Bárdos Artúr

Bárdos Artúr rendező, színházigazgató 1948. október 21-én lemondott a Belvárosi Színház vezetéséről, s az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol politikai menedékjogot kért. Hivatalos útlevéllel hagyta el Magyarországot, de nem tervezte a visszatérést. A sajtóhírek szerint azért szakított a magyar színházi élettel, mert arra kötelezték, hogy a Belvárosi Színházban műsorra tűzze Ilja Ehrenburg Oroszlán a piactéren című darabját. A valóságban hosszasan készült az emigrációra. Mivel csak néhány könyvet vihetett magával, könyvtárának legértékesebb részét biztonságba helyezte. Testvérénél, Beck Ö. Fülöp szobrászművész özvegyénél is hagyott néhány fontos iratot. A teljes hagyatéknak azonban nyoma veszett: nem tudtak felvilágosítást adni róla Bárdos Artúr Egyesült Államokban élő fiai sem, akik 1989-ben az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetnek ajándékozták az Amerikában őrzött kincseket – például George Bernard Shaw géppel írt levelét és kézzel írt képeslapját. Aztán hetvenkét év után előkerült minden. Mint kiderült, Zsebők Zoltán Kossuth-díjas magyar orvos, radiológus, egyetemi tanár házában lapultak az értékes dokumentumok. Hogy Bárdos miért éppen Zsebőknél helyezte el életének legféltettebb kincseit, csak találgatni lehet. Bizonyára vonzó volt a nagy ház, s a megbízható tulajdonos személye. Nem tudjuk, hogy Bárdos Artúr mikor és hogyan ismerte meg a Nemzeti Parasztpártban politizáló orvost, mindenesetre Zsebők Zoltán alakja feltűnik a Belvárosi Színház jubileumi matinéján készült fényképeken 1946-ban. Egy dedikáció pedig, melyet Bárdos Artúr Alkonyat című, 1967-ben Buffalóban kiadott verseskötetében találunk, azt jelzi, hogy az 1960-as évek végén még kapcsolatban álltak egymással. Akárhogy is volt, Zsebőknek köszönhetjük, hogy a hagyaték együtt maradt, s most az Országos Színháztörténeti Múzeum gyűjteményébe kerülhetett. De csodálhatjuk Bárdos Artúrt is, aki szinte mindent megőrzött. Nemcsak a színházi működését bemutató fotókra, aprónyomtatványokra és levelekre volt büszke; újságírói, kritikusi pályájának első írásait is eltette; sőt, személyes feljegyzései is fennmaradtak. Kiválóan dokumentálta magyarországi karrierjének csaknem valamennyi állomását. Kiállításunk az elveszett, majd megkerült hagyatékból válogatott fotográfiákat, kéziratokat, dokumentumokat mutatja be, kiegészítve azokat néhány, már korábban gyűjteményünkbe került fényképpel, színlappal, kisnyomtatvánnyal. 

Bárdos Artúr (Budapest, 1882. ápr. 2. - Buffalo, 1974. aug. 10.) jogásznak tanult, pályáját újságíróként kezdte (Pesti Napló, Egyetértés, Budapesti Hírlap). Érdeklődése azonban hamar a színház felé fordult, s alig 26 évesen Berlinbe utazott, hogy tovább képezze magát – Max Reinhardt asszisztense lett. Hamburgban és Lipcsében dramaturg és rendező volt. Londonban a kibontakozódó új kísérleteket tanulmányozta, figyelte a színházak munkáját. Hazatérve, 1910-ben megalapította a Színjáték című szakmai lapot, amely minden kortárs lapnál színvonalasabb volt, de veszteséges, így másfél év után megszűnt. 1911-ben a Nyugat kiadásában jelent meg Az új színpad című munkája, melyben a színházelméleti és szcenográfiai kérdésekre keresi a választ. Hazatérve Révész Béla költővel, a Szociáldemokrata Párt kulturális irányítójával színházat alapít Új Színpad néven a Dembinszky utca és az Aréna út (ma Dózsa György út) sarkán, az építők székházának dísztermében. A társulat, melynek gerincét Gellért Lajos, Judik Etel, Harmos Ilona, Simonyi Mária, Pataki József, Garas Márton, Harsányi Rezső, Markovics Margit alkotta 1912. március 13-án tartja első bemutatóját. Alig néhány hónap múlva kiderült, hogy „Strindberg, Schnitzler és társaik nem jelentenek abszolút közszükségletet, és a nagy jövőjű kis színház megbukott." Bárdos nem nyugodott bele a kudarcba. 1915-ben átvette a Nagy Endre és Medgyaszay Vilma nevéhez fűződő Andrássy út 69. szám alatt működött Modern Színpad Kabaré igazgatását, hogy a kabaré műfaján keresztül valósítsa meg színpadi elképzeléseit.

A Modern Színpad 1916 novemberében a Koronaherceg utcába, a belvárosba költözött (ma Petőfi Sándor u. 6., a Katona József Színház épülete). A helyiséget eredetileg mozinak szánták, de a volt tulajdonosok nem kaptak rá engedélyt, így eladták az épületrészt. A főváros eleinte nem engedélyezte színház céljaira sem a helyiséget a bérház-környezet miatt. Hosszas viaskodás, egyezkedés után 1916. november 19-én kezdődhetett meg az új színház működése. Eretnek gondolatnak számított színházat nyitni a belvárosban, az üzletzárás után elnéptelenedett ez a terület, még a kávéházba sem jártak esténként az emberek. Mindenki biztosra vette a vállalkozás gyors bukását. Ám nem így történt. S ebben nagy része volt Falus Elek és Herquet Rezső bérpalotába épített lenyűgöző színházának. Ez volt a budapesti színházak között a legpompásabb, legfinomabb, legkecsesebb helyiség. Az erős lejtésű nézőtér három oldalát páholyok szegélyezték. A legutolsó sorból is kitűnően lehetett látni. A hely meghittségét csak fokozta a meleg, bordó színű függöny. Bárdos büszkesége, a körhorizont, 1916-ban még nem volt az Osztrák-Magyar Monarchia egyetlen más színházában sem. Mindaddig szédületes szériában játszottak itt is kabarét, míg azután a műsorban megbújó néhány egyfelvonásos sikere bebizonyította, hogy a társulat nagyobb feladatokra is képes...

1917-ben Bárdos megkapta az „igazi” színházra szóló engedélyt. Az intézmény ekkor felvette a Belvárosi Színház nevet. Első bemutatója Hatvany Lili egész estét betöltő darabja, a Noé bárkája volt 1918. május 2-án, ami ötven előadást ért meg. 1918. november 24-én az Andrássy út 69. sz. alatt felújított intim kis színházteremben, a Modern Színpad Kabaré utódaként és folytatójaként, Bárdos Artúr igazgatásával megnyílt egy régi-új színházi vállalkozás, az Andrássy úti Színház. Bárdos Artúr tehát úgy nyitotta meg a háromfelvonásos műveket játszó Belvárosit, hogy – biztosítékként – a kabarét is megtartotta. A Beöthy László vezette Unió Színházüzemi és Színházépítő Részvénytársaság 1920 tavaszán megszerezte Bárdos mindkét színházát. Igazgatói-rendezői mozgástere egyre szűkült, így 1922 szeptemberében lemondott a színházai vezetéséről. 

A Nagymező utca 22-24. szám alatt működő Renaissance Színház igazgatói válságát 1923 januárjában Bárdos Artúrral oldották meg a tulajdonosok. Kiváló színészek, divatos és jó drámaírók művei jellemezték igazgatása alatt az intézményt. Törzs Jenő, Csortos Gyula és Somlay Artúr leszerződtetése, Földes Imre, Szenes Béla, Molnár Ferenc, Szép Ernő, Vajda Ernő, Zágon István Móricz Zsigmond, Bánffy Miklós darabjainak bemutatása garantálta a sikert. A színház klasszikusok (pl. Shakespeare) és a modern európai drámaírók (pl. Ibsen, Strindberg) műveinek műsorra tűzésével némiképp konkurált a Nemzeti Színházzal, míg modern rendezői törekvései révén – rövid időre – pótolta a Budapesten annyira hiányzó művészszínházat. 1926-ban a részvényesek a gazdasági válság előestéjén kénytelen voltak a színház bérletéről lemondani. Bárdos az Unió bukása után, 1925 őszén visszatért a Belvárosi Színházba, de 1926 őszén ismét elhagyta azt. Távozását színészi konzorcium követte, amit Beöthy László igazgatása váltott fel 1926 decemberében. Bárdos Artúr családjával Berlinbe költözött, ahonnét 1930-ban tért vissza.

Bárdos Artúr 1932 januárjában Herman Richárd ügyvéddel átvette a Révay u. 18. szám alatt működő Új Színházat, melyet Művész Színház néven nyitottak meg, de mindösszesen csak két bemutatót tartottak. Szeptembertől az együttest átköltöztették az időközben bérlő nélkül maradt Belvárosi Színház épületébe, ahol ezen a már bevált néven folytatták a munkát. 1936-ban Bárdos ismét új vállalkozásba kezdett: az Operettszínház helyiségében létesült Művész Színház szeptember utolsó napjaiban nyitotta meg kapuit A velencei kalmár új előadásával. Programja gerincét egy öt darabból álló bemutatósorozat, a Világirodalmi ciklus alkotta, amelynek első darabja A velencei kalmár, a második Shaw Az ördög cimborája, harmadik Scribe Egy pohár víz, negyedik Molnár Ferenc Liliom s az ötödik Franz Theodor Csokor 1918. november 3. című drámája volt. Csakhamar azonban operettek bemutatására kényszerült, s valójában csak névleg maradt igazgató. 1936-ban megünnepelték Bárdos rendezői pályafutásának huszonöt éves jubileumát. Az évfordulóra kormányfőtanácsosi címet kapott, mellyel együtt járt a méltóságos úr megszólítás. A Művész Színház 1938-ban nagy anyagi veszteséggel zárta be kapuit. 1938 júniusában Bárdos lemondott a Belvárosi Színház igazgatásáról is, a színház vezetője dr. Herman Richárd lett, aki szerződést kötött Bárdossal a művészeti igazgatói állás vállalására, de 1939 februárjában, a zsidótörvények miatt le kellett mondania a vezetéséről. 1945-ben még visszatért a Belvárosi Színház élére, de az új korszak színházpolitikájával nem tudott megbarátkozni, 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált.

Bárdos Artúr az együttes játék híve volt, nem félt ismeretlen, kezdő színészekkel dolgozni. Segítette, nevelte, tanította őket, gondosan ügyelt szakmai fejlődésükre. Az első „generációból” Ilosvay Rózsi, Turay Ida, Uray Tivadar, Petheő Attila, Gaál Franciska, Tőkés Anna, Somogyi Erzsi, Titkos Ilona, az 1930-as években - többek között - Muráti Lili, Páger Antal, Bulla Elma, Mezey Mária tűnt fel Bárdos színházában. Mindig igyekezett Somlay Artúr, Csortos Gyula és Törzs Jenő egyéniségéhez illő szerepet találni. Gyakori vendég volt Beregi Oszkár és Góth Sándor. 1945 és 1948 között még utat nyitott egy új színészgenerációnak, akik közül sokan megmaradtak ezen a pályán, például Pándy Lajos, Barta Mária, Joó László, Máriáss József és Kozák László. Egyik utolsó felfedezettje volt a Rómeó és Júliában Kállai Ferenc.

Bárdos Artúr édesapja, Bárdos (Burstein) Károly MÁV-hivatalnokból lett gazdag vállalkozó: cége vidéki városokba vezette be a kor legizgalmasabb új technológiáját, a villamosságot. Bárdos Artúr apja kívánságának eleget téve iratkozott be a jogi egyetemre, melyet azonban újságírói és színházművészeti ambíciói miatt nem fejezett be. 1914. június 9-én kötött házasságot Brachfeld Vilmával, akinek apja, Brachfeld Sándor kereskedelmi tanácsos és udvari szállító akkoriban a főváros egyik legelőkelőbb férfi divatárú üzletének számító Brachfeld F. cég tulajdonosa volt. Házasságukból három fiúgyermek született: Tamás (1915-2012), József (1916-1945) és Artúr (1921-2013). A családdal élt 1935-ben bekövetkezett haláláig özv. Bárdos Károlyné Brachfeld Vilma, Bárdos Artúr édesanyja is. Bárdos Artúr Zsebők Zoltánnál számos portrét, családi fotográfiát és magánlevelezést is megőrzésre hagyott, privát életének legféltettebb emlékeit. A rendező-igazgató kiváló ízlését, igényességét e családi felvételek is jól szemléltetik: az önmagát és szeretteit megörökítő műtermi fotográfiák kizárólag a legnevesebb pesti fotográfusok műterméből kerültek ki – Kossak József, Máté Olga, Rónai Dénes, Ács Dusi, Angelo, Székely A. László, Rozgonyi Dezső munkái.