A direktor

Téri Árpád – nevét gyakran írta, írták y-nal is, eredeti keresztneve pedig Árvéd – 1916. május 25-én született Budapesten. 1937-ben végezte el a színiakadémiát, nagy tehetségnek tartották, Ódry Árpád volt rá tanárként a legnagyobb hatással. A főiskola után három esztendeig játszott vidéki színházakban, 1940-ben viszont színpadon nemkívánatos elemnek minősítették s nem kapott szerződést.

Téri Árpádot 1942-ben behívták katonának s a frontról és hadifogságból 1948-ban tért haza, amikor egykori pályatársai, barátai segítségével (Gellért Endre, Pártos Géza) a Nemzeti Színház művésze lett. Apróbb szerepeket játszott nagy ambícióval, például Vilit az Ahogy tetszikben, egy mulató urat az Úri muriban. Saját vallomása szerint ezekkel a szerepekkel tanulta újra a színházat. 

Téri Árpádot 1950-ben bízták meg az államosított Debreceni Csokonai Színház igazgatásával. Téri 1955-ben írott cikkében úgy nyilatkozik, hogy „ez az utolsó öt esztendő volt életem legnehezebb, de leggazdagabb időszaka”. Az azóta megjelent színháztörténetek, visszaemlékezések pedig Téri igazgatásának időszakát a Csokonai Színház államosítás utáni története legszebb, legjelentősebb fejezetének minősítik. 

Téri Árpád hármas funkciót vállalva lett Debrecenben igazgató. Ugyanúgy, mint a korábbi nagy magántársulatok vezetői (Kótsi Patkó Jánostól Krecsányi Ignácon, Kardoss Gézán és másokon át Beleznay Unger Istvánig), vagy a fővárosi vezető művészek (pl. Major Tamás, Várkonyi Zoltán stb.) színészként, rendezőként és igazgatóként is működni akart.

Téri Árpád távozása a debreceni színház éléről máig megoldatlan rejtély. […] Ám ettől kezdve nem találta meg igazán többé önmagát, részsikerek, részeredmények ellenére sem. 1957 őszétől egy évre a Madách Színház igazgatója lett, majd öt évet töltött el a Nemzeti Színház színészeként, aztán Szolnokra került főrendezőnek. Két esztendő után a József Attila Színházban tért vissza színészként a színpadra, ám az utolsó években már súlyos betegsége is akadályozta, hogy kiteljesítse gazdag életművét.

Téri Árpád 1982. december 4-én hunyt el. Jelentősége […] országos mércével mérhető. Nem véletlen, hogy a debreceni Téri-szobor kezdeményezője és kiharcolója, Mensáros László szoboralapítványi felhívásában így fogalmazott: „embert megalázó, szellem-zsugorító időben Téri Árpád emberi és művészi tisztessége nemcsak nekünk, színészeknek, hanem a társulatnak is életmegtartó erőt jelentett”.