a bábszínész a bábja fölött van (például dobogón vagy hídon áll), felső mozgatású bábról beszélünk. Ilyen technika a marionett. Ha a játékos a bábja mögött helyezkedik el, a bábot hátsó mozgatásúnak nevezzük. Ide tartozik az árnybáb és a tradicionális japán bábtípus, a bunraku. Ha a bábos a bábja alatt van, a játékot alsó mozgatásúnak nevezzük. Ez esetben a leggyakrabban paravánt használnak a bábjátékosok, hogy elrejtőzzenek mögötte. Legjellemzőbb formája a kesztyűs báb és a keleti vajang (pálcás) technika. Bár az egyes bábtípusok jól elkülöníthetőek, keveredhetnek is egymással, ahogy ezt a 20. században létrejött új, egyedi technikák is mutatják. Sok újítást különböző kulturális, főleg ázsiai hatásoknak köszönhetünk, ahogyan a ma nagy népszerűségnek örvendő hátsó mozgatású bunraku magyar változatát is.
De mi az a stucni?
Európa legrégebbi és legelterjedtebb bábfajtája a kesztyűs báb vagy zsákbáb. Hazánkban ez a bábtípus elsősorban a vásári bábjátékokhoz köthető. Saját karikírozó, sűrítő formanyelvükben minden érzést erősen hangsúlyozott, groteszk mozdulatok fejeznek ki. Mozgatása egyszerűnek tűnhet, pedig minden mozdulatnak irányítottnak és megtervezettnek kell lennie. Nevezhetjük a leggyorsabb és a legmozgékonyabb bábtechnikának, hiszen a bábos a kézfejére húzva, közvetlenül irányítja a figurát. Játékmódjára jellemzőek az akciódús jelenetek, a verekedések, a harcok és a színpadi fogócskák. Az állandó csetepaték és püfölések miatt ez a technika megkívánja a nagyon erős és tartós fejet, amely leggyakrabban fából vagy papírmaséból készül. A báb testét textilből varrják kifejezetten a színész kézméretéhez és kéztartásához igazodva. Éppen ezért a zsákbáb arányai különböznek az emberi arányoktól, alakja a kéz anatómiájához igazodik. A fej általában jóval nagyobb, mint a test többi része. Európai szokás szerint a báboknak készül egy belső zsákja, amelyhez a kezeket, a fejet és a jelmezt rögzítik.
ismeretlen: Vitéz László és Kemény HenrikHungarian Theatre Museum and Institute
Vitéz László kesztyűsbáb figurája a legismertebb magyar vásári bábhős. Felismerhető piros ruhájáról, hegyes sapkájáról, bumfordi orráról. Állandó kellékei a palacsintasütő és a bunkósbot, amelyekkel rendre alaposan megleckézteti ellenfeleit: a csendőrt, a rendőrt, az ördögöt, a krokodilt vagy akár magát a halált. A ma ismert leghíresebb Vitéz Lászlót Kemény Henrik keltette életre.
Korngut-Kemény család, 1920-as évek: Vitéz László ellenfele: Hosszú ördögHungarian Theatre Museum and Institute
id. Kemény Henrik, 1920-as évek: Vitéz László ellenfele: CsokipofaHungarian Theatre Museum and Institute
id. Kemény Henrik: Vitéz László ellenfele: Piros ördögHungarian Theatre Museum and Institute
id. Kemény Henrik: Vitéz LászlóHungarian Theatre Museum and Institute
A Korngut-Kemény család hagyatékában öt darab Vitéz László figura maradt fenn. A legrégebbit, a képen látható bábot id. Kemény Henrik készítette.
Hincz-család: Vitéz LászlóHungarian Theatre Museum and Institute
Hincz-család: Vitéz László ellenfele: HalálHungarian Theatre Museum and Institute
Hincz-család: Vitéz László ellenfele: ÖrdögHungarian Theatre Museum and Institute
Hincz-család: Vitéz László ellenfele: ÖrdögHungarian Theatre Museum and Institute
A vásári bábjátékok harcai jól koreografáltak. Az ütéseknél például figyelni kell, hogy a bábfejet hátulról érje a csapás, mert szemből a játékos ujjtöréséhez vezethet. A kesztyűs báb legsérülékenyebb része az orra.
„Ha a baba megütődik, tényleg beütődik az oldalkulisszába, hódolatát derékszögben meghajolva fejezi ki, ha megnéz valamit egész fejét végighúzza az illető tárgy fölött, ha verekedik, teljes törzsével lendül neki, s ha meghal, a kis színpad párkányán kicsüngő nehéz fej az üressé vált ruhán, melyből a mozgató kihúzta kezét, úgy csüng, mint valami tömör virág, melynek szára elfonnyadt. A lélek elszállását, a lelkehagyott testnek szomorúteljes összeroskadását minden nagy tragikus színésznél erőteljesebben fejezi ki ez a bánatos csüngő fej.” (Orbók Lóránd)
A kesztyűs báb színpada a paraván. A bábokat mögüle mozgatják, feladata, hogy elrejtse a színészt a néző elől.
Állami Bábszínház: A három kismalac, készítette: ismeretlen (1977)Hungarian Theatre Museum and Institute
A kesztyűs bábot mindig függőlegesen, egyenesen kell tartani a paraván felett. Ez a tartás azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a tartó kezet a közönség is megláthatja. Ezért a mozgató karjára textilből készített csövet szoktak húzni. Ezt a csövet nevezik stucninak. A kesztyűs bábok esetében ezt rávarrással rögzítik a bábra a lábak mögé vagy a szoknya alá.
A győri Vaskakas Bábszínház színészeivel kipróbálhatod egy kesztyűs báb üldözési jelenetét!
Csempurit és gapit
A pálcás bábot, azaz a vezetőpálcával mozgatott bábut valamilyen, többnyire a fejhez, kezekhez, vagy a háthoz rögzített merev pálcákkal irányítják. A technikát Európa Ázsiából vette át. Maga az elnevezés is fiatal, csak a 20. század közepén terjedt el a kontinensen. A bábtípust átalakított formában, paravánnal, alsó pálcás mozgatással Szergej Obrazcov, a híres orosz bábművész terjesztette el a II. világháború után. A bábtípusnak tradicionális fajtája az indonéz vajang (wayang) báb, amelynél a fej vastagabb botja mellett két, a kezeket mozgató pálcát is találhatunk. Ugyan a szó alighanem a bayang (árny) szóból ered, általánosan a hagyományos jávai bábjátékokat nevezzük így. Több típusa is létezik: van belőle sík (klitik), árny (kulit) és plasztikus (golek) báb is. A hagyományos figurák megjelenésükben, színezetükben kódolva hordozzák karakterüket. Öt típust szokás megkülönböztetni: férfi, nő, harcos, démon és bohóc. A bábokra jellemzőek az emberi arányok, de felépítése az embernél nyúlánkabb. Karja vállban és könyökben ízelt, hosszúkás, vékony. Mivel keze csak pálcák segítségével irányítható, dekoratív, finom gesztusokat képes kifejezni.
Gapitnak eredetileg azt a botot nevezzük, ami az autentikus jávai figuráknál a báb gerincoszlopa, tartója, egyben fejének irányítója. A mai szóhasználat szerint gapitnak azt a szerkezetet nevezzük, ami a báb fejének billentését, forgatását is lehetővé teszi.
A három pálcával mozgatott vajang bábok kézmozgató botjait csempuritnak nevezzük. Ezek eredetileg vékony bambuszhasítékokból készültek, amik egyszerűen madzaggal voltak a kezekhez erősítve.
Az európai pálcás bábokra jellemző, hogy a pálcák elrejtése végett gyakran készítenek kétrétegű köpenyt, ez befolyásolja a mozgatást is.
A paravános játékban általában a bábbal szemben és a paravánnak háttal állva játszanak, mert a mozdulatokat így lehet a legjobban ellenőrizni.
Az Állami Bábszínházra nagy hatást gyakorolt Szergej Obrazcov társulatának, a Moszkvai Központi Bábszínháznak 1950-es vendégjátéka: a szöveg elsőbbrendűségét átvette a vizualitás. A korábban használt kesztyűs bábtechnikát kiszorították a pálcás bábok.
Az Állami Bábszínház a hatvanas évek kísérletezése, formanyelvkeresése után megtalálta azt a stílust, aminek köszönhetően nemzetközi sikereket ért el. A hatvanas-és hetvenes években kifejlesztett bábszínészeket rejtő illúzió-színház mindvégig követendő példa marad Szilágyi Dezső igazgatása alatt.
Budapest Bábszínház: 80 nap alatt a Föld körül, készítette: Éder Vera (2019)Hungarian Theatre Museum and Institute
Napjainkban ritkán láthatjuk a bábszínházakban, legutóbb a Budapest Bábszínház 80 nap alatt a föld körül című előadásban láthattuk.
Otthon egy nagy kartondobozból vagy egy kifeszített plédből is lehet paravánt készíteni. Próbáld ki, legyen otthon is bábszínház!
Az árnyak birodalma
Amikor a nézők a bábfigurák egy felületre (például vászonra) vetett árnyképeit látják, árnyjátékról beszélhetünk. Ez egy olyan művészeti forma, ami a háromdimenziós világot kilapítja kétdimenzióssá. A hagyományos árnyszínház Ázsiában született, legrégebbi típusaira Kínában, Indiában és Indonéziában találunk példákat. Európában csak a 17-18. században jelent meg. Mozgatási rendszerük és a fényforrás alapján megkülönböztetjük az indiai (alsó) és a kínai (hátsó) mozgatású árnyjátékot. Az ázsiai kultúrában az árnyjátékokat általában különböző rítusok kísérik. Az árnyfigurák életre keltése mágikus tett. Az indonéz vajangban a dalang (a bábjátékos) az árnyak birodalmába, a szellemek világába kalauzolja a nézőket, ahonnan az elhunyt lelkek a megszerzett isteni tudás birtokában visszatérnek az élőkhöz. A hagyományos formák bábfigurái áttetszőre kikészített állatbőrből létrehozott síkbábok voltak. A modern anyagok megjelenése és az emberi találékonyság kitágította az alapanyagok körét: találkozhatunk fémből, kartonból, falemezből, műanyagból készítette figurákkal is, de azt a változatot is árnyszínháznak tekintjük, amikor a színészek a kezüket vagy testüket felhasználva képeznek árnyképeket.
A szórt fényű, hátsó mozgatású árnyjátékot kínai árnyjátéknak is nevezzük. Izületeiben, anyagában megegyezik az indiai típussal, mozgatásában tér el attól. A bábfigurákat itt pálcák segítségével a vászonhoz nyomják. A báb szinte minden elemét tudja mozgatni, így akár több mozgatóra is szüksége lehet. A pálcák fényét a felső megvilágítással mossák el, így azok nem láthatóak a néző számára.
A pontfénylámpás, alsó mozgatású árnyjátékot indiai árnyjátéknak is nevezzük. A játékos a vászonhoz boton, pálcán tartja fel a figurákat, amelyeket pálcákkal, zsinórokkal, billentyűkkel kelt életre. Megjelenésük szerint a bábok lehetnek fedettek, áttörtek és átlátszóak. A tartó pálca adja a figura tartását, így ez akár a kontúrok mentén fel is nyúlhat a bábtestben.
Magyarországon Büky Béla képviselte ezt a bábtechnikát.
Színes árnyjáték terve
Hallod-e te király fia, készítette: Büky Béla (1932)Hungarian Theatre Museum and Institute
Jelenetkép rekonstrukció 2017-ből
Büky Béla előadásai alaposan kidolgozott, művészi igényű tervrajzok alapján keltek életre, zsinóros alsó mozgatású fapálcás alakjai is aprólékosan megtervezettek. Mintázatukat áttörések adják, színes árnyjáték elérése végett több előadás figuráit műselyem vagy selyempapír beragasztásokkal színezte. A báb anyagát és technikáját tekintve eltér a keleti árnyjátéktól, ugyanakkor a szimbolikus, szakrális és parabolaszerű mitologikus témák, a jelképes hősök terén hasonlóságot mutat a keleti formákkal.
Az árnyjáték tere - Büky Béla: Bábjátékkönyv (1947)Hungarian Theatre Museum and Institute
Az árnyjáték lényege az, hogy a néző és a játékos közt egy elválasztó felület, például vászon vagy fólia van, amire a bábos sík figurák árnyait vetíti: ezt látja a közönség kirajzolódni.
A halogén izzót a 20. század közepén találták fel. Ez a világítástechnika új lehetőségeket teremtett az árnyszínház művészetében, és új lendületet adott a műfajnak. Például lehetővé tette, hogy a bábjátékos a vászonra vetett árnyékkép méretével is manipuláljon, mivel a vászontól távolodva se vesztette el az árnyképet.
ismeretlen, 1930 körül: Arc-en-Ciel Bábszínház: A bűvös hordóHungarian Theatre Museum and Institute
„A sziluettek előnye az árnnyal szemben állandósága. Az árny ugyanis roppant változékony. Ahogy a figura kissé távolodik a lepedőtől, megnő, elmosódik, amivel a gyakorlott játékos fantasztikus
hatásokat tud elérni - de a kezdőt kétségbe ejti. Blattner Gézánál mindig sziluettekkel dolgoztunk, éspedig vagy fából lombfűrészelt, feketére festett, sínen mozgó alakokkal, amelyek mögött a lepedőt változó színekkel világítottuk meg, vagy áttetsző műanyagokból készült alakokkal, fekete háttér előtt, magukat a figurákat világítottuk át a hangulathoz alkalmazkodó színes fénnyel.” (A. Tóth Sándor)
Otthoni árnyjátékhoz elegendő a kezünk, egy lámpa és a fal. Milyen állatokat lehet még megjeleníteni? Keress másik videókat!
Tarkóbot és feketeszínház
A hátsó mozagtású bábok eredete a 17. századi japán bunraku bábokhoz vezet vissza. Manapság már sokkal kiterjedtebb használatának köre – a jelen magyar bábszínházának legkedveltebb bábtípusáról beszélhetünk. Időközben kialakultak speciálisan magyar változatai is. A tradicionális technika jellemzője, hogy az akár embernagyságú bábot három ember mozgatja hátulról. A mozgatók fekete öltözetet viselnek, arcukat fekete maszkkal takarják el. Egyedül a mester, a főmozgató játszhat maszk nélkül. A mester egyik kezével a bábfigura fejét, a másikkal a báb jobb kezét irányítja. Az első segédje felelős a figura bal kezéért és a kellékekért. A második segítő a lábakat mozgatja. A mozgás összehangolásában a játékosoknak nincsen külső segítségük, nem vezeti őket a nézőtérről a rendező, és nem is beszélhetnek egymással. Mindent a vezető bábos koordinál diszkrét jelzések segítségével. Európában a bunraku elnevezést általában arra a technikára alkalmazzák, amikor a bábjátékos is látható a bábfigura mögött.
A hagyományos bábhasználathoz hagyományos tanulási folyamat is tartozik, egy kezdő évtizedeken keresztül tanulja a játékot. A játékosok között szigorú hierarchikus rend uralkodik. A második segéd 10 évig tanul, hogy előrébb léphessen a ranglétrán első segéddé, majd újabb 10 éves szakmai képzés után léphet elő mesterré.
A tagolt színpadon mindennek kijelölt helye van. A narrátor és a zenész az oldalszínpadon helyezkednek el. A díszletek arányosak a bábokkal.
Az autentikus japán bunraku technika egyik magyar változata a „golyós” báb. A bábfej tartóbotján egy csavarral rögzített fagolyó tartja a vállat és az arra épített testet. A technikát csak bizonyos méret felett lehet alkalmazni, mert a mozgató kéznek el kell férnie a szerkezetet rejtő mellkasban. Kisebb figurák esetében a tarkóbotos tartást szokták használni.
A bunraku egy európai, modernizált, egyszerűsített változataként foghatjuk fel a tarkóbotos bábot. Nevét a szerkezetet tartó, a tarkóból 45 fokos szögben kiálló pálcáról kapta. Ezt a hátsó mozgatású bábot akár többen is mozgathatják. A báb kezeit a színész saját kezével vagy könyökpálcával is irányíthatja.
A bunraku báb azért is közkedvelt a jelenkor bábszínházában, mert a mozgatása nagyon közvetlen, finom, emberi. Mivel a bábos is a színpadon van bábjával, a kettejük közti viszony gyakran az előadás középpontjába kerül.
Állami Bábszínház: Jelenet szöveg nélkül, készítette: ismeretlen (1966)Hungarian Theatre Museum and Institute
A feketeszínház olyan technika, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos figurákat megmutassunk a színen, míg másokat elrejtsük. A játék lényege, hogy a színészek teljes testüket elfedő (fényelnyelő) fekete bársony ruhában mozognak a sötét színpadon, így a figuráik csak a megfelelő megvilágításba, a fénysíkba tartva látszanak. A mozgatók mindvégig láthatatlanok maradnak, így a nézőkben azt az illúziót keltik, mintha a báb magától mozogna. A feketeszínházat a bűvészvilág ihlette. Alapja egy olyan illúzió, amelyet az emberi szem tökéletlenségének kihasználására terveztek. Az optikai trükk lényege, hogy látásunk nem tudja megkülönböztetni a fekete anyagot a fekete háttér előtt.
Mennyire lehet nehéz a japán bábszínészeknek? Próbáld ki otthon! Ketten vagy hárman mozgassatok egy nagyobb plüss figurát úgy, hogy egyikőtök csak a fejet és a jobb kezet mozgatja, a másik játékos csak a bal kezet és a figura hátsóját tartja, míg a harmadik a lábakat hozza mozgásba. Ne felejtsetek el cserélni!
A nagy gubanc
A felülről zsinórral, szálakkal vagy dróttal mozgatott bábokat marionettnek nevezzük. Maga az elnevezés, a marionett szó ’kis Máriát’, ’Máriácskát’ jelent, mivel a báb története a templomi bábjátékokhoz vezethető vissza, amikor is Szűz Mária életéről és az Evangéliumból származó történeteket adtak elő a templomokban. Magyarországon a 18. században az Esterházy-kastélyban külön marionettszínházat építettek, ahol báboperákat tűztek műsorra. Emellett a vándor és vásári bábjátékosok kedvelt műfaja volt. Később, a 20. század első felében a művészi bábjáték képviselői is kísérleteztek a műfajjal. A hatvanas években az Astra Együttes alkalmazta előszeretettel ezt a bábtechnikát. Anatómiai felépítése általában követi az emberi testet, ízületekre és testrészekre tagolt. A bábos egy marionett-kereszt segítségével rögzíti a zsinórokat a báb egy-egy testrészéhez. A jó marionett működéséhez elengedhetetlen a megfelelő súlyozás, hiszen „földközpontú” bábok, fontos, hogy a gravitáció illúzióját keltsék. Lábaik mindig nehezebb anyagból vagy súlyok alkalmazásával készülnek. Fontos tulajdonsága, hogy a bábjátékos itt van a „legmesszebb” bábjától – talán ezért is gondolják sokan, hogy ez a legnehezebben elsajátítható technika. Szergej Obrazcov sohasem kedvelte, mert az ő felfogásában az emberi kéz a bábu lelke, és a marionett esetében a közvetett, áttétes mozgatás miatt ez a „lélek” túlságosan távol van a figurától. A mozgatószerkezetek alapján megkülönböztetjük a szicíliai, a vezetőpálcás és a zsinóros marionettet.
A zsinóros marionettre az jellemző, hogy minden egyes bekötési pontját zsinórokkal rögzítik a kereszthez. Közvetett mozgatása miatt a legbonyolultabb bábtechnikának tartják. Az összes bábtechnika közül ennek az irányítása a legáttétesebb. Mozgatása során az emberi kéz mozdulatai nem közvetlenül, hanem a kereszten és a zsinórok rendszerén keresztül jutnak el a bábhoz. A testrészeket összekötő ízületeknek mindig lazáknak kell lenniük, hogy a mozgatás akadálymentesen jöhessen létre.
Dél-Olaszországra jellemző bábtechnika a szicíliai marionett. Az előadások tárgya elsősorban a lovagi irodalom és fantasztikus történelmi regék. A bábok fából készülnek, díszes páncélzatot viselnek. Legnagyobb példányaik akár 20-30 kg nehezek és 100-140 cm hosszúak is lehetnek. A technika sajátossága, hogy a fejhez és a kardot fogó kézhez kampóban végződő fémrúdcsatlakozik. A másik kezet és a sisak rostélyát szükség szerint zsinórral mozgatják. Az előadásokra jellemzőek az erőteljes és megkomponált harcjelenetek, amiket a vezetőpálcás mozgatás segít.
A tisztán zsinóros és a szicíliai technika keveredik a vezetőpálcás típusban. A báb felkarja általában textilből készül, a többi részét jellemzően fából faragják. Fejéből (ritkábban a hátából) egy acéldrót vezet a kereszthez, amely a fej vagy a test jobbra-balra mozgatását irányítja. A többi mozdulatot zsinóros bekötéssel végzik, ízületei megegyeznek a zsinóros marionett ízületeivel. A cseh bábkultúra kedvelt típusa, ezért is szokás cseh marionettnek nevezni.
Az alapmarionettek mellett megkülönböztethetjük a trükkmarionetteket, vagy más néven átváltozó (metamorfózis) bábokat. Ezek a metamorfózisok a vásári bábszínpadok legnépszerűbb
számai voltak. Divatjuk a 17-18. században a mechanikus játékok, automaták hatására terjedt el a bábszínpadokon. A produkció lényegét a meglepetéskeltés, a közönség elkápráztatása jelentette. A marionett-technikának köszönhetően a figura tánc közben, a nézők szeme láttára alakult át.
A zsinórok megrántására például darabjaira esett szét.
A képen látható Széteső ember (1870 körül) eredetileg széteső halálként funkcionált. Tagjait az előadás során széteresztette, a földre fektette, a törzsétől távol lebegtette, majd újra összeszedte.
A Korngut-Kemény család hagyatékában is több trükkmarionett található.
A bábok mozgatása nem csupán technika, hanem művészet is. Minden mozdulat a bábjátékos testében születik meg, és amikor ez átkerül a báb kisebb testébe, nem veszítheti el hitelességét.
A technika elsajátításánál a legnagyobb kihívást a járás megtanulása jelenti: ha a bábjátékos túlzottan megfeszíti a térdzsinórokat, akkor a báb egy nevetséges, félig ülő pozícióban fog közlekedni; ám ha a bábot túlzottan elemelik a földtől, akkor a lábak ingaszerűen lógnak a levegőben.
Marionettszínpadok, készítette: Rév István Árpád (1945/1966)Hungarian Theatre Museum and Institute
A marionettszínpadok igen sokfélék lehetnek. Két része van: 1. a színpad, amelyen a közönség a jeleneteket látja, 2. a mozgatás színtere, ami lehet egy dobogó vagy emelvény is, ám klasszikus formája az úgynevezett marionett-híd. Ez utóbbi a színpad fölött helyezkedik el és arra való, hogy a bábok mozgatásának és az előadás technikai lebonyolításának áttekinthető teret nyújtson. A szerkezet a színpad nyílása fölött helyet kaphat a zsinórpadláson is. A marionettek zsinórjainak hosszúsága függ a híd magasságától. Előnye, hogy egyszerre több marionett-játékos is elfér a hídon.
Próbáld ki, otthon is készíthetsz zsinóros bábokat kupakokból, vécépapírgurigákból, golyókból!
Magyar szabadalmak
Bár a jellegzetes bábtípusok és mozgatási technikák jól elkülöníthetők egymástól, a művészek szeretnek kísérletezni. A variációk sora végtelen, fantáziájuknak köszönhetően a klasszikus technikák keveredhetnek egymással, és létrehozhatnak újabb, egyedi típusokat is. Sok újítást különböző kulturális, főleg ázsiai hatásoknak köszönhetünk, ahogyan a ma nagy népszerűségnek örvendő hátsó mozgatású bunraku magyar változatát is. Technikai újítónak számít a 20. századi magyar bábjátszás két neves alkotója, Blattner Géza és Rév István Árpád.
Blattner Géza billentyűs marionettje különböző mozgatási technikákat egyesít. Megjelenik benne az alsó mozgatás és a marionettekre jellemző zsinórozás. A báb gerince egy rúd, amelynek alsó vége a bábos derekára szerelt tartóba illeszthető. A végtagok és a fej a test belsejében futó zsinórrendszerrel mozdítható meg, amit a bábos a derékmagasságában felszerelt billentyűkkel működtet. Így szinte tökéletesen lehet az emberi kéz és a fej mozgását utánozni.
Blattner Géza billentyűs marionettjei a II. világháború során elpusztultak. A képen látható bábot Lellei Pál bábkészítő mester rekonstruálta 2000-es évek elején a fennmaradt fotók és a szabadalmi leírások alapján.
Rév István Árpád hosszas kísérletezés során alakította ki egyedi bábtechnikáját, a mechanizált rúdbábot, mely az alsó mozgatást és a kesztyűs bábtechnikát ötvözi. A rúd alsó részén találhatók azok a kallantyúk és pöckök, melyek az üreges rúdban futó zsinórok segítségével a szemet és a szájat mozgatják. Miközben a játékos egyik kezével a rúdra szerelt bábot tartja, és egyben ujjaival kezeli a kallantyúkat, másik kezével a figura kesztyűsbábként kialakított felsőtestébe nyúl, és mozgatja a bábkezeket.
„Rájöttem, hogy hogy nézzenek ki ezek a bábok, amikkel játszani lehet, rájöttem, hogy díszlet kell, ragyogni kell a miliőnek, és csak enyhén komikus bábokkal lehet kezdeni.” (Rév István Árpád)”
Rév István színháza mindössze egyetlen „bábtársulatból” állt. A bábokat előadásról előadásra, sőt, legtöbbször jelentről jelenetre átöltöztették. Az új szerepnek megfelelő ruhát, parókát és arcot kaptak: az arc olajfestékkel készült, alapkarakterére lemosható, temperából készült kiegészítés került. A színház első előadásában, a Toldiban mindössze 20 báb játszotta a 32 szerepet.
A képen Lénárt András fejlesztése látható: a marionett bábokra jellemző felépítést egyesíti a pálcás és a hátsó mozgatású bábok irányítási technikájával. Ennek eredményeképpen egy, a bábtesthez közel, hátulról animálható könnyed mozgásra képes, de ugyanakkor stabilan irányítható bábtechnika jött létre.
A művészek nem csak a mozgatással, hanem az anyagokkal is szívesen kísérleteztek. Miből készült? „Mindenből lehet báb” – vallják, és valóban a magyar bábtörténet során felhasználtak már zöldségeket, flakonokat, kosarakat és számtalan meglepő tárgyat. Nézz körül otthon, és próbáld ki te is!
Hétköznapi tárgyak a színpadon
Minden báb tárgy, de nem minden tárgy báb. Bábozni akár a körülöttünk lévő tárgyakkal is lehet. A tárgyjáték (tárgyanimáció) a bábművészet egyik legfiatalabb formája. Sajátossága, hogy a bábjáték szereplői közönséges használati tárgyak, amelyek közvetlenül a színpadon, a játszók és a közönség fantáziája segítségével változnak át bábokká. Ilyenkor a színész nem egy előre elkészített, megtervezett bábfigurával formálja meg a szerepet, hanem hétköznapi tárgyat von be a játékba. Jellemző, hogy a bábszínész nem a megszokott rendeltetése szerint használja az adott tárgyat: a tollseprűből például a színpadon boszorkány válik. Két típusa van: a figurális és a funkcionális tárgyjáték.
Állami Bábszínház: Székhistória, készítette: MTI - Keleti Éva (1975)Hungarian Theatre Museum and Institute
A funkcionális tárgyjáték a tárgy fizikai adottságaiból, formájából indul ki, és játszik annak többletjelentésével. Ebben az esetben a tárgy maga változatlan marad, az őt körülvevő színészek játékától válik bábbá.
A tárgyjáték másik fajtája a figurális tárgyjáték az utánzásra épül, célja az emberi környezet minél pontosabb másolása. A különböző tárgyakat és anyagokat nem a rájuk jellemző módon használják, hanem – a hagyományos mozgatási technikák segítségével – az emberi mozgást utánozzák velük. Az előadás főszereplői lehetnek textilek, papírlapok vagy nejlonzacskók is, melyek folyamatos átalakulásuk során különböző figurákká változnak. Így lesznek alkalmasak egy mese vagy történet megjelenítésére.
A régi konyhai eszközök is remek játéklehetőséget rejtenek. A hős habverő túljár a rosta-banya eszén, megvív a kávédaráló-sárkánnyal és elnyeri a derelyemetsző-királylány kezét. A Ti konyhátokban mivel lehetne bábozni?
Bábterv az Állami Bábszínház Csongor és Tünde előadásához, készítette: Koós Iván (1974)Hungarian Theatre Museum and Institute
A bábszínház egy kicsinyített világegyetem, ahol szabadon lehet kísérletezni: tervezőkkel vihart kavarni, tengert csendesíteni, csillagokkal labdázni. Egy zárt rendszerben, tiszta szabályokkal játszani, azaz felmutatni a mindenségben rejtőzködő rendet, újra működésbe hozni a mítoszt.
(Rumi László)
Készítők: Lovas Lilla, Remsey Dávid, Simándi Katalin, Sipőcz Mariann, Somogyi Zsolt
A képeket a Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bábtárából és Lellei Pál Bábkészítés című könyvéből válogattuk.
Műtárgyfotók: Szebeni-Szabó Róbert
