A tragikomika

Schütz Ila (Schütz Ilona) magyar színművész, Jászai Mari-díjas és érdemes művész. Budapesten született 1944. január 5-én, Schütz Mihály és Galgóczi Erzsébet középső gyermekeként. Pályáját amatőr színészként kezdte: játszott az Óbudai József Attila Irodalmi Színpadon, a BME Irodalmi Színpadán és az Universitas Együttesben az Egyetemi Színpadon, mindeközben elvégezte a MAFILM Filmszínészképző Stúdióját is. Többszöri kísérlet után, 1965-ben nyert felvételt a Színház-és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1969-ben szerezte meg színművész diplomáját Szinetár Miklós osztályában.  Ezután a Mikroszkóp Színpadhoz, majd 1970-ben az Ádám Ottó vezette Madách Színházhoz szerződött. Utóbbinak huszonkét éven át, 1992-ig volt társulati tagja. 1992-ben a rövid ideig fennálló Arizona Színház társulatában lépett fel, majd 1993-tól haláláig, 2002-ig a József Attila Színházban játszott. Többször láthatta őt vendégként a közönség a Radnóti Színház színpadán. Több mint negyven éven át tartó színházi pályafutása mellett számos filmben és tévéjátékban szerepelt, mindemellett kabaréjelenetek, bohózatok népszerű szereplője volt. 2002-ben, 58 éves korában tragikus körülmények között hunyt el Budapesten.

E „tragikomikai" attitűd Schütz Ila életbeli mozzanataiban is tetten érhető volt: „A színjátéknak köszönhetem az életem. (...) Ebben a szakmában megengedik, hogy olyan szeszélyes és olyan bohókás legyek, amilyen vagyok. És olyan ellentmondásos." (...) „Rájöttem, hogy nem igazán tudok én játszani. Ahogy Dajka Margit mondta, nem vagyok én színész, hanem bizonyos szituációkban élek." (...) „A szerep passzolódik előbb-utóbb Schütz Ilához. (...) De még mindig nem tudom, hogy tulajdonképpen ki az a Schütz Ila.” (Állókép / Prokopp Dóra interjúja) Az egyéni életút mozzanatai és a megformált szerepek Schütz Ila pályája során tehát kölcsönösen alakították egymást; az életút ezáltal sokszor a pályakép látható dramaturgiájával szorosan összekapcsolódva válik csak számunkra is hozzáférhetővé. Így nyernek értelmet a következő, Schütz Ila halálakor megjelent sorok is: „életét elmesélni pedig nem lehet. Mert nem tudunk róla igazán semmit. Az egyik legrejtélyesebb komika ő.” (Csejk Miklós) A tragikomika kifejezést eredetileg Molnár Gál Péter alkotta meg Dajka Margit színészi karakterének megragadására. A kiállításban megjelenő párhuzamok Schütz Ila pályájára és portréjára vonatkozóan – úgy mint élet és szerep egymásra hatása a tragikomika attitűdjén és karakterén keresztül – jóllehet forrásukban, tartalmaikban és következményeikben mások, óhatatlanul is Molnár Gál Péter ebbéli meglátásaira rímelnek.

Schütz Ila 1959-ben csatlakozott a Keleti István vezette Óbudai József Attila Irodalmi Színpadhoz, majd szintén Keleti hívására lett a BME Irodalmi Színpad – a későbbi Szkéné – színjátszó csoportjának tagja. Az érettségi utáni első színművészeti felvételijére hasonlóképpen Keleti István készítette fel, ahová azonban csak később, többszöri próbálkozás után nyert felvételt. Amatőr színjátszó tevékenységét ennek ellenére nem hagyta abba. Civil munkái mellett a BME Irodalmi Színpad csoportjának tagja maradt 1963-ig, mindeközben rövid ideig fellépett a KISZ Központi Művészegyüttesében, a népművelő céllal szervezett, irodalmi műsorokat bemutató Egressy Klubban – Galgóczi Ilona néven –, valamint rövid ideig részt vett a Népművelési Intézet színjátszó-rendező képzésében is. 1964-ben csatlakozott az Universitas Együtteshez az Egyetemi Színpadon. Eközben elvégezte a MAFILM Filmjáték Stúdiójának színészképzőjét, majd nem sokkal később Kőváry Katalin főiskolai vizsgarendezésében szerepelt az Ódry Színpadon. Végül 1965-ben nyert felvételt az Színház- és Filmművészeti Főiskolára.

Az amatőr színpadokon és színjátszó csoportokban eltöltött évek azonban nem tűntek el nyomtalanul. Schütz Ila profi és tapasztalt amatőrként kezdte meg tanulmányait a Főiskolán, az amatőr műkedvelő mozgalmak sokféle terepén és korántsem egységes törekvései között szocializálódva. Mindezekben a csoportot és a produkciót működtető sajátos „közösség-élmény", a „csapatban” való színjáték és persze Keleti István művészetpedagógiája volt az, ami a színházi működéssel kapcsolatos szemléletét megalapozta.

Schütz Ila 1969-ben a Főiskola elvégzése után a Komlós János vezette Mikroszkóp Színpad társulatához szerződött. A Mikroszkóp Színpad előadásai mellett azonban továbbra is szerepelt vendégként korábbi gyakornoki helyein, a József Attila Színházban és a Madách Színházban is. A Madách Színházba Ádám Ottó először Szomory Dezső Hermelin című darabjába hívta meg, majd Dolly szerepére szerződtette G. B. Shaw Sosem lehet tudni című színművének előadásába. Schütz Ila az 1970/71-es évadot már a Madách Színház társulati tagjaként kezdte meg, a színháznak egészen 1992-ig maradt tagja. A Madách Színházban eltöltött évtizedek alatt legtöbbször klasszikus és kortárs vígjátékokban, Csehov-darabokban, Shakespeare- és Moliere-előadásokban, valamint kortárs magyar szerzők műveiben szerepelt. Ádám Ottó, Szirtes Tamás, Lengyel György és Kerényi Imre rendezéseiben is láthatta a közönség.

Schütz Ila Madách színházbeli pályafutása nagy lendülettel, kimagasló közönség-és szakmai sikerekkel indult, ami elsősorban olyan szerepeknek volt köszönhető, mint a Hermelin Julisa, a Sosem lehet tudni Dollyja vagy a Vőlegény Kornélja. A komikai szerepek a későbbi évek során is meghatározóak maradtak, és igen változatos skálán mozogtak. A cserfes cselédlány vagy bakfis szerepkörét később többek között Shakespeare- és Molière-darabok kulcskarakterei vagy könnyebb és népszerű műfajok, ún. „romantikus komédiák" (Szirtes Tamás) főszerepei követték. Amíg az előbbiek között Shakespeare Lóvátett lovagok című darabjának Rosaline-jaként vagy Molière A fösvény című művének Fruzsinájaként nyújtott emlékezetes alakításokat, addig az utóbbiakban Bernarde Slade Jövőre, veled, ugyanitt című darabjának Doris-aként kedvelte meg leginkább a közönség.