Díva, Színész, Nő – Lukács Margit, Mészáros Ági, Tolnay Klári 100
Lukács Margit, Mészáros Ági és Tolnay Klári a magyar színház- és filmművészet kimagasló és tündöklő csillagai. Életútjuk bemutatása során a kiállítás egyszerre szeretné láttatni a művészi, női sorsot és azt a hatást, amit a korszak gyakorolt rájuk. Milyen volt színésznek lenni? Milyen volt asszonynak lenni? A színészi pálya iránti rajongásuk közben miként tudtak önmagukhoz hűnek maradni a viharvert és sokszor reményvesztett XX. század történelmi díszletei között? A színésznők maguk mesélnek nekünk emlékeikről, szerepeikről, szerelmekről, pályáról és pályatársakról.
Lukács Margit (1914 – 2002)
Lukács Margit 1914. december 21-én született Budapesten, polgári családban. Származása jelentős szerepet töltött be színészi pályafutásának kezdeteitől: szüleit azzal győzte meg, hogy megígérte, hogy csak akkor lesz színésznő, ha sikerül a Nemzeti Színházhoz szerződnie. A Színiakadémia elvégzése után –1936-ban – mindjárt a Nemzeti Színház tagja lett, amelynek két év megszakítással tagja is maradt 2000-ig. Pályafutásának utolsó éveiben a Pesti Magyar Színházban játszott, továbbá számos rádiófelvétel, önálló előadóest, valamint (főként a II. világháború előtt forgatott) filmekben nyújtott alakítások kapcsolódnak nevéhez. 2000-ben a Nemzet Színésze cím birtokosai közé választották. 2002-ben hunyt el Budapesten.
Lukács Margit pályaképe (1937 – 2001)
Lukács Margit a Színiakadémia elvégzése után a Nemzeti Színházban kezdte pályáját. Szinte azonnal megkapta Éva szerepét Az ember tragédiájában, amely később legemblematikusabb alakításává vált. 1964-ig számos alkalommal játszotta el Évát, a Nemzeti Színház épületének lerombolása után azonban már csak önálló előadóestjein volt hajlandó erre. E szerepe mellett olyan, egyszerre lírai és drámai hangvétellel megformált karakterek kapcsolódnak nevéhez, mint az Éj a Csongor és Tündében, Angelica, a vágyakozó apáca Miroslav Krleža A Glembay Ltd. című színdarabjában, Kleopátra úrnői alakja Shakespeare Antonius és Kleopátrájában, Csehov Ványa bácsijának Jelenája vagy Mrs. Campbell szerepe Jerome Kilty Kedves hazugjában. Királynői karaktere mellett jellegzetes hangja is megmaradt a színházi emlékezetben. Orgánumát nem csupán az 1960-as években induló estjeiből, valamint rádiószerepléseiből ismerheti a közönség; Arthur Honegger Johanna a máglyán című oratóriumában Johanna prózai hangját szólaltatta meg.
Gabriele D' Annunzio: Őszi alkony álma / Akadémiai vizsga (1935) by Solty KatóHungarian Theatre Museum and Institute
„Szülői engedély kellett ahhoz, hogy valakit a Színművészeti Akadémiára felvegyenek. Nemcsak nekem, aki még nem voltam tizennyolc éves. És alaposan kikérdezték az embert, mielőtt felvételizhetett. Anyácskám fonatba tűzte fel a hajamat. Fehér blúzban, sötétkék rakott szoknyában mentem oda. S irigyeltem azokat a lányokat, akik felnőttesen öltözhettek."
Bogácsi Erzsébet: Csak ki ne hajítsa valaki a szíved!, Népszabadság, 1997. június 28.
Zajzon Gabriella, Gobbi Hilda, Szeleczky Zita, Lukács Margit és Szilassy Ibolya vizsgaelőadás után, az Akadémián
„Először a Baskircsev Máriában kerültem plakátra, először ebben a darabban szólalhattam meg, mint bizonyos Thouvenelle-né egy bálon. A címszerepet Bajor Gizi játszotta. Drága, százszor boldog-boldogtalan Gizi!”
Bogácsi Erzsébet: Csak ki ne hajítsa valaki a szíved!, Népszabadság, 1997. június 28.
Thouvenelle-né szerepében
„A színinövendékek csakis a Nemzeti Színházban statisztálhattak. Például a Roninok kincsében, amelyben két gésa voltunk Szeleczkyvel, elég lenge kis ruhában. Amikor Anyácskám megtudta, elhűlt. Ő sohasem békült meg a gondolattal, hogy a lánya színésznő lett."
Bogácsi Erzsébet: Csak ki ne hajítsa valaki a szíved!, Népszabadság, 1997. június 28.
Egy gésa szerepében
Heléna szerepében
Köröndyné Lina szerepében Lánczy Margittal (Vilma)
Ujlaky László (Gyula), Lukács Margit (Irma) és Gál Gyula (Perlegi)
Jávor Pál (Báthori Gábor) és Lukács Margit (Özv. Dengeleghyné)
Bajor Gizi (Donna Diána), Szörényi Éva (Fenissa) és Lukács Margit (Chintia)
Páger Antal (Zoltán), Bajor Gizi (Anna), Rajnai Gábor (Géza) és Lukács Margit (Helén)
Lukács Margit (Heléna) és Pataki Jenő (Demetrius)
Gobbi Hilda (Lauretzné), Lukács Margit (Lauretz Hanna), Timár József (Lauretz Niclaus) és Szeleczky Zita (Lauretz Sylvia)
Miranda szerepében Szabó Sándorral (Ferdinand)
Gobbi Hilda (Gertrúd) és Lukács Margit (Ismeretlen szerepben – Szerepátvétel)
Carlo Goldoni: Két úr szolgája / Nemzeti Színház (1941) by Wellesz EllaHungarian Theatre Museum and Institute
„Ezért szerettem úgy a Két úr szolgája nadrágba bújtatott Beatrice Rasponiját. Ötletesség, vidámság, gyors érzésváltozások; a commedia dell'arte játékos színjátszásának felszabadító iskoláját adta ez a szerep. Truffaldinót 1943-ban a ma már halott Lehotay Árpád játszotta (...)”
Pályámról. Elmondja Lukács Margit, Film Színház Muzsika, 1959. november 27.
Beatrice szerepében Szabó Sándorral (Florindo)
Nizsinszky-Márkus Tamara (Piroska), Lukács Margit (Elza) és Mészáros Ági (Margit)
Anitra szerepében Lehotay Árpád (Peer Gynt) partnereként
Lukács Margit (Camerata grófnő), Gobbi Hilda (A reichstadti herceg) és Ungvári László (A szabó)
Szophoklész: Oedipus Kolonosban / Nemzeti Színház (1943) by Wellesz EllaHungarian Theatre Museum and Institute
„Tudom, nincs kis szerep és nagy szerep. (...) Tudom, hogy a színész csak szín a színházi együttes palettáján, s a képhez egyszer az egyik, másszor a másik szín ad többet. A kis szerep is öröm, ha nagyokkal, jelentős feladatokkal váltakozik. Kis szerepből csak jó színész formálhat nagyot (...).”
Földes Anna: Az asszony: Lukács Margit / Nők Lapja, 1972. március 25.
Antigoné szerepében Nizsinszky-Márkus Tamarával (Ismene) és Kiss Ferenccel (Oedipus)
Várvara szerepében Básti Lajos (Zvoncov) partnereként
Lukács Margit (Olivia) és Mészáros Ági (Viola)
Pávla Petrovna Pánova szerepében Tompa Sándorral (Kutov)
Lidia szerepében Kállai Ferenccel (Szémikov)
Elmira szerepében
Miroslav Krleža: A Glembay Ltd / Nemzeti Színház (1958)Hungarian Theatre Museum and Institute