A Nemzet Színésze - a közönség kedvence
Elgondolkodtak-e már azon, hogy milyen a kapcsolatuk azokkal a színművészekkel, akiknek az életművét a Nemzet Színésze kitüntetéssel jutalmazták? A Nemzet Színésze /Színésznője a magyar színházművészet elismert alkotója, aki a cím elnyerésével a közös kulturális emlékezet részévé válik. Emellett a 2000-ben alapított állami elismerés szakmai díjként is értelmezhető, amelynek hitelességét növeli, hogy a Nemzet Színészei maguk választják ki elhunyt pályatársuk helyére azt, akit a legalkalmasabbnak találnak a megtisztelő cím viselésére. Ismerkedjenek meg közelebbről a művészek és művésznők pályafutásának kiemelkedő mozzanataival, a jelentős színészi alakítások izgalmas pillanataival! A "Nemzet Színészei - Emlékezés a jelenre" című kiállítás 2016-ban volt látható a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Virtuális kiállításunk e tárlat alapján készült, így azok a színészeink kaptak benne helyet, akik 2016-ig megkapták ezt az elismerést. Csomós Mari 2017-ben, Jordán Tamás 2020-ban lett a Nemzet Színésze. Bízunk benne, hogy a közeljövőben az ő munkásságuk bemutatására lehetőségünk nyílik a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Schwajda György szobra a Bajor Gizi parkban (2015) by Varga ImreHungarian Theatre Museum and Institute
Hazánkban a színházművészek hivatalos elismeréséről csak a 19. század végétől beszélhetünk. Az állam – párhuzamosan a színház jelentőségének megbecsülésével – ez időtől kezdve jutalmazta a kivételes színészi teljesítményeket. A Nemzet Színésze címhez legközelebb az örökös tagsági elismerés áll,
ezt az állami színházakban – a Nemzeti Színházban és az Operaházban adományozták a legkiválóbb tagoknak. Az első örökös tagsági szerződést 1881. február 17-én Prielle Kornéliával kötötték meg.
A Nemzet Színésze címet Schwajda György, a Nemzeti Színház igazgatója kezdeményezésére alapították, és először 2000. augusztus 22-én adták át a kitüntetetteknek. Az alapszabály szerint a címet annak a 62. életévét betöltött színművésznek adományozhatják, aki fő- vagy epizódszerepben kimagasló teljesítményt nyújtott, 40 évet a színészi pályán vagy legalább 20 évadot a Nemzeti Színházban töltött úgy, hogy évadonként legalább egy szerepben színpadra lépett.
Az első díjazottak
Az első tizenkét színész és színésznő, aki 2000-ben a Nemzet Színésze címben részesült: Agárdy Gábor, Berek Kati, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Garas Dezső, Kállai Ferenc, Lukács Margit, Máthé Erzsi, Psota Irén, Raksányi Gellért, Sinkovits Imre, Törőcsik Mari
Jaroslav Hašek, Emil Frantisek Burian: Svejk
Petőfi Színház, Budapest
Nádas Péter: Takarítás
Gárdonyi Géza Színház, Eger (Stúdiószínház a Megyei Művelődési Központban)
Katona József: Bánk bán
Nemzeti Színház, Budapest
Nyikolaj Vasziljevics Gogol, Sylvie Luneau, Roger Coggio: Egy őrült naplója
Pesti Színház (Vígszínház), Budapest
Szigligeti Ede: Liliomfi
Nemzeti Színház, Budapest
William Shakespeare: Coriolanus
Nemzeti Színház, Budapest
Madách Imre: Az ember tragédiája
Nemzeti Színház, Budapest
William Shakespeare: Lear király
Nemzeti Színház, Budapest
Bertolt Brecht: Kurázsi mama
Madách Színház, Budapest
Makszim Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek
Nemzeti Színház, Budapest
Sütő András: A szúzai menyegző
Nemzeti Színház, Budapest
Bornemisza Péter: Magyar Elektra
Nemzeti Színház, Budapest
A díj örökösei
A kitüntetés alapító okirata kimondja, hogy ha a Nemzet Színészei közül valaki eltávozik az élők sorából, akkor a helyére egy új tagot kell választani. Így 2001-ben, Sinkovits Imre halála után Avar István kapta meg a kitüntető címet.
Komlós Jucit 2002-ben választották meg a Nemzet Színészévé.
Zenthe Ferenc 2005-ben kapta meg a kitüntető címet.
Király Levente 2006 óta a Nemzet Színésze.
Tordy Géza 2008-ban kapta meg a Nemzet Színésze kitüntetést.
Sztankay István 2012-ben lett a Nemzet Színésze.
Bitskey Tibor 2014-ben nyerte el a Nemzet Színésze címet.
Andorai Péter és Szacsvay László 2015-ben kapták meg a Nemzet Színésze elismerést.
Psota Irén távozása után, 2016-ban Almási Évát választották a Nemzet Színészei maguk közé.
Papírra vetve
Az előadásokról, a színészekről szóló legfontosabb, az utókor számára pedig a legmarandóbb forrás az írásbeli kritika. A legnagyobb művészek életművét interjúk, kritikák és a kritikák kritikái szegélyezik. A kritika egyszerre véleménynyilvánítás és a színházi előadás egyik legfontosabb dokumentuma. Bár minden néző kritikusan szemléli a színpadi eseményeket, a kritikus is a nézők között foglal helyet – valami mégis kiemeli a közönségből! Psota Irén így vallott a kritikáról: „Nézze, hiába mondom húsz éven keresztül, hogy nem érdekel a kritika, nem érdekel a kritika. Vannak emberek, akiknek az a feladatuk, hogy összefoglalják a színházi élet dolgait. És ezért valamilyen módon a kezükben vagyunk. Mert az marad meg rólunk, amit ők leírtak.”
„Elég nagy butaság, ahogyan megoszlanak a kritikák és pontosan lehet tudni, hogy melyik újság mit ír majd.”
Balkányi Nóra: "Ez már nem is politika, inkább perverzió" HVG, 2009. október 9.
„Precíz színész”- mondják rólam, alig titkolt iróniával. Mintha a magyar szemlélet elítélne mindent, ami pontos. Milyen érdekes! Mintegy 38 külföldi filmben forgattam, egy-két külföldi színházban is felléptem, ahol alapvető követelmény volt a pontos szereptudás, az előző próbákon kapott instrukciókra való pontos emlékezés, azok pontos végrehajtása. A pontosságban születhet meg aztán az esetleges rögtönzés szabadsága. Nincs szabadság fegyelem nélkül."
Török Judit: Életszerepek http://erdely.ma/kultura.php?id=14651
"Elolvasom, mert érdekel [a kritika]. De tudni kell, hol a helye. Amikor réges-régen a Kaukázusi krétakörben retteneteset írtak rólam, el akartam jönni a színházból. Kiborultam Zsámbékinak, aki a kezében fogta épp a kulcscsomóját, és felém dobta - sikerült elhajolnom. És azt mondta: Ki mondta, hogy rossz vagy? A kollégád? A rendeződ? Az igazgatód? A közönség? Azóta nem visel meg a kritika."
"A színház viszonozza a szenvedélyt" szinhaz.hu, 2013. október 1.
"Lassan, már-már megszokjuk, hogy a 25. Színház minden bemutatója egy-egy kiemelkedő színészi teljesítménnyel örvendeztet meg bennünket. Haumann Péter nevét azelőtt bizony - most már komolyan szégyellem magam érte - nem ismertem. Szókratész alakjában legnagyobb színészeink alakításával vetekszik. A figurát finoman, minden durvaságtól mentesen közelíti meg. Érvelése, gyors egymás utáni mondatainak hangsúlyozása világos, érthető, tiszta és logikus. Figyelni kell rá, sőt, mi több, együtt kell vele élni. Mindazt végig kel csinálni, amit ő végigcsinált.
Koltai Tamás, Népszabadság, 1970. november 10.
"Az írói megjelenítés problémáit Kazimír sem tudta teljességgel feledtetni, sőt még a kulturált színészi játék sem, pedig a színészek látható igénnyel és alkotó szenvedéllyel küzdöttek a megjelenítés problémáival. Szabó Gyula Kun István szerepében határozott, világos megfogalmazásban hozott elénk egy jellemet, nagy színészi erővel, érezve és megéreztetve Kun István sorsának döbbenetes példáját – tőle nem kérhetjük számon azt, hogy a hős igazi nagyságát a dráma nem ábrázolja."
Illés Jenő kritikája "A kör, amely bezárul" című előadásról, Film Színház Muzsika, 1962. október 20.
"Néhol ugyan még görcsösebb a kelleténél, erőfeszítésének fizikai nyomát is hordozza, beszédtechnikai fogyatékosságai most is jelen vannak, de alakításában benne van az az érték, amely alapján további pályája elé bizakodással nézhetünk."
Bényei József kritikája az ifjú Kóti Árpádról, Hajdú-Bihari Napló, 1969. december 6.
"Személyiségének összeszedett hatásával, retorika készségével, beszédművészetének aranyszájú bűvölő megragadásával, ajándékba nyert szépséges, árnyalt orgánumának célszerű karbantartásával és alkalmazásával leigázza a másféle szórakozásért a teátrumba járulókat. Nyelvünk romlandósága idején Kóti Árpád Khrüszosztomosz, az aranyszájú, a tisztaszavú színész. Nem feltornásznia kell a hatás eléréséhez hanganyagát, hanem kemény kézzel tartani az égre rúgtatni kívánó szavakat, hogy a köznapi hordozással érvényesítse az ünnep áhítatát. Ilyenkor hasonlatokért kapdos az ember. Orgonazene Kóti színpadi dikciója? Kamarazene? Egymagában szimfonikus zenekar? Színházi misét celebrál?"
Molnár Gál Péter kritikája Kóti Árpád színjátszó művészetéről, Népszabadság, 2009. március 1.
Rivaldafényben és azon túl
A Nemzet Színésze cím birtokosait – ahogyan általában a legnagyobb sztárokat – ünnepli a közönség, és azt is figyelemmel kísérik, hogy mit tesznek magánéletükben.
A médiában dicsfénytől övezett, ünnepelt művészként jelennek meg, és pályatársaik nosztalgiával emlegetik a közös pillanatokat. A néző pedig mindenre kíváncsi – a színész személyes tárgyaira éppen úgy, mint magánéletének különös fordulataira. Szereti olvasni, hallgatni és mesélni azokat az érdekes anekdotákat, amelyek azt sugallják, hogy a színész valahol mégiscsak hétköznapi ember. De azért csak több annál…
Gera Zoltán bábjátékosként Pergolesi Az úrhatnám szolgáló című operájának előadásán Kálmán Magdával és Udvarhelyi Zoltánnal
Nemzeti Bábszínjáték, 1942
Agárdy Gábor az Advent a Hargitán című előadás egy jelenetét festette meg, és ezzel köszöntötte a 70 éves Sinkovits Imrét a Balkáni gerle című színdarab bemutatóján, 1998-ban.
Emlékek egymásról
A Nemzet Színészei pályatársak, színházi munkájuk során együtt dolgoznak, és számtalan emléket őriznek egymásról. A színészkollégák történetei, a méltatások nem csupán a színészek egymás közötti kapcsolatáról mesélnek el részleteket, hanem beavatnak minket abba is, hogy mit gondoltak egymás színpadi gyakorlatáról, színjátszó stílusáról és a színészet mesterségéhez való hozzáállásáról.
Bitskey Tibor, Psota Irén. Jerzy Turandot: Harmadik csengetés / Madách Színház, Budapest (1959-05-15) by MTI / Bartal FerencHungarian Theatre Museum and Institute
Berek Kati Psota Irénről:
Psota Irénről hamar kiderült, hogy tehetséges, de ezt a színházban későn ismerték fel. Vékony, mozgékony alkat, szabálytalan arc gyönyörű, nagy szemekkel. Későn érő típus. Anyámmal egészen különleges módon imádták egymást. Mi is sokáig barátok voltunk, de a főiskola után egyszerűen nem értünk rá. Az élet vitt szét minket, de Irénben sosem csalódtam. Úgy vállalja önmagát, ahogy van. Olyan különleges karakter, ami nincs is a magyar színpadon. [Váradi] Hédivel nehéz volt barátkozni, mert nem volt természetes. Irén épp fordítva. Ő olyan volt, amilyennek az Isten megteremtette.
Berek Kati: Tájkép magammal, 2004
Komlós Juci. Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac / Magyar Néphadsereg Színháza, Budapest (1952-12-18) by Várkonyi LászlóHungarian Theatre Museum and Institute
Szabó Gyula Komlós Juciról:
Később a Néphadsereg Színházában, a Cyranoban Roxane-t játszotta. Egy hatalmas fa alatt hímzett és várta Cyranót a hulló levelek között. Messze ültem, de ráláttam teljesen a színpadra, mégis mint egy premier planban, ki tudta magát emelni onnan. Ehhez persze kellett egy rendező is, aki így ki tudta választani annak a színpadképnek a hangsúlyos pontját. Eddig még nem próbáltam megfogalmazni milyen hiteles volt, milyen természetközeli.
Bóta Gábor – Gedeon András – Vadas Zsuzsa – Váczy András: Komlós Juci, 2004
Bodrogi Gyula, Darvas Iván. Maugham: Imádok férjhez menni! / József Attila Színház, Budapest (1964-05-22) by MTI / Tormai AndorHungarian Theatre Museum and Institute
Bodrogi Gyula Darvas Ivánról:
Darvas Ivánnál meg arra kellett vigyázni, nehogy az ember átvegye az ő beszédstílusát. Azon vettük észre magunkat, hogy mindenki, aki a színpadon volt, hamarosan elkezdett „darvasivánul” beszélni, olyan kisugárzása volt.
Bodrogi Gyula: Irka-firka, 2009
Sztankay István, Törőcsik Mari. Shakespeare: Rómeó és Júlia / Nemzeti Színház, Budapest (1971-02-26) by MTI / Keleti ÉvaHungarian Theatre Museum and Institute
Törőcsik Mari Sztankay Istvánról:
Ő kicsit hiú volt, mert amikor a Rómeó és Júliát játszottuk és fölmászott arra a nemtudommire, mindig megigazította a haját. Mondom: „Pistuka, még egyszer megigazítod a hajad, én leszállok, és én téged pofon váglak. De hát nem vágtam pofon, de ő mindig megigazította.
Sztankay Ádám interjúja Törőcsik Marival, faktor.hu, 2016
Garas Dezső, Haumann Péter. Neil Simon: Napsugár fiúk / Játékszín, Budapest (1998-05-02) by Kónya BélaHungarian Theatre Museum and Institute
Haumann Péter Garas Dezsőről:
A Napsugár-fiúkban az én szerepem talán hangsúlyosabb, talán több lehetőségem nyílik arra a jófajta játszásra, amit minden színész szeret. Dezső decensen visszavonul, anélkül, hogy bármi rosszallást éreznék a részéről, és átadja a terep egy részét. Annyit, amennyit az én szerepem igényel. Jó kolléga és jó színész. Tud hátrébb húzódni. Azt nem mondanám, hogy trambulint tart, de nem lepne meg, ha megtenné. […] A szeme sarkából figyel, mindent lát, a Garas-jelenség jelen van, de mindenkit hagy játszani.
Albert Györgyi – Kőháti Zsolt – Marschall Éva – Molnár Gál Péter: Garas, 2012
Sinkovits Imre és Agárdy Gábor. Madách Imre: Mózes / Nemzeti Színház, Budapest (1967-11-02) by MTI / Keleti ÉvaHungarian Theatre Museum and Institute
Agárdy Gábor Sinkovits Imréről:
A Mózes megszakításokkal húsz évig szerepelt műsoron, s ketten voltunk, akik végigjátszottuk ezt a sorozatot. Megtörtént egyszer, hogy éreztem, olyan fáradt, nem tud felállni, de még a színpadi helyzet is kihullt belőle. Abban a jelenetben éppen, amikor a zsidók harcának végső pillanata következik. Földre rogyva feküdt, amikor odasúgtam neki: „Ne add föl! Imre, ne add föl!” Megszorította a kezem, s már állt föl: „Győzelem!...”, mondta, s folytatta szerepét a monológgal. Amikor jöttünk ki a jelenetről, mondta: „Köszönöm tezsvérkém, nem bírtam volna csinálni, ha nem biztatsz.”
Ablonczy László: Sinkovits Imre a Hargitán, 2013
Ünnepek
A Nemzet Színészeinek munkáját számos díjjal ismerik el pályájuk során, ami lehetőséget ad a közönségnek is, hogy kifejezze, mennyire nagyra értékeli a színművészek filmen és színpadon nyújtott alakításait. A közönség elismerésének sajátos formája, amikor egy-egy kerek évforduló vagy születésnap megünneplése miatt látogat el a színészek gálaestjére. A születésnapi gálaestek olyan különleges alkalmakat jelentenek, amikor a szakma, a társulati tagok és a közönség együtt ünnepel, ekkor elmosódik a határ a nézők és a színházi társadalom között.
A Nemzeti Színház 170 évesek című műsora 2004-ben a 85 éves Komlós Jucit és Bessenyei Ferencet köszöntötte. Mindketten 1919. február 10-én születtek.
Társadalmi szerepvállalás
Sokat elmond egy művészről, hogyan és mire használja fel a népszerűségét. A Nemzet Színészei azzal is jó példával járnak elől, hogy többen, az általuk képviselt művészi értékteremtés mellett, más jó ügyek szolgálatába is álltak.
Sinkovits Imre 1956. október 23-án elszavalja a Nemzeti dalt a Petőfi-szobornál, tisztséget vállal a Színművészek Nemzeti Bizottságába. A forradalom leverése után ezért elbocsátják a Nemzeti Színházból, csak 1958-ban szerződtetik a József Attila Színházba.
Törőcsik Mari 2012-ben alapította meg a Fogadj örökbe egy macit! nevű alapítványt. Az alapítók célja az volt, hogy munkahelyteremtéssel támogassák a fogyatékossággal élő személyek társadalmi integrációját. A kezdeményezést elindító árverésen értékesített játékok bevételét munkahelyteremtő programra és az alapítvány létrehozására fordították. Munkájuk eredményeként jött létre a budapesti Vörösmarty Mozi helyén megnyílt Premier Kultcafé nevű kávézó és közösségi tér, ahol fogyatékossággal élők számára biztosítanak munkahelyet.
1970-ben Gyurkó László író, Szigeti Károly koreográfus és Berek Kati színésznő hozta létre a Huszonötödik Színházat, amely az alternatív színházak ősének tekinthető.
Jelen, múlt, emlékezet
Hogyan válnak a Nemzet Színészei a közös kulturális emlékezetünk részévé? A jelenlétükkel vagy éppen a hiányukkal miként teremtenek kapcsolódást jelen és múlt között? A Nemzet Színészeiről alkotott képünk annyiféle, ahányan látjuk őket, a viszonyunk hozzájuk merőben szubjektív. Ismert színházi és filmes alakításaik mellett az is módosítja a gondolkodásunkat róluk, hogy köztereken, szobrokon, emléktáblákon és közintézmények elnevezésében is megemlékezünk róluk. Egy azonban biztos, hogy a cím birtokosai saját életművük mellett emléket állítanak a magyar színháztörténet egy-egy korszakának is. Így a Nemzet Színésze mint jelenség magában hordozza az emlékezés és a felejtés distanciáját.
Bessenyei Ferencet Bánk bán alakjában örökítette meg Párkányi Raab Péter szobrászművész a Nemzeti Színház előtt elterülő parkban.
Sinkovits Imrét Mózes szerepében ábrázolta Marton László szobrászművész. Madách Imre drámájában nyújtott alakítása kiugró sikert jelentett Sinkovits pályáján. A szerepet 22 évig játszotta a Nemzeti Színház színpadán.
Lukács Margit emléktáblája egykori lakóhelyének falán. Budapest, VIII. Vas utca 2/b. 2014-ben avatták fel.
A Nemzet Színészeinek portréi
2016-ban a Nemzet Színészei cím kitüntetettjei voltak: Almási Éva, Andorai Péter, Berek Kati, Bodrogi Gyula, Cserhalmi György, Haumann Péter, Király Levente, Máthé Erzsi, Molnár Piroska, Szacsvay László, Tordy Géza és Törőcsik Mari
Haumann Péter (Malvolio), Huszti Péter (Tóbiás), Pusztaszeri Kornél (Fabiano), Szerednyey Béla (Nemes Keszeg Sándor), Schütz Ila (Mária)
William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok
Rendező: Szirtes Tamás. Madách Színház, Budapest
Bemutató: 1985. március 30.
Almási Éva (Eszter), Tahi Tóth László (József)
Déry Tibor - Pós Sándor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról
Rendező: Marton László. Vígszínház, Budapest
Bemutató: 1973. március 2.
Körhinta, magyar film, 1956
Rendezte: Fábri Zoltán
Pataki Mari szerepében: Törőcsik Mari
Partnerei a filmben: Soós Imre, Szirtes Ádám, Kiss Manyi, Barsi Béla, Suka Sándor
Magyar Nemzeti Filmalap, Filmarchívum
Hattyúdal, magyar film, 1964.
Rendezte: Keleti Márton
Tarnai Béla, diák szerepében Bodrogi Gyula
Partnere a jelenetben: Béres Ilona
Ezer év, magyar tévéfilm, 1963
Rendezte: Máriássy Félix
Júlia szerepében Máthé Erzsi
Partnerei a filmben: Tolnay Klári, Sulyok Mária, Suka Sándor, Törőcsik Mari
Magyar Nemzeti Filmalap, Filmarchívum
Molnár Piroska (Cecília, Lippert-Weilersheim felesége)
Kálmán Imre: 1916. A Csárdáskirálynő
Rendező: Mohácsi János, Csiky Gergely Színház, Kaposvár.
Bemutató: 1993. április 23.
Az én XX. századom, magyar játékfilm, 1989
Rendezte: Enyedi Ildikó
Thomas Edison szerepében Andorai Péter
Magyar Nemzeti Filmalap, Filmarchívum
Cserhalmi György (Azdak), Kubik Anna (Gruse)
Bertolt Brecht: Kaukázusi krétakör
Rendező: Csiszár Imre. Nemzeti Színház, Budapest
Bemutató: 1990. február 9.
Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László: Sári szentem
Budapest Orfeum. Nemzeti Színház, Budapest
Bemutató: 1980. február 10.
Örökbefogadás, magyar film, 1975
Rendező: Mészáros Márta
Csentes Kata szerepében Berek Kati
Magyar Nemzeti Filmalap, Filmarchívum
Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat
Elmondja: Tordy Géza
Vers mindenkinek (MTV), 1980.
A válogatás A Nemzet Színészei - Emlékezés a jelenre című időszaki kiállítás anyagából készült, amely 2016. május 4. és 2016. augusztus 21. között volt megtekinthető az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet - Bajor Gizi Színészmúzeumban.
A Nemzet Színészei - Emlékezés a jelenre című időszaki kiállítás kurátorai: Galácz Judit, Hajnal Márton, Maksai Ágnes és Puskás Panni
A virtuális összeállítást az időszaki kiállítás anyagából Galácz Judit készítette.