Életrajz
Darvas Iván színművész (születési nevén Darvas Szilárd) 1925. június 14-én Bején (ma Szlovákia) született, Darvas János és Jevdokimova Antonyina második gyermekeként. Gyermekkorát Prágában töltötte, ahol apja a Prágai Magyar Hírlap újságírójaként dolgozott. 1943-ban beiratkozott a budapesti Színiakadémiára, ahonnan fél év után eltanácsolták, majd 1944-ben újra felvételt nyert. Tanulmányait a háború vége után ismét megkezdte, majd újra megszakította, mert 1946-ban a Várkonyi Zoltán vezette Művész Színházhoz szerződött. Az 1949-es államosításkor, a Művész Színház megszüntetésével a Madách Színházba osztották be. Az 1956-os forradalom során tagja volt a Madách Forradalmi Bizottságának, valamint kiszabadította a börtönből politikai vádak alapján fogva tartott bátyját. 1957 májusában letartóztatták, majd három évre elítélték. 1959-es szabadulása után segédmunkásként dolgozott, majd a Miskolci Nemzeti Színházban léphetett újra színpadra 1962-ben. 1963-tól újra Budapesten, a József Attila Színházban játszott, ahonnan – Várkonyi Zoltán közreműködésével – a Vígszínház társulatához szerződött, és amelynek 1965-től 1985-ig maradt tagja. A Vígszínház mellett több fővárosi színházban is fellépett. 1993-1994 között a második Művész Színház társulatának volt tagja. A rendszerváltáskor közéleti szerepet vállalt: alapítója a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak, 1990-1994 között pedig a Szabad Demokraták Szövetségének országgyűlési képviselője. Kétszeres Jászai Mari-díjas (1955, 1967), kétszeres Kossuth-díjas (1978, 1998) művész, akit 2000-ben a Nemzet Színészének választottak. Darvas Iván 2007. június 3-án hunyt el Budapesten.
Gyökerek
"Meggyőződésem: nem múlhat el nyomtalanul, ha az embert gyerekkorában ennyire gazdagon burjánzó, ugyanakkor mégis arányos, emberi léptékű, a hosszú századokon keresztül mindvégig organikusan fejlődött, gyönyörű, harmonikus környezet veszi körül. De hát mit ragozzam! Prága szép! Prága – Aranyváros!" (Darvas Iván: Lábjegyzetek, 11. o.)
Ismeretlen / Magántulajdon: Darvas Attila és Darvas Iván (Darvas Szilárd)Hungarian Theatre Museum and Institute
A pályakezdet: a Művész Színház (1946-1949)
Darvas Ivánt főiskolai tanára, Rátkai Márton ajánlotta Várkonyi Zoltán figyelmébe, aki ekkor a Művész Színház igazgatójaként Jean Anouilh Euridiké című darabjához keresett férfi főszereplőt. Orfeusz szerepét Darvas Iván játszotta el, így vált a Művész Színház tagjává 1946-ban. A magánszínház négy évig, 1945 és 1949 között működött a Paulay Ede utcában, a mai Új Színház épületében. Irányításában – Várkonyi Zoltán mellett – Apáthi Imre is jelentős szerepet vállalt.
Jean Anouilh: Euridiké / Művész Színház, Budapest, készítette: Kálmán Béla (1946)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Már a pályakezdés, az Euridike idején úgy bukkant fel az arca a Művész Színház reflektorainak fényében, mint a fiúszépség, amely évek óta hiányzott a magyar színpadról: a minden édeskéstől mentes szőkeség, finom és mégis éles rajzú profil, sugárzóan fiatal szempár, amely nem meghatni és bűvölni termett, hanem látni, kérdezni és válaszolni. Megjelent a férfi, minden hímagresszivitás nélkül, olyanformán, ahogyan előtte a filmvásznon Leslie Howard volt az, és Darvassal csaknem egyidőben, Franciaországban, Gérard Philipe. (...) Szellemi arcképe kezdettől fogva bonyolultabb volt, mint a külső. Lénye, már az Euridike sugárzó fiú-alakításában vibrált a kemény, feszes r-betűk, szigorú z-ék és sz-ek, meg a csaknem léha-laza testtartás, a kulturált báj és az artista biztonság ellentmondásától. Éppen ettől volt lenyűgöző élmény. Ennyi szín egy éppen csak színre toppant színészben!"
Máriássy Judit: Színészarcok - Darvas Iván / Film Színház Muzsika, 1967
Euridiké szerepében Tolnay Klári, Orfeusz szerepében Darvas Iván, Dulac színigazgató szerepében Pécsi Sándor
Tolnay Klári Euridiké, Darvas Iván Orfeusz szerepében
Raszkolnyikov szerepében
Darvas Iván (Herbert Kraft) és Apáthi Imre (Traugott-Hermann Nagler professzor)
Madách Színház (1949 - 1957)
Darvas Ivánt az 1949-ben megszüntetett Művész Színház társulatának több tagjával – Tolnay Klárival, Sennyei Verával, Pécsi Sándorral és Uray Tivadarral – együtt ugyanebben az évben a Madách Színházhoz sorolták, amelynek tagja is marad egészen 1957-es letartóztatásáig. A színházat és annak társulatát ekkor a Moszkvából hazatért Barta Zsuzsa vezette. 1951-től az Izabella térre (ma Hevesi Sándor térre), a Magyar Színház épületébe költöző Madách Színház igazgatói pozícióját Horvai István töltötte be. A Darvas Iván és Horvai István között kialakult, művészileg igen gyümölcsöző együttműködés a későbbiek során a Vígszínházban folytatódik majd.
" – Fáradtságot utoljára a Szabad a pálya című darabban éreztem (...).”
21 kérdés Darvas Ivánhoz – Galsai Pongrác interjúja a művésszel / Nők Lapja, 1969.09.20.
A képen Dajka Margit Szófja, Kondratyev felesége, és Darvas Iván, Krutyilin, főmérnök szerepében látható.
Darvas Iván (Rómeó) és Tolnay Klári (Júlia)
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér / Madách Színház, készítette: Farkas Tamás / Magyar Fotó (1954)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Lenyűgöző alakítás Darvas Iván Tuzenbachja. Lényének szinte fizikai átalakulásával ragadja meg a báró karakterének magvát, lényegét: ahogy jobbkezével leveszi cvikkerét, és kinyújtott tenyerével lelkesen szónokol: Én dolgozni fogok! kifejezi ennek a nemes, de tehetetlen jellemnek minden tragikomikumát."
Bacsó Péter: A "Három nővér" színészi alakításairól / Irodalmi újság, 1954.10.30.
Darvas Iván Tuzenbach, Tolnay Klári Irina szerepében látható.
Báró szerepében
Darvas Iván (Don César de Bazan) és Gábor Miklós (Ruy Blas)
Don César de Bazan szerepében
A képen Darvas Iván (Lelio, a hazug) és Váradi Hédi (Rosaura) szerepel.
Filmes sikerek
Darvas Iván filmes pályafutását, bár kicsit később indult, legalább akkora siker és népszerűség övezte, mint színpadi teljesítményét. Az 1954-ben bemutatott, Makk Károly rendezte Liliomfi című filmmel szinte berobbant a magyar film világába: egy ország kedvencévé vált. Darvas Iván a Liliomfival induló, és meredeken fölfelé ívelő pályaszakaszáról több ízben úgy nyilatkozott, hogy visszatekintve rá egy elkényeztetett aranyifjúra emlékszik, akinek minden sikerült, aki könnyedén vett minden akadályt.
A Liliomfi után számos filmben játszott, jóllehet saját bevallása szerint ez számára inkább megélhetési forrás volt; igazi közegének mindig is a színpadot tartotta.
"Igazán híressé a film teszi korunkban a színészt. Ez biztosíthat még nemzetközi hírnevet is. Annyi sok filmbeli epizódszerep után ez az év meghozta végre a nagy filmszerepet is: Liliomfit. Sokan megírták már (...), milyen széles színészi skálát játszott végig ebben a szerepben."
Barabás Tamás: Gyorsfénykép Darvas Ivánról, Béke és Szabadság, 1955/1.
Az új Gilgames főszerepét (Dávid) Darvas Iván már szabadulása után játssza el. Később olyan filmekben vállal szerepet többek között, mint a Pacsirta (1963), a Férjhez menni tilos (1964), a Miért rosszak a magyar filmek? (1964), a Mit csinált Felséged 3-tól 5-ig? (1964), A tizedes meg a többiek (1965), az Egy magyar nábob (1966), a Kárpáthy Zoltán (1966), a Hideg napok (1966), a Szerelem (1971), A Pendragon-legenda (1974), vagy a Szent Iván napja (2002).
Az 1971-es, Makk Károly által rendezett Szerelem című filmben János karakterét alakítja, aki hosszas börtönbüntetése után amnesztiával szabadul.
Börtönévek –Szilencium (1957-1962)
Darvas Ivánt Attila bátyja kiszabadítása, és annak disszidálása után, 1957 májusában letartóztatták, majd összesen 2 év 8 hónap börtönbüntetésre ítélték. 1959. április 4-én szabadult, "kis amnesztiával". Szabadulása után segédmunkásként dolgozott a Budapesti Mélyépítő Vállalatnál, majd egy VII. kerületi műanyagfröccsöntő üzemben helyezkedett el, s dolgozott évekig. Először 1962-ben léphetett újra színpadra Miskolcon.
Szigethy Gábor: Végenincs történetek 12. Mikor tartóztatták le Darvas Ivánt? (2014)Hungarian Theatre Museum and Institute
Darvas Iván visszaemlékezése letartóztatására és kihallgatására / Lábjegyzetek, készítette: Darvas Iván (2002)Hungarian Theatre Museum and Institute
Darvas Iván visszaemlékezése a börtönben eltöltött időre, készítette: Darvas Iván (2002)Hungarian Theatre Museum and Institute
Darvas Iván levele Aczél Györgyhöz (1.) (1961-05-29)Hungarian Theatre Museum and Institute
A levelet közzétette, jegyzetekkel ellátta és kontextusba helyezte Bolvári-Takács Gábor, itt.:
Bolvári-Takács Gábor: "Szilenciumomat hatályon kívül helyezni szíveskedjék". Darvas Iván levele Aczél Györgyhöz, 1961, In.: Kritika 2015/9-10. 14-16. oldal
A levél eredeti lelőhelye: Magyar Nemzeti Levéltár XIX-J-4-aaa. Aczél György miniszterhelyettesi iratai. 12. doboz, iktatószám : 967/A/l961.
Darvas Iván levele Aczél Györgyhöz (2.) (1961-05-29)Hungarian Theatre Museum and Institute
Darvas Iván levele Aczél Györgyhöz (3.) (1961-05-29)Hungarian Theatre Museum and Institute
Darvas Iván levele Aczél Györgyhöz (4.) (1961-05-29)Hungarian Theatre Museum and Institute
Várkonyi Zoltán: Személyes jegyzetek Darvas Ivánról (1978)Hungarian Theatre Museum and Institute
Nem tudok más lenni, mint ami vagyok: Koltai Tamás interjúja Darvas Ivánnal (részlet), készítette: Darvas Iván - Koltai Tamás (1989)Hungarian Theatre Museum and Institute
Lépések a hátam mögött: Bertha Bulcsu interjúja Darvas Ivánnal, készítette: Darvas Iván - Bertha Bulcsu (1989)Hungarian Theatre Museum and Institute
Darvas Iván: Lábjegyzetek - részlet, készítette: Darvas Iván (2002)Hungarian Theatre Museum and Institute
Újra színpadon: A Miskolci Nemzeti Színháztól a József Attila Színházig (1962-1965)
"Nem mintha Miskolcon vagy akár a József Attila színházban bárki is éreztette volna velem: nem igazán tartozom közéjük, az is elég volt, hogy tudtam: egyikük sem önmagától szorgalmazta a szerződtetésemet, úgy tukmálták rá – felülről – a színházra a jelenlétemet." (Darvas Iván: Lábjegyzetek, 250.o.)
Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi / Miskolci Nemzeti Színház - Kamaraszínház (1962)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Csehov-képem szorosan összefügg Horvai István Csehov-képével, ő az, aki interpretálta, megfogalmazta és meggyőzött felfogásának helyességéről. Bennem gazdagodott és puritánabbá vált a szerző. Szikárabb, nem annyira szép, nem annyira romantikus. Mérhetetlenül keserű, önmagát és világát illúziók nélkül látó, aki észreveszi a kisszerűséget, fölöslegességet, nevetségességet. Keserű, illúziómentes, de igenis optimista. Optimista, csak azért, mert szereti azokat az embereket, akikről megsemmisítő ítéletét kimondja." (Darvas Iván)
Asztrov doktor szerepében, Máthé Évával (Jelena, Szerebrjakov felesége)
Fred Lowndes szerepében, Váradi Hédivel (Viktória)
Koncz Gábor (A király) és Darvas Iván (Becket)
Az "Aranykor": Vígszínház (1965-1985)
Darvas Iván 1965-től 1985-ig volt tagja a Vígszínház társulatának, ez idő alatt pedig számos – mint több helyen fogalmaz –, képességeinek megfelelő színpadi karaktert formált meg. Az orosz drámairodalom klasszikus karakterei és a (kortárs) magyar drámairodalom főhősei mellett legfontosabb szerepeként Popriscsint tartja számon a színháztörténet és a színházi közvélemény. A kritikák és visszaemlékezések gyakran kiemelik Darvas Iván játékának eleganciáját, gesztusainak és arcának összehangolt, kifinomult játékát, karakteres beszédstílusát. A Vígszínházban töltött évekből is leginkább a Várkonyi Zoltán vezette periódus emelkedik ki. Darvas Iván több helyen nyomatékosította: "Színészi életem egyik legfényesebb időszaka (...) a »Várkonyi-korszak«" (Baló Júlia: "Nem vagyok sem fáradt, sem kiégett". Találkozás Darvas Ivánnal / Film Színház Muzsika, 1987/2.)
Von Berg szerepében
Herbert Georg Beutler, más néven Newton szerepében
Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok / Vígszínház, készítette: Keleti Éva / MTI (1965)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Kárpótlásul (...) Várkonyi jutott nekem: az örökké sziporkázó szellemű varázsló, a gunyoros, fanyar, szellemes vivőr, az istenek kegyeltje, a vasárnapi ember, a Nap fia. Amihez termékeny élete folyamán csak hozzányúlt, az arannyá változott a keze alatt. És akit jó sorsa az ő közelébe vezérelt, az maga is részesedhetett e csodálatos transzfigurációban: a ráeső, pazarlóan gazdag fényárban mintegy csillogóbbá, okosabbá, tehetségesebbé vált mellette ő maga is."
Darvas Iván gondolatai Várkonyi Zoltánról, Lábjegyzetek című memoárjában / 97.o. és 251. o.
A fotón Várkonyi Zoltán (Möbius) és Darvas Iván (Newton)
Előadás után / Molnár Ferenc: A testőr / Vígszínház, készítette: Keleti Éva / MTI (1971)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Várkonyi Zoltán fedezte föl, »az ő színésze« volt, a háború utáni, rövid életű – hamar államosított – Művész Színházban alakította ki magáról a finom, polgári arcélű, intellektuális és érzékeny sármőr színpadi típusát, amely élete végéig elkísérte. Lehet azt mondani, hogy nem küzdött meg ezért a típusért, mivel ő maga volt az – több nyelven beszélő intelligens rezonőr –, de ez a dolgok leegyszerűsítése. (...) A Vígszínház volt számára »a« társulat, elsősorban Várkonyi miatt, s az is maradt, amikor már vendégszerepelni járt vissza."
Koltai Tamás: A valőr művészete: Darvas Iván (1925-2007) / Színház folyóirat, 2007/8.
A képen Ruttkai Éva (Ellen), Bárdy György (Milt) és Darvas Iván (Harry)
Ruttkai Éva (Margaret) és Darvas Iván (Brick)
Páger Antal (Az apa, hajógyáros) és Darvas Iván (Frantz von Gerlach, a hajógyáros fia)
Darvas Iván mint Alvinczi Eduard és Halász Judit mint Esztella, Alvinczi unokahúga
Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi / Vígszínház, készítette: Keleti Éva / MTI (1970)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Horvai rendezésének alapvető koncepciója: az életről való lekésettség, a tehetség bárgyú eltékozlásának a felismerése – tragikomikus. Éppen, mert megkésett, mert bárgyú. (...) Ez az Asztrov doktor Darvas játékában nem több és nem kevesebb egy kedves, szellemes, lelkiekben emelkedett, egyebekben kissé léha, korhely cimboránál. Aki illúziók nélkül él, s aki maga is meglepődik, ha egy romlatlan lelkű, csúnyácska lány szájából lelkesülten hallja vissza a saját szép beszédét - amikor pedig nagyon is jól tudja, mennyit ér ez az ő költészete."
Majoros József: Csehov világának új jelentései Horvai színpadán / Színház folyóirat, 1971/1. 13-15. o.
A fotón Latinovits Zoltán (Vojnyickij, Ivan Petrovics, azaz Ványa bácsi), Darvas Iván (Asztrov, Mihail Lvovics, orvos) és Ruttkai Éva (Jelena Andrejevna, Szerebrjakov felesége)
Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi / Vígszínház, készítette: Keleti Éva / MTI (1970)Hungarian Theatre Museum and Institute
"De adódtak olykor áldott pillanatok is. Amikor – a szó szoros értelmében – csakugyan »eljön az isten«. Amikor világosan hallatszik az angyal szárnyának suhogása. Ilyen volt számomra a Ványa bácsi. Annak idején – Miskolcon – már játszottam egyszer Asztrovot, s emlékszem, mindvégig arra gondoltam akkor (...), micsoda mámoros kaland lenne az, eljátszani ugyanezt Ruttkaival, Latinovitscsal... Aztán mit tesz a sors, néhány évre rá ott álltunk csakugyan, mind a négyen a Víg színpadán, hogy – Csehov ürügyén – felpanaszoljuk saját csalódásainkat, illúzióink vesztét, kiteregessük életünk nyomorúságát (...) "
Darvas Iván: Lábjegyzetek, 258-59. o.
A képen Latinovits Zoltán (Ványa bácsi) és Darvas Iván (Asztrov)
Bluntschli szerepében
Darvas Iván Socino szerepében, partnere Básti Lajos Dávid Ferenc szerepében
Ruttkai Éva (Mása) és Darvas Iván (Versinyin)
A képen Darvas Iván (Versinyin), Ruttkai Éva (Mása), Békés Rita (Olga), és Pap Éva (Irina)
Molière: A nők iskolája / Vígszínház, készítette: Keleti Éva / MTI (1973)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Darvas Iván zsarnoka magányos és örömtelen. Kiszolgáltatott és állandó védekezésre kényszerül. Szolgálói lesütött szeméből a korbáccsal megfékezett vadállatok sunyi kiszámíthatatlansága villan elő. Ágnes harsogó fiatalsága maga a testté gyúrt lázadás. Arnolf állandó készenlétre ítéltetett ebben a közegben, s Darvas Iván nemcsak gyűlöletessé tudja tenni ezt a megpihenni nem tudó, állandóan résen levő Arnolfot, hanem fáradtságában, reménytelenségében szánalmassá is."
Szántó Erika: Arnolf új arca. A Nők iskolája a Vígszínházban / Színház folyóirat, 1974/2.
Darvas Iván (Arnolf, más néven Törzsöki úr) és Halász Judit (Ágnes)
Darvas Iván, Antonius szerepében
Szakácsi Sándor (Az öregember fia) és Darvas Iván (Shakespeare)
Tomanek Nándor (mint Beteges úriember) és Darvas Iván (mint Rezeda Kázmér)
Kapás Dezső-Krúdy Gyula: Rezeda Kázmér szép élete / Vígszínház, készítette: MTI / Keleti Éva (1976)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Ha Darvas Ivánt színpadon látom, előbb-utóbb mindig a grácia és a melankólia festője, Watteau jut eszembe, híres és talán legszebb képe: Giles, a bohóc. És ha olyan varázshatalmam volna, hogy visszahívhatnám őt közénk, a francia galantéria, korának nagy művészét, vele festetném meg Darvas Iván portréját, azt kívánva tőle, a párizsi olasz és francia színház szerelmesétől: fesse meg a Gilles ikerképét. A szívfájdító egyszerűséget és szépséget. Az alázatos mindenttudást és szomorúságot. Az engedelmes arcot, mely csak intésre vár, hogy a következő pillanatban nevettessen-e vagy könnyeztessen."
Illés Endre: Vázlatok. Gilles / Kortárs, 1978/2.
A fotón Ruttkai Éva (Császár Fruzsina) és Darvas Iván (Rezeda Kázmér)
Jean-Baptiste Poquelin de Molière szerepében, Hernádi Judittal (Armande Béjart de Molière)
Gálffi László (Alan Strang) és Darvas Iván (Martin Dysart)
Ezra Mannon szerepében, Ruttkai Évával (Christine)
Stomil, az apa szerepében
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója / Pesti Színház (1967-1977)
"Tény azonban, hogy amíg lesznek társadalmunkban ellentmondások (márpedig mindig lesznek), az emberek mindig érdeklődéssel, részvéttel, sőt egyfajta döbbenettel figyelnek fel olyan művészi produktumokra, amelyek ezeket az ellentmondásokat gyökerükben tükrözik. Úgy gondolom, hogy másfél évszázaddal a gogoli mű születése után is ez a tulajdonság tartja ébren továbbra is mai nézőink érdeklődését." (Darvas Iván / Néző, 1972/2.)
Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Sylvie Luneau - Roger Coggio: Egy őrült naplója / Pesti Színház, készítette: Keleti Éva / MTI (1967)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Tudja, én sohasem voltam képes azt produkálni, hogy más legyek, mint amilyen vagyok, de nem is törekedtem erre. Sohasem maszkíroztam el a mimikámat, a járásomat, a hangomat azért, hogy a nézők csak tíz perc múlva ismerjenek föl: jé, ez a Darvas! Ez egy másfajta művészet. (...) Én egy dolgot tudok csinálni: hosszú önfegyelmező munkával, nagy türelemmel nyitottá teszem magam, közben építek egy kis kalitkát, amiben minden benne van. És aztán egyszerűen csak várok, megvárom, hogy belerepüljön a szentlélek."
Nem tudok más lenni, mint ami vagyok. Koltai Tamás interjúja Darvas Ivánnal / Képes 7. 1989/2. 31.o.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Sylvie Luneau - Roger Coggio: Egy őrült naplója / Pesti Színház, készítette: Keleti Éva / MTI (1967)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Horvai (...) nem egy eleve boldogtalan Popriscsint akart színpadra vinni, hanem egy eleve boldogságra született, egy derűs, életszerető Popriscsint, nem adva ezzel kibúvót azoknak, akik felelősek az emberért, azzal, hogy a tragédiának szubjektív oka van, az ember természeténél fogva nem való a boldogságra. Ebben is teljesen összetalálkoztak Darvassal."
Czímer József: A napló naplója II. / Jelenkor, 1975/1.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Sylvie Luneau - Roger Coggio: Egy őrült naplója / Pesti Színház, készítette: Keleti Éva / MTI (1967)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Tíz esztendővel ezelőtt fergeteges tapsvihar ünnepelte a monodráma alakítóját, Darvas Ivánt. A kritikai visszhang nem volt ilyen egybehangzó. Néhányan úgy vélték, hogy a színészi teljesítmény ebben az esetben nem művészet, hanem virtuozitás. (...) Mi nem így vélekedtünk, de nem ez döntötte el a polémiát: Darvas Iván tíz éve változatlan magas színvonalon és változatlan sikerrel játssza Popriscsint a Pesti Színház színpadán, s vendégjátékokon is. (...) Ugyanaz a Popriscsin ez, mint az 1968-as? Igen, és mégsem."
Berkes Erzsébet: "Embert adjatok!" / Színház folyóirat, 1977/12, 40-41. o.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Sylvie Luneau - Roger Coggio: Egy őrült naplója / Pesti Színház, készítette: Keleti Éva / MTI (1967)Hungarian Theatre Museum and Institute
Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Sylvie Luneau - Roger Coggio: Egy őrült naplója / Pesti Színház, készítette: Kotnyek Antal (1967)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Miért ne játszhatná hát el Darvas Iván oroszul is Poprisicsint, Moszkvában, Leningrádban, egyebütt?! — erről a korábban született nagyszerű ötletről beszéltem tovább. Hogy a
vendégjáték terve, az oroszul megszólaltathatóság színpadi lehetősége hallatlanul fölvillanyozta a mi Popriscsinunkat; hogy: mekkora örömmel töltötte el, milyen odaadóan készült rá. A terv végül nem valósulhatott meg.
— Miért nem? — kérdezett közbe Szmoktunovszkij döbbenten, s hozzátette: egy-két filmalakításból ismeri Darvas Ivánt. — Ez nagyszerű! Van egy magyar színész, aki orosz
klasszikust oroszul is el tud játszani, mert az anyanyelvén játszhatja! Ez közép-európai és kelet-európai szenzáció! És ezt akadályozták meg?!
Ezt. Erre mondtak nemet."
Dalos László: A szervezett hiányról / Film Színház Muzsika, 1988/1
Az előadás mindazonáltal több helyen is vendégszerepelt, többek között Szarajevóban, Zágrábban és Varsóban.
Egy őrült naplója - Rendezői példány - Borító - Részlet, rajta Darvas Iván jelenetével (1973)Hungarian Theatre Museum and Institute
"(...) ezek a rajzaim még árnyalataiban sem változnak, minden este ugyanazok. A színpadi rajzolás a darab eredeti változatában, a francia megfogalmazásban nem szerepel: Horvainak támadt az a remek rendezői ötlete, hogy a bomlottságnak ezt a fokát, a Popriscsin lelkében-agyában viaskodó víziókat láttassuk, kivetítsük. Hogy milyenek legyenek a rajzok, azt a próbákon határoztuk el. (...) Ezeknek a megvalósítását hosszas próbálkozások és gyakorlások előzték meg, de végül, amikor elérkeztünk oda, hogy úgy éreztük, végleges formát öltöttek és Horvai igent mondott rájuk, azóta tudtommal egyiken sem változtattam.
— Tudtával? Mire céloz?
— Arra, hogy az előadásokat nem gép, hanem élő ember valósítja meg, így hát talán elképzelhető valamiféle alig észrevehető, vagy észrevehetetlen változás."
In.: Darvas Iván - Popriscsin rajzairól. A néző a mérce (G.M. interjúja) / Film Színház Muzsika, 1973/2. 16. o.
[G.M. = Gách Marianne]
Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Sylvie Luneau - Roger Coggio: Egy őrült naplója, készítette: Keleti Éva / MTI (1967)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Janu árva sárnap
2 Nem! Nem bírom elviselni tovább a kínzásaikat! Úristen! Mit csinálnak itt velem! Hideg vizet zúdítanak a fejemre, ütnek, vernek, meg se hallgatnak! Mit csináltam én nekik! Mit adhatok én nekik? Nincs semmim."3
"2 (Világos: csak az ágyon van fény. Az ágyon, hátára kiterítve fekszik, keze és feje lelóg az ágyról. Halál előtt. Az új gépezet rendszere bevégezte munkáját, elérte azt a célt, amely elől régi életéből elmenekült: a teljes fizikai és erkölcsi megsemmisítést. A kisember nem lehet király sehol: nincs számára boldogság a földön. A valóság az illúzió világát is egy és ugyanazon törvény alapján működteti; egy menekülés van: a halál.)
3 (Felemeli a fejét, nem megy, újból megpróbálja felemelni, visszaesik, forgolódik.)"
Részlet az Egy őrült naplója rendezőpéldányából,
In.: Egy őrült naplója - Alkotók az előadásról, Népművelési Propaganda Iroda, 1973. 74-75. o.
(Nyikolaj Vasziljevics Gogol novelláját Sylvie Luneau és Roger Coggio alkalmazta színpadra. Fordította és magyar színpadra Czímer József alkalmazta. A rendezői példányt Horvai István készítette, megjegyzésekkel kiegészítette és illusztrálta Darvas Iván.)
Vendégszerepek és rendezések
"(...) ezek voltak a legnyíltabb, a legkitárulkozóbb s tán éppen ezért a legsérülékenyebb megnyilatkozásaim." (Darvas Iván, rendezéseiről, adaptációiról, önálló írásairól / Lábjegyzetek, 282. o.)
A darabot Darvas Iván és Gosztonyi János rendezte.
Wohlmuth István (Az őr), Jáky Árpád (Az elítélt), Pákozdy János (A tiszt) és Gosztonyi János (Az utazó)
"Az író születésének századik évfordulójára vállalkozott arra a Radnóti Miklós Színpad, hogy Kafka írásai közül hármat színpadra állítson. Az adaptálást Darvas Iván végezte el, akinek nagy átélőképessége úgy vitte színpadra a három novellát, hogy látványos színpadi produkciókat láthattunk, s megérezhettünk valamit abból az állandó rettenetből, ahogyan Kafka a világot látta."
Szabolcsi Gábor: Hasonlatok. Kafka-emlékest a Radnóti Miklós Színpadon / Népszabadság, 1983.02.11.
Darvas Iván a Majom szerepében. A darabot Darvas Iván és Gosztonyi János rendezte.
A szabadúszó (1985-2003)
"(...) visszavonhatatlanul elmúlt az az idő, amit a Vígszínház aranykora jelentett nekem (...) ez a közösség ettől az egy embertől működött. És mihelyst Várkonyi »kiszállt« — fizikai hasonlattal élve: az elektromosság megszűntével az elektromágneses tér szétesett. (...) nem vidáman szakítottam meg a kapcsolatomat a Vígszínházzal: de az életemnek ez a része befejeződött. (...) Alkalmi munkás vagyok. Szabadúszó. Ha úgy tetszik: nyugdíjas, aki átadta a helyét." (In.: Baló Júlia: "Nem vagyok sem fáradt, sem kiégett". Találkozás Darvas Ivánnal / Film Színház Muzsika, 1987/2.)
Darvas Iván (Sztyepan Verhovenszkij) és Törőcsik Mari (Varvara Sztavrogina)
Darvas Iván (Salmanovits) és Nemcsák Károly (Rubányi Ervin)
A nagybőgős szerepében
A nagybőgős szerepében
Samuel Beckett: Godot-ra várva / Művész Színház, készítette: Korniss Péter (1994)Hungarian Theatre Museum and Institute
"Két jelentős személyiség tölti ki az estét. Két bohóc. Két vidáman rosszkedvű bohóc. A gyermeki játékosság komolyától a halálfélelmek elvicceléséig terjedő skálán önmagukat mulattatva játszanak. Fölvonultatják megharcolt modorukat. Gesztusaik, hanghordozásuk, technikáik legtöbbje olyan, mintha először látnánk. (...) Darvas Estragon és Vladimírt visszavezette színháztörténetünk két mitikus alakjához: Hacsek és Sajóhoz, akik reményvesztetten várakoznak a kávéházi asztalnál, valami megfoghatatlan változásra, növekvő szorongásukat veszekedő tréfákkal igyekeznek elverni. Darvas és Garas, a fölényes és a riadt, a bölcselkedő és a praktikus tudatosan idézi Komlós Vilmos Sajójának és Herceg Jenő Hacsekjének föl- csattanásait."
In.: Molnár Gál Péter: Hacsek & Sajó a végítéletre vár / Népszabadság, 1994. február 28.
A képen Darvas Iván (Vladimir) és Garas Dezső (Estragon).
Darvas Iván mint Báró Tarpataky, Pápai Erika mint Pünkösdy Kató
Lugosi Béla színész szerepében
Örökség
"Nem ismerek színészt, aki nála kevésbé mitologizálta volna a színészetet. De amikor a személyes sorsát vitte bele, az más volt." In.: Koltai Tamás: Színházparadoxon IX. / Népszava, 2007. június 9., 6. o.
"Kivételt képez Darvas könyve a magyar színészemlékirat-irodalomban. Nem szecessziósán liheg, nem táblabírásan ado- mázik, nem szárazon okoskodik, magazinszerűen kellemkedik történetkéivel. Egy művelt, jó modorú ember - történetesen színész - elmondja életét. Tömör, magát öngúnnyal kezelő, távolságtartó emlékezéseket tartalmaz a könyv. Emlékezéseit lábjegyzetekkel látja el. Darvas Iván olvasva olyan, mintha színházban látnánk. Kis távolsággal szemléli önmagát. Eltartja magától magamagát. Gúnnyal, öngúnnyal ábrázol." Molnár Gál Péter: Önéletrajz öniróniával. Darvas Iván: Lábjegyzetek / Népszabadság 2001. június 30. 33. o.
"Csak most tudatosult bennem, hogy már ötven éves volt, mikor személyesen megismerhettem. A korát nem észlelhettük, mert elhitette velünk varázsos személyiségével, hogy egyivású partnerek vagyunk: a színpadon játszótársak, az öltözőben szellemes sakkpartnerek, egymást ugrató, sokat rötyögő pajtások." (Részlet Hegedűs D. Géza megnyitóbeszédéből. Elhangzott "a" Darvas. Egy színészsors három stációban című kiállítás megnyitóján, 2015 szeptemberében.)
"a" Darvas. Egy színészsors három stációban című időszaki kiállítás 2015. szeptember 12. és 2016. április 10. között volt megtekinthető az OSZMI-Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Az időszaki kiállítás kurátorai: Lakatosné Ircsik Teréz és Szebényi Ágnes
Az időszaki kiállítás virtuális változatát Hadi Barbara készítette.
Darvas Iván életrajzát Gajdó Tamás összeállítása alapján készítettük, amely eredetileg itt jelent meg: Gajdó Tamás: Darvas Iván élete In.: Vince Mátyás (Szerk.): Darvas Iván emlékkönyv, MTI Fotó, Budapest, 2007.)
Hegedűs D. Géza megnyitószövege teljes terjedelmében a művész honlapján olvasható el.
A képek a PIM-Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményéből származnak. Az eltérő forrásokat minden esetben jelöltük.