Bevezető
1936-ban új színház megnyitásának tervéről adtak hírt a lapok. A Fajankó Művészek Bábszínházának egyik szellemi atyja Jaschik Álmos volt. 2020-ban a művész születésének 135. és halálának 70. évfordulójára emlékezünk. Kiállításunk középpontjában kevésbé ismert bábművészeti tevékenysége és az 1930-as évek bábos törekvései, kezdeményezései állnak, de néhány művön keresztül felvillanjuk életútját, iparművészeti, grafikai, jelmez- és díszlettervezői munkái közül válogatva. A „halhatatlan papiros” kifejezés egy 1930-as kritikából származik és nagyon találó Jaschik életművére. Minden munkája kötődik a papírhoz: könyvkötései, grafikái, jelmezei, díszletei, makettjei, bábjai, rajzfilmje mind papíron születtek, és ha megvalósultak is, ma újra csak a papír – tervek, nyomatok, fényképek - őrzik emléküket. A virtuális tárlatot a PIM-OSZMI gyűjteményeinek anyagából állítottuk össze, látogatóink azonban találnak alkotásokat a Petőfi Irodalmi Múzeumból, az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtárának gyűjteményéből, az Iparművészeti Múzeumból, magángyűjteményekből és korabeli folyóiratokból is.
A
kezdetek
Jaschik Álmos Bártfán született 1885. január 5-én, iskoláit Budapesten végezte. Művészeti érdeklődéséről már gimnáziumi éveiben értesülünk. 1903-ban ifjúsági karmesterként találkozunk nevével, 1904-ben azonban a színház közelében látjuk: gimnáziumi osztálytársaival, Benedek Marcellal és Hóman Bálinttal, valamint Bánóczi Lászlóval és Lukács Györggyel ott bábáskodott az 1909-ig működő Thália Társaság születésénél. A „színművészeti szakemberül” felkért dr. Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház rendezője „röviden vázolta a társaság célját: irodalmi értékű színműveknek modern interpretálása műkedvelő erőkkel s esetleg fiatal színészekkel, kik a színpad sablonjait, modorosságát még nem sajátították el” – írta a Független Magyarország 1904 márciusában. A Társaság többek között Ibsen, Hauptmann, Schnitzler, Strindberg műveket mutatott be, több magyarországi „ősbemutatót” tartott. Az egyesület számos tagja között ott találjuk Márkus László rendezőt, Balázs Bélát és Kodály Zoltánt is. Jaschik a társulatnak készítette első díszleteit.
1905-ben – miközben rajztanári tanulmányait folytatta – A magyar népdal zenei ritmusa és helyesírása címmel írt értekezést. 1906-ban zeneszerzőként tűnt fel: Lengyel Laura a Béla kisasszony című népmesét dolgozta fel, a daljátékhoz Benedek Marcell által írt verseket Jaschik zenésítette meg.
Jaschik csatlakozott az 1909-ben alapított Művészház Egyesülethez, 1910-ben kiállított az általuk szervezett „Ellenszalonon”, amelyen a Műcsarnok által visszautasított alkotásait mutatták be. Ennek kapcsán írta róla Gerő Ödön, A Hét kritikusa: „Jaschik Álmos temperáiban a dekoráczió mámora finom kis játékot játszik. Monumentalitásra hivatott ritmus és forma szinte iparművészeti játsziságba szorul bennük. Ez a fiatal művész meg fog szólalni még nagystílűen is, erős rajza még a nagyméretűség gyönyörűségét is keresni fogja. De meg kell tanulnia azt is, hogy a veríték nem való sem a palettára, sem az ecsetre.”
A VII. ker. állami Főgimnázium tablója (1903)Hungarian Theatre Museum and Institute
A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből
Benedek Marcell (1885-1969) Benedek Elek fia, író, irodalomtörténész, műfordító, dramaturg, rendező
Hóman Bálint (1885-1951) történész, politikus 1932-38 és 1939-42 között vallás- és közoktatásügyi miniszter
Zenelap (1903-11-15)Hungarian Theatre Museum and Institute
1903-ban a Zenelap című folyóiratban jelent meg Jaschik Álmos Az iskolai zenekultúra című vezércikke, amelyben a zeneoktatás tantárggyá emelése mellett kampányolt. A lapban később Rippl-Rónai József, Iványi Grünwald Béla és Vaszary János kiállításairól is írt rajongó kritikákat.
A Zenelap híre a Béla kisasszony című daljátékról (1906)Hungarian Theatre Museum and Institute
A Béla kisasszony Benedek Elek által gyűjtött népmese. A haldokló várúr arra kéri lányát, hogy férfiruhában Bélaként őrizze hatalmát, Etelkaként viszont nőként éljen. A mesében feltűnik az Etelkát szerető, de Bélát szolgáló juhász és a Béla kisasszony kezére pályázó szomszéd várúr – miközben a tatárok támadják a vidéket. A mese végén beteljesedik Etelka és a juhász szerelme…
A Thália Társaság egyik első színlapja (1904)Hungarian Theatre Museum and Institute
A Thália Társaság tagkönyve, 1904 körülHungarian Theatre Museum and Institute
Jaschik a Thália Társaság egyik pénztárnoka és a felügyelő bizottság tagja volt.
A Modern magyar képtár címlapja (1911)Hungarian Theatre Museum and Institute
1911-ben a Művészház megbízásából Jaschik Álmos tervezte a Modern magyar képtár című album címlapját, amelyben többek között Ferenczy Károly, Kernstok Károly, Rippl-Rónai József, Szinyei-Merse Pál, Iványi Grünwald Béla, Egry József, Körösfői-Kriesch Aladár művei jelentek meg.
A
könyvművész: könyvkötő és illusztrátor
Jaschik Álmos az érettségi után 1903-tól az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképezde hallgatója lett. Mesterei között Székely Bertalan mellett Nádler Róbert (1858-1938) iparművész, festő, szakíró, Hegedűs László (1870-1911) és Zemplényi Tivadar (1864-1917) festők nevével találkozunk. 1907-ben szerezte meg rajztanári diplomáját és a Székesfővárosi Iparrajziskola tanársegédként alkalmazta. 1909-ben a könyvkötészeti műhely vezetésével bízták meg. Itt szerzett tapasztalatait az 1922-ben megjelent A könyvkötőmesterség című munkájában foglalta össze. Jaschik az 1910-es évekre a magyar könyvművészet, grafika, majd a szcenika meghatározó alakja lett. Számos elméleti cikke kortárs szakmai kérdésekre reflektált.
Jaschik grafikusként is maradandót alkotott. 1908-ban jelentek meg első grafikái, Benedek Elek Huszár Anna című regényének illusztrációi. A rendkívül gazdag életmű bizonyítja a művész hatalmas műveltségét és széles látókörét. Régi és kortárs, mese és költemény, regény és dráma egyaránt megmozgatta alkotói fantáziáját. Arany Jánostól Petőfin át Vörösmartyig, Adytól Babitson és Herczeg Ferencen át Tormay Cecilig illusztrációk százait készítette írásaikhoz. A megrajzolt művek között ott a Biblia éppúgy, mint régi magyar mondák vagy népmesék. Alkotásai számos közintézményben és magángyűjteményben szóródtak szét.
A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből
Jaschik Álmos mintarajziskolai tanítványainak munkái (1913)Hungarian Theatre Museum and Institute
„A könyvkötés művészete nálunk gyerekkorát éli. Kereskedelmi forgalomban alig látni ízléses, egyszerű és tartós kötésű könyvet. Az ipariskola műhelyének kiállított példányai sem elégítik ki igényeinket. Galamb József és Jaschik Álmos ügyes rajzolók, de túllőttek a célon. Sokat rajzolnak. Ezzel nemcsak megnehezítik a könyvkötő munkáját, de meg is drágítják. (…) Nekünk nem bekötő táblát tervező művészekre, hanem jó ízlésű, értelmes és ügyes könyvkötőkre van szükségünk…”
/Magyar Vilmos, Építőipar - Építő Művészet, 1913/
Nádai Pál: Könyv a gyermekről, 1911
Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből Műtárgyfotó: Urbán Jonatán-Kovács Dávid
Nádai Pál: Az élet művészete, 1914
Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből Műtárgyfotó: Urbán Jonatán-Kovács Dávid
P. Ábrahám Ernő: A csudaszarvas. Pallas, 1925
P. Ábrahám Ernő: A csudaszarvas
„Ehhez a könyvhöz a modern magyar illusztrátorok legjelesebb mestere, Jaschik Álmos
rajzolt 36 gyönyörű, részben allegorikus rajzot, stilizált iniciálékkal, pazar reneszánsz-keretekkel.”
/Széchenyi könyvkereskedés hirdetése, 1926/
Móra Ferenc: Dióbél királyfi
Genius, 1932
Kosztolányi Dezső: Az aranysárkány. Genius, é.n.
Jaschik az 1930-as évek elején számos kötetet illusztrált a Genius könyvkiadó részére. Kosztolányi regényének, Az aranysárkány ifjúsági kiadásának címlapja több színvariációban is megjelent.
Szánthó Dénes: Csigabusz
Káldor Kiadó, 1932
„A legelső, ami megkapó ennél a mesekönyvnél, hogy kiállítása valóban meseszép. Gyönyörűbb, elbájolóbb mesekönyv talán még nem is jelent meg a magyar könyvpiacon.”
/N. K., Budapesti Hírlap, 1932/
Az óriások temetője (1913) by Jaschik ÁlmosHungarian Theatre Museum and Institute
"Geometrikus formákra van szükségünk? Ott vannak az ó-kelta és a mór díszítmények. Mindegyik egy-egy példája az egyszerű formákból komponált díszítésnek. Klasszikus szépséget és nemes vonalrithmust keresünk? Ott van a görög művészet halhatatlanul csodaszép ornamentikája. Minden vonala kiforrottan tökéletes, minden kompozíciója befejezett egész. Természeti formák dekoratív alkalmazását akarjuk demonstrálni? Ott áll előttünk a renaissance művészet beláthatatlan gazdagsága. Különösebb, individuálisabb, érdekesebb díszítményeket szándékozunk ismertetni? Ott van a hindu, a japán és a mexikói ornamentika. A komponáló művészet természetes naivitására keresünk példát? Itt van előttünk a magyar iparművészet (…) minden, amit mi a díszítőművészet terén alkotunk, vagy alkotni vélünk, az korántsem a föltalált puskapor, hanem az csak eredménye, vagy ha úgy tetszik, folytatása és továbbfejlesztése a művészi szép kultuszáért harcoló emberi szellem évezredes munkásságának.”
/Jaschik Álmos, Rajzoktatás, 1909/
A Bíró József által válogatott Petőfi-kötet címlaptervei és illusztrációi
/Magyar Grafika, 1920/
Illusztráció Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményéhez
A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből
Illusztráció Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményéhez
A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből
Illusztráció (1921) by Jaschik ÁlmosHungarian Theatre Museum and Institute
Illusztráció Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámai költeményéhez
A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből
„Megtalálta azt a technikát, mely egyedül illett az ő egészen különös látásmódjához. Ebben a látásmódban a részletek hallatlanul precíz érzéklése rendkívüli fantáziával egyesül. Ha Jaschik »légvárakat« fest, ezek a minden építészeti lehetőségtől igazán távolálló, egymás hegyén-hátán emelkedő, mélységeket vékony pilléreken hídként átívelő tornyok, falak az utolsó kockakőig végtelen gondossággal vannak kidolgozva. (…) a dekoratív elem nem nyomja el a többieket; részben ki is került a tulajdonképpeni képből a Jaschiknál mindig nagy jelentőségű keretre. Itt az iparművészettel való foglalkozás adott új ösztönzéseket buja vonal-fantáziájának — és sokat lehetne arról beszélni, hogy hová fejlesztette a magyar népies díszítőmotívumokat.”
/Benedek Marcell, Magyar Grafika, 1920/
A
magániskola
Jaschik Álmos a Tanácsköztársaságban vállalt szerepe miatt elveszítette mintarajziskolai állását, 1920-ban azonban megnyitotta magániskoláját, ahonnan három évtized alatt grafikusok, képző- és iparművészek tucatjait indította el pályájukon. Jaschik művészetpedagógiájának egyik legfontosabb alapelve volt, hogy tanítványait a „Grand Arttal" szemben az alkalmazott grafika irányába terelte. Nagy hangsúlyt helyezett a reklám-, csomagolás- és kirakattervezésére, hallgatói iparművészeti tanulmányokat is folytattak.
A Jaschik iskola évente rendezett műterem-kiállítást, majd 1927-től rendszeresen részt vett az Iparművészeti Társulat tárlatain, alkotásaikat egy-egy téma köré csoportosítva. 1927-ben „áruművészeti kiállítást” szerveztek, amelyen csomagolásterveket, kereskedelmi plakátokat, könyvgrafikákat mutattak be. 1928-ban újszerű, magyaros karácsonyfadíszekkel jelentkeztek a karácsonyi kiállításon. A következő évben jelmezeket és maszkokat láthattak az érdeklődők a farsangi kiállításon. Az 1930-as tárlat középpontjába a gyermekkor került, gyermekruhák, -bútorok, játékok és taneszközök alkották a kiállítás anyagát.
Az intézménynek sajátos arculatot adó, pedagógiai tevékenységét meghatározó szakmai kapcsolatok egyike 1925-ben kezdődött. Jaschik abban az évben hívta meg tanítványai kiállítására Németh Antalt (1903-1968), a Magyarság kritikusát, aki az 1920-as évek elején Blattner Géza bábszínházában ismerkedett meg a színházi kulisszatitkokkal. A fiatalember Jaschik iskolájának tanára lett, majd 1929-30-ban a Szegedi Városi Színház rendezőjeként, 1935-től 1944-ig a Nemzeti Színház igazgatójaként kapott lehetőséget újszerű, modern színházi felfogásának gyakorlati megvalósítására.
Jaschik másik fontos munkatársa Benedek Kata (1903-1988) lett. A későbbi grafikus, jelmez- és díszlettervező 1921-ben jelentkezett a művész magániskolájába, három éven át tanítványa, majd tizennyolc évig tanártársa és asszisztense volt.
Megjelent a Magyar Iparművészet 1929-es évfolyamában
Megjelent a Magyar Iparművészet 1929-es évfolyamában
Megjelent a Magyar Iparművészet 1930-as évfolyamában
Megjelent a Magyar Iparművészet 1931-es évfolyamában
Plakátterv a gyermekművészeti kiállításról (1930) by Kemény LiliHungarian Theatre Museum and Institute
„A Jaschik-tanítványok ennek a nagyszerű, egyre diadalmasabban hódító anyagnak, a papirosnak tettek hűségesküt. Tudják a felületét díszíteni: ecsettel, tollal, színes papírok ráragasztásával, képek montírozásával, tipomontázzsal játékosan összehangolt színekkel, néha talán csak kísérletezve, de mindig bátorsággal. Ám ismerik a papirosból adódó matéria-hatásokat is: mikor lapos dísztárgyat, plasztikus játékot, figurát, színpadi teret, gumirugalmas és rongypuhaságú figurákat formálnak belőle. Építenek és modellálnak a papirosból. A halhatatlan papiros »kitűnő« osztályzatot kapott ezen a vizsgán.”
/Fabinyi Sándor, Magyar Iparművészet, 1930/
Makettek,
színházi kiállítások
Jaschik Álmos hallgatói Magyarországon elsőként tanultak makett-építést. Ennek okát a művész így indokolta a Magyar Iparművészet lapjain 1927-ben: „A makett-építés tanulmányi értelme elsősorban az volt, hogy a térfantázia kiélését néhány modern térprobléma megoldásának keresése közben lehetővé tegyem, másodsorban, hogy megindítsak egy tanulmányi munkaprogramot, mely a jövőben művészi bábjáték formájában váljék megvalósíthatóvá.” Az iskolai tárlatokon időről időre fel is bukkantak bábszínházak. 1927-ben „Máday Gréta ötletes és megoldásában nagyszerű bábszínháza” volt látható, az 1930-as gyerekművészeti kiállításra Braun Lenke és Zsengeri Rózsi készített „paprikajancsi színházat”, utóbbit az Esti Kurír mesterműnek nevezte. Sajnos ezekről nem maradtak fenn fényképek.
Németh Antal kapcsolatai több hazai és nemzetközi bemutatkozást is biztosított Jaschiknak és hallgatóinak. 1929-ben Szegeden rendeztek színházművészeti kiállítást, majd 1932-ben a Goethe emlékévhez kapcsolódóan az Ernst Múzeumban mutatkoztak be a Jaschik-tanítványok. A kiállítás anyagát Ein ungarischer Goethe-Cyklus címen Münchenben, Berlinben és Kölnben is bemutatták. 1933-ban modern olasz drámákat dolgoztak fel, műveik az Andrássy úti Kamara Színházban – a Budapest Bábszínház mai épületében – kerültek kiállításra. Emellett a két művész levelezéséből az iskola Hauptmann-, Maeterlinck-, Mozart- és Offenbach-kurzusairól is értesülünk.
Jelmeztervek by Jaschik Álmos, Benedek KataHungarian Theatre Museum and Institute
„Ezt követte 1929-ben Szegeden az első vidéken rendezett színpadművészeti kiállítás, melyen először mutatkozott be lelkes növendék-gárdájával a nagynevű magyar iparművésztanár, Jaschik Álmos. Egy sor klasszikus dráma díszlet- és kosztümtervei vonultak itt fel, melyek közül Jaschik Álmos remekbesikerült »Csongor és Tünde« tervein kívül Benedek Kata történelmi hangulatú, újszerű »Bánk bán«-ja került megvalósításra a Szegedi Városi Színházban.”
/Genthon István, Napkelet, 1933/
Jaschik Álmos jelmeztervei
Magyar Iparművészet, 1930
Benedek Kata jelmeztervei
Magyar Iparművészet, 1930
Makett (1929) by Jaschik ÁlmosHungarian Theatre Museum and Institute
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
Szegedi Városi Színház, 1929
Jelmeztervek Goldoni A fogadósné című darabjához a szegedi kiállításon (1930) by Ehrenfeld Miklós (Michel Gyarmathy)Hungarian Theatre Museum and Institute
Megjelent a Magyar Iparművészet 1930-as évfolyamában
Michel Gyarmathy (1908-1996) grafikus, jelmez- és díszlettervező, rendező. Jaschik iskolája mellett keramikus, grafikai és szcenográfiai tanulmányokat folytatott a Mintarajztanodában. Pályáját a Király Színházban kezdte, majd dolgozott a Fővárosi Operettszínházban, a Budai Színkörben és a Városi Színházban is. 1933-ban Párizsban telepedett le, ahol a Folies Bergeres-ben kapott lehetőséget tervezőként, majd rendezőként, végül a világhírű bár művészeti vezetőjeként.
Díszletterv (1939) by Jaschik ÁlmosHungarian Theatre Museum and Institute
Jaschik díszlettervén is jól látszik az az iskolájában kialakított, gyakran alkalmazott séma, ami szerint a díszletterv és annak alaprajza együtt szerepel.
William Shakespeare: Makrancos hölgy
Nemzeti Színház, 1939
Ein ungarischer Goethe-Cyklus kiállítás részlete Münchenben (1932)Hungarian Theatre Museum and Institute
Az Ein ungarischer Goethe-Cyklus című kiállítás anyagát Németh Antal Goethe und die moderne Bühne című német nyelvű kiadványban ismertette, számos alkotást reprodukálva.
J. W. Goethe: Torquato Tasso
J. W. Goethe: Faust