Díva, Színész, Nő

„Szülői engedély kellett ahhoz, hogy valakit a Színművészeti Akadémiára felvegyenek. Nemcsak nekem, aki még nem voltam tizennyolc éves. És alaposan kikérdezték az embert, mielőtt felvételizhetett. Anyácskám fonatba tűzte fel a hajamat. Fehér blúzban, sötétkék rakott szoknyában mentem oda. S irigyeltem azokat a lányokat, akik felnőttesen öltözhettek."

Bogácsi Erzsébet: Csak ki ne hajítsa valaki a szíved!, Népszabadság, 1997. június 28.

Zajzon Gabriella, Gobbi Hilda, Szeleczky Zita, Lukács Margit és Szilassy Ibolya vizsgaelőadás után, az Akadémián

„Ezért szerettem úgy a Két úr szolgája nadrágba bújtatott Beatrice Rasponiját. Ötletesség, vidámság, gyors érzésváltozások; a commedia dell'arte játékos színjátszásának felszabadító iskoláját adta ez a szerep. Truffaldinót 1943-ban a ma már halott Lehotay Árpád játszotta (...)”

Pályámról. Elmondja Lukács Margit, Film Színház Muzsika, 1959. november 27.

Beatrice szerepében Szabó Sándorral (Florindo)

„Tudom, nincs kis szerep és nagy szerep. (...) Tudom, hogy a színész csak szín a színházi együttes palettáján, s a képhez egyszer az egyik, másszor a másik szín ad többet. A kis szerep is öröm, ha nagyokkal, jelentős feladatokkal váltakozik. Kis szerepből csak jó színész formálhat nagyot (...).”

Földes Anna: Az asszony: Lukács Margit / Nők Lapja, 1972. március 25.

Antigoné szerepében Nizsinszky-Márkus Tamarával (Ismene) és Kiss Ferenccel (Oedipus)

"Glembay Angelica, az apáca. Emlékeimben folyton magam előtt látom Bojan Stupica nagyszerű, a nyelvi korlátokat áttörő, lendületes rendezését. Csupa ellentmondás ez a nő. Vágyakozó test – az akarat s az apácaruha bilincsében. Mindent látó szemek – melyeket le kell sütnie. Tiszta ember, de segítséget nyújtó keze az utolsó pillanatban lehanyatlik – és bekövetkezik a tragédia.”

Pályámról. Elmondja Lukács Margit, Film Színház Muzsika, 1959. november 27.

Glembay Angelica szerepében

"(...) a Ványa bácsi nehéz szívű Jelenája elomló, lágy teremtés. Keresi az útját, élete jobb sorát, de már nincs ereje a boldogság felé nyújtani a kezét. Van a darabban egy hinta; mintha e fáradt asszony jelképe volna. Fel-fellendül a Nap, az ágak koronája felé, később céltalanul leng ide-oda, végül magához húzza a föld (...).”

Pályámról. Elmondja Lukács Margit, Film Színház Muzsika, 1959. november 27.

Jelena szerepében Bessenyei Ferenc (Asztrov) oldalán

„A néző nem kíváncsi arra, hogy a színésznek éppen jó vagy rossz napja van! Amikor egy délután drága jó édesanyám meghalt, másnap délelőtt Szilágyi Erzsébetet alakítottam a Czillei és a Hunyadiakban. Még a partnereim sem vettek észre rajtam semmit, csak amikor az előadás után remegő testtel nyitottam be az öltözőmbe.”

Garai Tamás: Kicsoda ön?, Képes 7, 1987. március 28.

Kállai Ferenc (Szilágyi Mihály, várkapitány) és Lukács Margit (Szilágyi Erzsébet)

„Inkább az én első Ádámomról! A szellemes, művelt és színpadszerető Abonyi Gézáról beszélek, akit imádtam. Nem úgy, hiszen akkor már menyasszony voltam. De ő afféle ideál volt, férfibájjal, közvetlenséggel, egyszersmind egy kis távolságtartással. Olyan volt, amilyennek én az úriembert elképzeltem.”

Bogácsi Erzsébet: Csak ki ne hajítsa valaki a szíved!, Népszabadság, 1997. június 28.

Éva szerepében Abonyi Gézával (Ádám)

„(...) végiggondoltam Éva szerepét. S úgy érzem, Madách művében az asszony, a szerelem, a költészet, az ifjúság nemtője, aki átlépi a halálfélelmet, mindenkori ihletője és inspirátora Ádámoknak az örök kutatásra. S ez legyen a művészet célja is: megnyugtatni, bátorítani, álmodni segíteni, nagyra és jóra ihletni az Embert.”

Művészek a kozmosz meghódításáról, 1961. április 21.

Balázs Samu (Lucifer), Básti Lajos (Ádám) és Lukács Margit (Éva)

„Az Éj királynőjét és a Tragédia Éváját huszonöt éven át játszottam. A Tragédiában hét Ádám játszott velem egymás után és hét Lucifer. Összenőttem Évával. Minden utazásomból, minden könyvből, minden színből, festményből Éva lett. Tíz-tizenöt év után megtörtént, hogy egyszerre csak kiragyogott a szövegből egy mondat, új fényt kapott a szerep."

Gergely Ágnes: Lukács Margit, Magyar Hírek, 1979. október 6.

Éva szerepében Básti Lajossal (Ádám)

"(...) úgy érzem, mindent Éváért tettem, hogy Madách ezerarcú asszonyát egy-egy új színnel gazdagítsam és elmondhassam a londoni színben: »Mit állsz, tátongó mélység lábaimnál, – Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt. – A por hull csak belé; a föld szülötte, – Én glóriával átallépem azt. – Szerelem, költészet és ifjúság Nemtője tár utat örök honomba, – E földre csak mosolyom hoz gyönyört, – Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.«"

Pályámról. Elmondja Lukács Margit, Film Színház Muzsika, 1959. november 27.

Básti Lajos (Ádám) Major Tamás (Lucifer) és Lukács Margit (Éva)

Lukács Margit, Major Tamás, Somlay Artúr, Mészáros Ági, Gobbi Hilda (Jobbra Ismeretlen)

„Egy időben összetéptem a fényképeimet, a színpadi fotóimat. Sok mindent megsemmisítettem (...). Amikor még hittem, hogy a fénykép szaggatással elpusztíthatok minden színészemléket magam mögött. De a képek egy része túlélte a pusztulást; az emlék ellenállt. Ma már, ha ránézek a megmaradt képekre, mindegyikről történetek jutnak eszembe. Töredéküket illusztrálom, vagy mondom itt el. De még ez a kevés is felidézi talán a kort, amelyet átéltünk, s benne a régi, kedves Nemzeti Színházat, ahol – életem nagy élményeként – Bajor Gizivel és Somlay Artúrral játszhattam együtt.”

Mészáros Ági, lejegyezte Gergely Ágnes: Válogatott jelenések, Film Színház Muzsika, 1986. március 1.

A fotón Somlay Artúr (Jegor Bulicsov) és Mészáros Ági (Alexandra /Sura)

Bihari József (Pázmán doktor), Táncsics Mária (Rozi, a polgármester lánya), Tompa Sándor (Tóth Mihály, gyáros) és Mészáros Ági (Mari, Tóthék lánya)

„Amikor Ágival először kerültem színpadra, a Sok hűhó semmiért című darabban az idős Antoniót játszottam, fiatal korom ellenére. Majd belesültem a szövegbe, mert Mészáros Ágin akadt meg a szemem, aki Beatrice szerepében olyan csoda volt, mint mikor pitymallatkor a nap első sugaraira kibomlanak a rózsák. Lenyűgöző látvány volt, alig tudtam ocsúdni, pedig sohasem dolgoztam súgó után.”

Raksányi Gellért visszaemlékezése, itt: Frigyesy Ágnes: A jellem színésznője, Világszövetség, 1993. május 25.

A fotón Ungvári László (Benedek) és Mészáros Ági (Beatrice)

Bessenyei Ferenc (Dózsa György) és Mészáros Ági (Anna, parasztlány)

Makláry Zoltán (Ványa bácsi) és Mészáros Ági (Szonya)

„Gyerekkoromtól kezdve kemény életre kényszerültem, túl korán kellett harcolnom mindenért. Színházi problémáim voltak, családi problémáim. Férfi módra dolgoztam. Azt mondják, az infarktus is férfibetegség. És igen, érzékeny vagyok. Soha nem volt önbizalmam. Az, hogy kinyíltam a Gellért Endre, s néhányszor Major Tamás rendezésében, attól volt, hogy bíztak bennem, hogy szerető légkör vett körül. Ahogy ez megszűnt (...) ez a légkör (...) a gyűlölettől én bezárkóztam.”

Gergely Ágnes: Délután Mészáros Ágival

A fotón Major Tamás (Arnolphe) és Mészáros Ági (Ágnes)

„Somlay Artúrtól és Bajor Gizitől nagyon sokat tanultam, emberileg is, színészileg is. Bajorral
együtt játszottam a Szentivánéjiben. Csodálatos volt. Hiába voltak utána szebb, fiatalabb Titániák, azt a muzsikát nem lehet elfelejteni.”

Gergely Ágnes: Délután Mészáros Ágival, Új Tükör 1978. április 30.

Bajor Gizi (Titánia), Ladányi Ferenc (Zuboly) és Mészáros Ági (Puck)

"Itt van ez a Francia szobalány. Tele jobbnál jobb poénokkal, és addig alig jött be valami. Jób Dánielnek igaza van: a darabban sokkal több rejlik, és bennem sincs kevesebb. A szükségeset,
az éppen most fontosat kirázza belőlem. Ez a módszere. A múlt héten az ügyelőt rázta, gyötörte, mert szerinte a csirkecsipogás hamis volt a színfalak mögött. »Ki csinálja a csirkehangot?«

»Nem ki, hanem mi« – felelte önérzetesen az ügyelő, és felmutatott négy élő csirkét. Jób félvállról odavetetett: »Úgy látszik, a színpad a valódi helyett jobban kedveli az
igazit(…)«

Jób pszichológiai képessége rendkívüli volt, tudta, kit hogyan kell kezelni, hogy
kihozza belőle a maximumot. Engem szidni, rázni kellett."

Párkány László: Tolnay Klári – Egyes szám első személyben, Codex Print Kiadó, 1999. 68. o.

Francoise szerepében a kulisszák mögött. Mellette Ismeretlen

"Az Euridiké kirobbanóan nagy siker volt. Cs. Szabó László például ezt írta: »Darvas Iván
még teljesen nyers. Szűzi hitének és nem tudásának köszönheti, ha mégis fej fej mellett
lépést tart Tolnay Klári félelmetes tudású játékával, amely láthatólag őt is elragadja s
tanítja.«"

Párkány László: Tolnay Klári – Egyes szám első személyben, 129. o.

A fotón Darvas Iván (Orfeusz) és Tolnay Klári (Euridiké)

"A kertész kutyáját játszottuk (emlékezetem szerint egyedül e Lope de Vega-vígjátékban szerepeltem együtt Gizivel). Bementem az öltözőjébe. Szerettem benyitni hozzá, amint festette magát. Az említett napon Gizi ült a tükör előtt, és bánatosan nézegette magát. Majd megszólalt.

– Hát most mondd, nem borzasztó? Nézz ide – az arcbőrét húzta-simította-gyűrte. – Rettenetes, hogy néz ki az ember ilyen korban. Pedig most tudnám csak igazán eljátszani Júliát.

Teljesen igaza volt. Vigasztalóan mondtam. – Te Gizi, nyugaton már mindenki megoperáltatja magát. Fölvarrják ezt a két ráncot, és tizenöt éves arcod lesz megint.

– Azt mondod?

– Persze, Gizikém. Menj ki Nyugatra, egy kis plasztikai műtét, és megint játszhatsz naivaszerepeket.

Belenézett a tükörbe, és olyan gyöngéden simított végig ráncain, mint egy anya a gyerekein.

– Te, hát ezekben benne van minden szerepem. Nem adom őket.

Gizi, mint sok minden másban, ebben is bölcs volt."

Párkány László: Tolnay Klári – Egyes szám első személyben, 191-192. o.

Gombaszögi Ella (Anarda), Bajor Gizi (Diána grófnő) és Tolnay Klári (Marcela)

Dajka Margit (Mása), Tolnay Klári (Irina) és Kiss Manyi (Olga)

"Barátok és küzdőtársak voltunk, ha összeszámolom közös éveinket a Madáchban, több mint húsz évre kaptam őt ajándékba." Tolnay Klári Gábor Miklósról

Párkány László: Tolnay Klári – Egyes szám első személyben, 211. o.

"Jó lélekkel említem Huszti Pétert. Vele sokat dolgoztam együtt. Kedveltem módszerét, tapintatát, de mindenekelőtt azt, hogy tisztelte a színészt, elvégre maga is színész volt elsősorban. Azt hiszem, nemcsak az ötletes szerzőnek, hanem Husztinak is köszönhető, hogy öregasszony szerepeimben olyan életszerűen fiatalos lehettem."

Párkány László: Tolnay Klári – Egyes szám első személyben, 239. o.

Tolnay Klári (Arkagyina) és Huszti Péter (Trepljov)

"A Kései találkozás után kitört a nagy siker. Váratlan volt az ünneplés, mert Arbuzov kétszemélyes darabjában sem az igazgatóság, de lelke mélyén még a rendező sem bízott. Azt gondolták: itt van ez a két öregedő színész, lecsillapítjuk őket, s a drámával boldoguljanak, ahogy tudnak."

Párkány László: Tolnay Klári – Egyes szám első személyben, 164. o.

Mensáros László (A férfi) és Tolnay Klári (A nő)

"Tennessee Williams Blanche-a életem legcsodálatosabb szerepe volt. Hosszan tartó ünnep, amely idő alatt negyvenfokos lázban égtem. Annyira átéltem a próbák folyamán Blanche
fokozatos idegösszeomlását, hogy lassan félni kezdtem önmagamtól."

Párkány László: Tolnay Klári – Egyes szám első személyben, 171-172. o.

Tolnay Klári (Blanche du Bois) és Vass Éva (Stella)

"1948-ban, még be sem zárta az évadot a Vígszínház, Révai József (akkor – ha jól emlékszem – népművelési miniszteri minőségben) Somló István és Benkő Gyula társaságában, magához hívatott. Nem kérdezett semmit, éppen hogy csak leültünk, máris a tárgyra tért.
– Maguk hárman – az évad befejeztével – átveszik a Vígszínház vezetését. Egymás közt
beosztják, kinek mi a reszortja. A választás azért esett hármójukra, mert magukat ismeri és szereti a Vígszínház régi közönsége. A haladó értelmiséget be kell csalogatni a színházba. A
darabok kiválasztását magukra bízom, játszhatnak külföldi színműveket is. Ügyeljenek a színvonalra, meg a kor kívánalmaira." / Párkány László: Tolnay Klári – Egyes szám első személyben, 144. o.

"A megbízást vállaltuk. Somló Pista volt a dramaturg, a darabok beszerzője. Széles ismertsége révén angol és francia darabok érkeztek rövidesen a színházhoz. Benkő Gyuszi a színészek szerződtetésével foglalkozott elsősorban. Én voltam a dada, nekem kellett a színészek közötti zűröket elintézni, a háborgókat lecsillapítani. (Igazgatóságom alatt természetesen nem játszottam a színházunkban, hanem Várkonyi Zoltán Művész Színházában
vendégszerepeltem.)" / Párkány László: Tolnay Klári – Egyes szám első személyben, 145. o.