Schütz Ila (1944-2002)
Schütz Ila (Schütz Ilona) magyar színművész, Jászai Mari-díjas és érdemes művész. Budapesten született 1944. január 5-én, Schütz Mihály és Galgóczi Erzsébet középső gyermekeként. Pályáját amatőr színészként kezdte: játszott az Óbudai József Attila Irodalmi Színpadon, a BME Irodalmi Színpadán és az Universitas Együttesben az Egyetemi Színpadon, mindeközben elvégezte a MAFILM Filmszínészképző Stúdióját is. Többszöri kísérlet után, 1965-ben nyert felvételt a Színház-és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1969-ben szerezte meg színművész diplomáját Szinetár Miklós osztályában. Ezután a Mikroszkóp Színpadhoz, majd 1970-ben az Ádám Ottó vezette Madách Színházhoz szerződött. Utóbbinak huszonkét éven át, 1992-ig volt társulati tagja. 1992-ben a rövid ideig fennálló Arizona Színház társulatában lépett fel, majd 1993-tól haláláig, 2002-ig a József Attila Színházban játszott. Többször láthatta őt vendégként a közönség a Radnóti Színház színpadán. Több mint negyven éven át tartó színházi pályafutása mellett számos filmben és tévéjátékban szerepelt, mindemellett kabaréjelenetek, bohózatok népszerű szereplője volt. 2002-ben, 58 éves korában tragikus körülmények között hunyt el Budapesten.
A tragikomika: előszó egy színészportré megrajzolásához
Schütz Ilát színészi pályafutása során többféle műfajban és szereptípusban is láthatta a közönség, a legtöbbek emlékezetében mégis „született”, karakteres, színes és árnyalt színészi eszköztárat működtető komikaként él. Schütz Ila maga is tisztában volt komikai adottságaival, de azzal együtt, hogy a vígjátéki karaktereken túl szívesen játszott volna többször is másféle szerepekben – amelyekben tudna másmilyen, „csendes” is lenni –, legkedvesebb műfajaként több helyen is a tragikomédiát jelölte meg.
A tragikomédia mindazonáltal nemcsak a műfajt, hanem azt a karakterbeli sajátosságot is jelölte, amely Schütz Ila mind komikai, mind más, drámai alakításainak árnyalataiban gyakran érzékelhető volt. Leginkább attitűdre utalt, amely a megformált karakter habitusára, hangulatára, megjelenésére, mimikájára, hangjátékára, tehát egy adott szituációban való teljes működésére befolyással bírt. Ez az attitűd – „a tragikomika" attitűdje – pedig az ellentétek játékosáé. Azé, aki határhelyzetekben mozog otthonosan, aki az adott szituáció vagy karakter mélyén rejlő ellentmondásokat villantja fel, és aki a legkülönfélébb módokon enged ezáltal bepillantást a tragikum komikus árnyalatába vagy a komikum tragikus mozzanatába. A tragikai és komikai elemek sokféle módon keveredhetnek, ám lényeges, hogy csak együtt, a közöttük létrejött feszültségben működnek harmonikusan. Amíg a tragikus pátosz kényelmetlen, úgy a tisztán komikusi szerepkör és póz egy idő után szintén súlyos teherré válik.
E „tragikomikai" attitűd Schütz Ila életbeli mozzanataiban is tetten érhető volt: „A színjátéknak köszönhetem az életem. (...) Ebben a szakmában megengedik, hogy olyan szeszélyes és olyan bohókás legyek, amilyen vagyok. És olyan ellentmondásos." (...) „Rájöttem, hogy nem igazán tudok én játszani. Ahogy Dajka Margit mondta, nem vagyok én színész, hanem bizonyos szituációkban élek." (...) „A szerep passzolódik előbb-utóbb Schütz Ilához. (...) De még mindig nem tudom, hogy tulajdonképpen ki az a Schütz Ila.” (Állókép / Prokopp Dóra interjúja) Az egyéni életút mozzanatai és a megformált szerepek Schütz Ila pályája során tehát kölcsönösen alakították egymást; az életút ezáltal sokszor a pályakép látható dramaturgiájával szorosan összekapcsolódva válik csak számunkra is hozzáférhetővé. Így nyernek értelmet a következő, Schütz Ila halálakor megjelent sorok is: „életét elmesélni pedig nem lehet. Mert nem tudunk róla igazán semmit. Az egyik legrejtélyesebb komika ő.” (Csejk Miklós) A tragikomika kifejezést eredetileg Molnár Gál Péter alkotta meg Dajka Margit színészi karakterének megragadására. A kiállításban megjelenő párhuzamok Schütz Ila pályájára és portréjára vonatkozóan – úgy mint élet és szerep egymásra hatása a tragikomika attitűdjén és karakterén keresztül – jóllehet forrásukban, tartalmaikban és következményeikben mások, óhatatlanul is Molnár Gál Péter ebbéli meglátásaira rímelnek.
„Kornélt annyira szeretem, hogy nem akarom vele szemben a saját egyéniségemet érvényesíteni."
Schütz Ila: „Szeretem, ha szeretnek" (Művészeti díjasok/Sas György riportja), Film Színház Muzsika, 1974/15.
Kornél szerepében
"A Sirály fájdalmas érzésekkel teli, zaklató hangulatát lassan szívom fel magamba, mert ebből egy színésznek hosszú időre kell tartalékolnia magában, hogy legyen ereje mindig az emberi humorhoz is."
Sas György: Madárka szállott a karácsonyfára. Ida és Rozi randevúja In.: Film Színház Muzsika, 1971/51. 6. o.
Mása szerepében
„(...) a próbák alatt úgy éreztem, hogy kicsit »átverem« a nézőket ... Normális vagyok, ennek a hivatalos kinyilatkoztatásáért fellebbezek, közben pedig úgy viselkedem, mintha mégse lennék beszámítható. De hát a darab így van megírva."
Kenedi Lia: A másként bolond lány, In.: Képes Újság, 1984/13.
Claudia Faith Draper szerepében
„Magyarázzam, hogy a dráma és a groteszk, a sírás és a nevetés édestestvérek? Nem teszem. (...) Persze azt is tudom, hogy az emberek manapság nehezen ülnek be egy igazi drámára. Valószínűleg azért, mert ez a kor egyszerűen tragikomikus, s én egyáltalán nem bánom, hogy nekem specialitásom a tragikomédia."
V. Kulcsár Ildikó: Manó néni, In.: Magyar Nők Lapja, 1995. március 29.
Eugénia szerepében
A Föld utca Óbudán a negyvenes években by Ismeretlen / Forrás: FSZEK Budapest GyűjteményHungarian Theatre Museum and Institute
Gyermek- és ifjúkor Óbudán
Schütz Ila gyermek-és ifjúkorát Óbudán töltötte, ahol a Föld utcai családi házra Sas Györgynek adott életút-interjújában mint az „ő álombéli Édenkertjére" emlékezett vissza. Óbuda a pálya későbbi pontjáról visszatekintve egyúttal a színészethez vezető első lépések színterét is jelentette. Ilyenek az iskolai szavalóversenyek, valamint a Martos Flóra Leánygimnázium színjátszó csoportja. Az egyik iskolai előadás Schütz Ila életút-narratívájában kiemelkedő jelentőséggel bírt, Heltai Jenő Szépek szépe című darabjának zenés iskolai előadásában ugyanis főszerepet kapott: ekkor figyelt fel rá Keleti István, aki a „profi amatőr" színjátszás felé vezető úton indította el.
„Nem tudom, hogyan festhettem a Szépek szépében, no nem mint kis Hamupipőke, hanem mint tündöklő hercegnő, borzalmasan szőke és dúlt parókámban, de Keleti szeme megláthatta bennem a lassan cseperedő, ám szerepfeladatában máris száz százalékosan hívő színészt." (Schütz Ila, 1989)
A professzionális amatőr: Az irodalmi színpadoktól a színművészeti diplomáig
Schütz Ila 1959-ben csatlakozott a Keleti István vezette Óbudai József Attila Irodalmi Színpadhoz, majd szintén Keleti hívására lett a BME Irodalmi Színpad – a későbbi Szkéné – színjátszó csoportjának tagja. Az érettségi utáni első színművészeti felvételijére hasonlóképpen Keleti István készítette fel, ahová azonban csak később, többszöri próbálkozás után nyert felvételt. Amatőr színjátszó tevékenységét ennek ellenére nem hagyta abba. Civil munkái mellett a BME Irodalmi Színpad csoportjának tagja maradt 1963-ig, mindeközben rövid ideig fellépett a KISZ Központi Művészegyüttesében, a népművelő céllal szervezett, irodalmi műsorokat bemutató Egressy Klubban – Galgóczi Ilona néven –, valamint rövid ideig részt vett a Népművelési Intézet színjátszó-rendező képzésében is. 1964-ben csatlakozott az Universitas Együtteshez az Egyetemi Színpadon. Eközben elvégezte a MAFILM Filmjáték Stúdiójának színészképzőjét, majd nem sokkal később Kőváry Katalin főiskolai vizsgarendezésében szerepelt az Ódry Színpadon. Végül 1965-ben nyert felvételt az Színház- és Filmművészeti Főiskolára.
Az amatőr színpadokon és színjátszó csoportokban eltöltött évek azonban nem tűntek el nyomtalanul. Schütz Ila profi és tapasztalt amatőrként kezdte meg tanulmányait a Főiskolán, az amatőr műkedvelő mozgalmak sokféle terepén és korántsem egységes törekvései között szocializálódva. Mindezekben a csoportot és a produkciót működtető sajátos „közösség-élmény", a „csapatban” való színjáték és persze Keleti István művészetpedagógiája volt az, ami a színházi működéssel kapcsolatos szemléletét megalapozta.
Keleti István portréja by Ismeretlen fényképész felvétele / Forrás: Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti SzakgimnáziumHungarian Theatre Museum and Institute
Keleti István (1927–1994) népművelő, pedagógus, színházi rendező és színházigazgató. Többek között az óbudai, az angyalföldi irodalmi színpadok, a Szkéné, valamint a Pinceszínház műhelyeinek létrehozója és vezetője, később az Arany János Színház igazgatója.
Keleti István a magyarországi amatőr színjátszó mozgalom egyik legfontosabb szellemi motorja volt, aki országos színjátszó találkozók és versmondó versenyek szervezőjeként és zsűritagjaként számos, később hivatásos színházi alkotó felfedezőjévé és szellemi támogatójává is vált.
Halála után tanítványai és közelebbi kollégái emlékkötetet állítottak össze tiszteletére. A visszaemlékezésekben gyakran előkerül Keleti klasszikus műveltség-eszménye és ízlésvilága, valamint az egyén és a közösség kapcsolatának, a közösségi élet és az egyéniség viszonyának döntő jelentőségű kérdései. Ezek a kérdések a színjátszásba, mint önismereti és önművelő tevékenység gyakorlatába épülnek egyfelől, a színházi folyamatban megvalósítandó közösségélmény törekvéséhez illeszkednek másfelől.
Böszörményi László Keleti István pedagógiájáról írott esszéjében úgy fogalmazott, hogy Keleti „színészetet oktatott, és a színészeten keresztül önismeretet. Pontosabban: a színészetet úgy fogta fel, mint az önismeret iskolájának egy bizonyos szintjét és színterét." / Böszörményi László: Keleti István pedagógiájáról In.: A színház csak ürügy. Keleti István utolsó ajándéka, Irodalom Kft – Journal Art alapítvány, 1996. 206. o.
„Keleti István külön fejezetet érdemelne az életrajzomban. Ő alapozta meg a versek s általában az irodalom iránti igényeimet, ő volt az én első »mérföldkövem«, az első atyai tanítómesterem, mint oly sokunknak a szakmában. Ő vitt be engem az iskolai színjátszás gyermeteg igénytelenségéből a »profi amatőrizmusba«." (Schütz Ila, 1989)
Képes riport a Keleti István vezette Óbudai József Attila Irodalmi Színpadról II. (1961) by Népművelés / Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)Hungarian Theatre Museum and Institute
A BME Irodalmi Színpad bemutatkozása Keleti Istvánnal A Jövő Mérnöke című lapban (1962) by A Jövő Mérnöke, 1962/39. / Forrás: Arcanum Digitális TudománytárHungarian Theatre Museum and Institute
„(...) abban a műegyetemi truppban éreztem először, hogy tartozom valahová. Ez az én otthonom. Ezek a hívő-hitetlen srácok és lányok. Őszintén mondom, az összetartozásnak ezt a melegét, biztos tudatát azóta sem éltem át." (Schütz Ila, 1989)
„Gyerekkorunkban Bánkon nagyon sokszor csináltunk színházat, olyat, amely csak abban a közegben volt értelmes. (...) Az igazi kultikus színház volt, amelynek lényege, hogy racionális ésszel meg nem magyarázható módon létrejött emberi közösség. Ez az egyetlen lényeges kritériuma a kultikus színháznak. Ez Bánkon is, Keletinél is gyakran megszületett. Létrejött az, hogy együtt voltunk, szeretetben. Aki ezt egyszer tapasztalta, az egész életében ezt keresi."
Tarnói Gizella interjúja Böszörményi Lászlóval In.: A színház csak ürügy. Keleti István utolsó ajándéka, Irodalom Kft – Journal Art alapítvány, 1996. 161. o.
A szép szó fegyverével / A BME Irodalmi Színpadáról (1963) by A Jövő Mérnöke / Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)Hungarian Theatre Museum and Institute
„A következő években aztán adtál aranyérmeket, s a szentjánosbogaras estéken boldogan ültünk a lábaidnál – azt valahogy mindig szeretted! ...
... Elhoztad nekünk Schütz Ilát, aki úgy mondta az Óda a nyugati szélhez című Shelley-verset, hogy sűrű lett a levegő."
Gabnai Katalin: Emlékképek In: A színház csak ürügy. Keleti István utolsó ajándéka, Irodalom Kft – Journal Art alapítvány, 1996. 70. o.
„Megnéztek, meghallgattak, felvettek. Mezei Éva már ismert a Népművelési Intézet iskolájából. Elsőnek egy általa rendezett irodalmi műsorban szavaltam és mondtam részletet Sagan Jó reggelt, Búbánat!-ából. Aztán megkaptam az Oreszteiában a Dajka szerepét. Ruszt József rendezte (...) Ruszt már-már cinizmusba hajló bölcsességébe annyi derű és kedvesség keveredett, hogy egyszerűen lenyűgözött." (Schütz Ila, 1989)
Aiszkhülosz: Oreszteia / Az Universitas együttes előadása az Egyetemi Színpadon - Műsorfüzet (1964-12-12)Hungarian Theatre Museum and Institute
Az Egyetemi Színpad a Pesti Barnabás utcában (1960) by Ismeretlen fényképész / Forrás: ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, Egyetemi Levéltár, ltsz.: 2008.176.1Hungarian Theatre Museum and Institute
„Este véget ér egy nagyon szép és nehéz munka: második találkozásom a görög drámairodalommal. Nagyon boldog vagyok, hogy valóban sikerült elképzeléseimben mindent pontosan és precízen kialakítani, és a gyerekek az ő szintjükön valóban töretlenül meg is valósítják ezt az elképzelést." / 1964. december 12.
Részlet Ruszt József naplóbejegyzéséből / Ruszt József: Napló 1969-1969 – Rekviem, (Szerk.: Nánay István, Tucsni András, Forgách András), Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg, 2011., 81. o.
„Ruszt József rendezése nem egy hajdanvolt játékstílus rekonstruálására törekedett. Az Agamemnónban és az Áldozatvivőkben a rendező a realista színjátszás eszközeivel közelített a görög mítosz emberi konfliktusainak ábrázolásához, míg az Eumeniszekben a régi és az új eszméket képviselő istenek konfliktusát egy emeltebb, stilizáltabb formában jelenítette meg, nem idegenkedve az iróniától sem."
Nánay István: Profán szentély. Színpad a kápolnában, Alexandra Kiadó – ELTE Egyetemi Színpad Alapítvány, Budapest, 2007. 62. o.
„Az Egyetemi Színpad Oreszteia előadásán összeszokott együttes mozog és él közös életet a görög kultúrával. (...) Sólyom Katalin Klütaimnésztrája kiforrott, lélektanilag is átélt alakítás, s ugyancsak kitűnő Fodor Tamás Oresztész, Csaplár Katalin Elektra és a szép orgánumú Kristóf Tibor Aigiszthosz szerepében. Érett Kasszandrát hoz elénk Böhm Edit, s egyszerűen, minden póz nélkül mondja a Dajka szövegét Schütz Ilona."
Gábor István: Aiszkhülosz Oreszteiája az Egyetemi Színpadon, In.: Magyar Nemzet, 1964.december.22.
„A rendezés az emberben rejlő örök ellentmondás, a kettős útkeresés külön életet élő megtestesítőinek fogja fel a hősöket. Ez az interpretálás is a dráma szelleme szerint való, és igen magas hőfokú drámaélményt eredményezett. Amiben legfőbb része a tehetséges Schütz Ilonának, valamint Csaplár Katalinnak, Kristóf Tibornak, Kelemen Józsefnek és a többi fiatalnak volt. A drámát Somlyó György fordításában és bevezetőjével egy Horizont-műsor keretében láthattuk."
Lukácsy András: Amire oda kell figyelni... Dráma és kabaré az Egyetemi Színpadon In.: Film Színház Muzsika, 1965/13. 21. o.
Jean Anouilh: Médeia / Egyetemi Színpad, 1965. február 22. / A Horizont című műsor „francia számában" mutatták be. Schütz Ila (Schütz Ilona) a Dajka szerepében volt látható.
A darabot Somlyó György fordította, az előadást Mezei Éva rendezte
A Horizont az Egyetemi Színpad „élő folyóirata", szerkesztett kulturális műsora volt.
A képen Schütz Ila (Schütz Ilona) és Hajagos Árpád láthatók a Médeiában, az Egyetemi Színpad egy évvel későbbi, 1965/1966-os évadának műsorfüzetében
Szinetár Miklós rendező a hatvanas években / Dóm tér, Szeged, Szabadtéri színpad (1964) by Fortepan / Szalay ZoltánHungarian Theatre Museum and Institute
„Mi a játékot, a gyerekkorit, a nemrég otthagyottat tanultuk tudatos, irányított, fegyelmezett mederbe terelni Szinetár Miklóstól."
(Schütz Ila, 1989)
Az 1965-1969-es évfolyamban végzett színészosztály tagjai: Antal Anetta, Balázsovits Lajos, Benedek Miklós, Benkő Péter, Gór Nagy Mária, Gyenge Mária, Jobba Gabriella, Korbuly Péter, Körtvélyessy Zsolt, Monori Lili, Pálos Zsuzsa, Schütz Ila, Vallai Péter
Schütz Ila III. f. h. Übü mama szerepében
Jelenetek Claude Magnier Mona Marie mosolya című darabjának előadásából / József Attila Színház (1968) by Film Színház Muzsika / Forrás. Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)Hungarian Theatre Museum and Institute
Schütz Ila (f.h.) Laure, Carlier leánya szerepében
A felvételen Pálos Zsuzsa IV. f.h. (Leila), Schütz Ila IV. f.h. (Khadija), Körtvélyessy Zsolt IV. f.h. (Arszlán), Verebes István III. f. h. (Szálim), valamint Bus Kati III. f.h. (Habab) és Balázsovits Lajos IV. f. h. (Mohamed)
Schütz Ila IV. f. h. Szőke szerepében
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig / Ódry Színpad (1969)Hungarian Theatre Museum and Institute
Légy jó mindhalálig / A Film Színház Muzsika összefoglalója az előadásról (1969) by Film Színház Muzsika / Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)Hungarian Theatre Museum and Institute
„Általában ritkán adódik alkalma a kritikusnak arra, hogy színházi előadásról szólva felsőfokban fogalmazzon. És ilyenkor is jól teszi, ha óvatosan bánik a magasztaló jelzőkkel, hiszen legtöbbjük – a gyakori és méltatlan használatban – eléggé elértéktelenedett. A Színház- és Filmművészeti Főiskola növendékeinek vizsgaelőadását elemezve különösen hasznos az óvatosság, hiszen »félig kész« művészekről van szó, akik! pályájuk legkezdetén tartanak, jóformán semmi sem végleges bennük, így döntő ítélet aligha mondható róluk. ...
... Ennyi talán elég is a bizonyítvány-magyarázatból: a Légy jó mindhalálig egyike az idei színházi évad legjobb előadásainak."
Koltai Tamás: Légy jó mindhalálig / Magyar Ifjúság, 1969. március 7.
Küszöbön innen, küszöbön túl: Somos Ágnes írása a végzős művészeti hallgatók elhelyezkedéséről (1969) by Somos Ágnes / Fotó: Ágoston / Magyar Ifjúság and Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)Hungarian Theatre Museum and Institute
„Előttünk a pálya" – Képes riport a frissen végzett színészosztályról (1969) by Film Színház Muzsika / Laczkovich László és ifj. Novotta Ferenc felvételeivel / Forrás: Arcanum Digitális TudománytárHungarian Theatre Museum and Institute
„Előttünk a pálya" – Képes riport a frissen végzett színészosztályról (1969) by Film Színház Muzsika / Laczkovich László és ifj. Novotta Ferenc felvételeivel / Forrás: Arcanum Digitális TudománytárHungarian Theatre Museum and Institute
Több mint két évtized a Madách Színházban (1970-1992)
Schütz Ila 1969-ben a Főiskola elvégzése után a Komlós János vezette Mikroszkóp Színpad társulatához szerződött. A Mikroszkóp Színpad előadásai mellett azonban továbbra is szerepelt vendégként korábbi gyakornoki helyein, a József Attila Színházban és a Madách Színházban is. A Madách Színházba Ádám Ottó először Szomory Dezső Hermelin című darabjába hívta meg, majd Dolly szerepére szerződtette G. B. Shaw Sosem lehet tudni című színművének előadásába. Schütz Ila az 1970/71-es évadot már a Madách Színház társulati tagjaként kezdte meg, a színháznak egészen 1992-ig maradt tagja. A Madách Színházban eltöltött évtizedek alatt legtöbbször klasszikus és kortárs vígjátékokban, Csehov-darabokban, Shakespeare- és Moliere-előadásokban, valamint kortárs magyar szerzők műveiben szerepelt. Ádám Ottó, Szirtes Tamás, Lengyel György és Kerényi Imre rendezéseiben is láthatta a közönség.
Ádám Ottó rendező (1962) by Kotnyek AntalHungarian Theatre Museum and Institute
„Egység csakis úgy jön létre, ha mindenki a maga külön egyéniségét bontja ki" (Ádám Ottó)
Ádám Ottó rendező, a Színház és Filmművészeti Főiskola tanára, 1972 és 1989 között a Madách Színház művészeti vezetője és igazgatója. Igazgatósága évei alatt a Madách Színház művészeti programját és egyéni arculatát egyszerre árnyalták a századforduló polgári drámái, a klasszikus és 20. századi orosz, angol, német és francia drámairodalom, kiemelkedő módon a kortárs magyar drámaszerzők művei, valamint népszerűbb közönségdarabok is.
Ádám Ottót Nánay István nekrológjában „a szépség és a harmónia elkötelezettjének" nevezte, akinek művészi szemléletét az jellemezte, hogy több mint három évtizeden át változatlanul „hitt a rendben, a szépségben és a harmóniában. Hitt az írói szövegben, és hitt a színészben, s mindenekelőtt a művészet humanizmusában."
Ádám Ottó Schütz Ila számára az egyik legfontosabb alkotói találkozást jelentette. Amíg a főiskolai felvételiken eleinte ő sem szavazott számára bizalmat, addig a későbbiek során többek között olyan előadásokban dolgoztak együtt, mint a Schütz Ila pályájának első nagy lendületét adó Sosem lehet tudni című G. B. Shaw-bemutató, az Ádám számára fontos Csehov-rendezések vagy Háy Gyula Isten császár paraszt című darabjának színrevitele.
1. In.: Folyamaton kívül nincs továbblépés. Gách Marianne interjúja In.: Film Színház Muzsika, 1972/13.
2. Nánay István: A szépség és a harmónia elkötelezettje. Ádám Ottó (1928-2010) In.: Színház folyóirat, 2010/7. 20. o.
„(...) amikor beléptem a Madáchba, adtunk egymásnak kölcsönösen egy láthatatlan biankó-csekket: ha valamiben nem értünk egyet, vagy netán nem esik jól, vagy sért bármelyikünket egymás részéről valami, mindig kitépünk belőle egy lapot ..." (Schütz Ila, 1989)
„(...) 1968-ban (...) a József Attila Színházban vele indultam a Mona Marie mosolya című darabbal. Azonkívül ő rendezte minden időm legnagyobb sikerét, a Jövőre veled ugyanitt-et!"
„(...) Valamelyik reggel jövök be, Szirtes egyedül a színpadon. Ide fut, oda ül, amoda áll. És közben beszél. Szóval egyedül eljátszotta mindenki szövegét, kipróbálta mindenki állását. Ahogy tetten értem, tele lett a szemem könnyel, hogy van ilyen még?!"
Süci és a miniszter. Bozsán Eta interjúja In.: Pesti Műsor, 1996. szeptember 7.
„Azt hiszem, minden színésznek a színház a legfőbb szerelme. Én afféle részember vagyok. Kiskatona. De a felelősség alól, persze, sosem vonom ki magamat. Hiszen csupa jó szerepet osztanak rám. (...) Én nem könnyen kerültem erre a pályára, és most a Madách Színház az otthonommá vált. Amikor a tévében befejezem a munkát, olykor azon kapom magamat rajta, hogy azt mondom: megyek haza ... És ez a haza ilyenkor a Madách Színház ..."
Gách Marianne interjúja Schütz Ilával In.: Film Színház Muzsika, 1979/13.
A komika
Schütz Ila Madách színházbeli pályafutása nagy lendülettel, kimagasló közönség-és szakmai sikerekkel indult, ami elsősorban olyan szerepeknek volt köszönhető, mint a Hermelin Julisa, a Sosem lehet tudni Dollyja vagy a Vőlegény Kornélja. A komikai szerepek a későbbi évek során is meghatározóak maradtak, és igen változatos skálán mozogtak. A cserfes cselédlány vagy bakfis szerepkörét később többek között Shakespeare- és Molière-darabok kulcskarakterei vagy könnyebb és népszerű műfajok, ún. „romantikus komédiák" (Szirtes Tamás) főszerepei követték. Amíg az előbbiek között Shakespeare Lóvátett lovagok című darabjának Rosaline-jaként vagy Molière A fösvény című művének Fruzsinájaként nyújtott emlékezetes alakításokat, addig az utóbbiakban Bernarde Slade Jövőre, veled, ugyanitt című darabjának Doris-aként kedvelte meg leginkább a közönség.
George Bernard Shaw: Sosem lehet tudni / Madách Színház (1970) by Keleti ÉvaHungarian Theatre Museum and Institute
„Schütz humorista, és mint minden humorista: hordoz játékában egy csipetnyi tragikumot és keserűséget. (...) Még ki sem került a főiskoláról, amikor már teljes színészi vértezetben, tökéletes poentírozási biztonsággal, tévedhetetlen szakmai tudással, egy ihletett színművész és egy dörzsölt, nagy tapasztalatú ripacs keverékeként építette föl szerepeit. (...) Schütz Ila, a pályája legeslegelején álló fiatal színésznő most ismét bebizonyította, hogy nincs kis szerep, csak kis színész: a legharmadlagosabb szerepből is lehet teljes emberi életet, költészetet építkezni."
Molnár Gál Péter: Süccasóban In.: Népszabadság, 1970. május 1.
Némethy Ferenc (McComas, ügyvéd), Schütz Ila (Dolly, Clandonné gyermeke), Tolnay Klári (Clandonné), Balázsovits Lajos (Philip, Clandonné gyermeke) és Piros Ildikó (Gloria, Clandonné gyermeke)
Leonard Gershe: A pillangók szabadok / Madách Színház (1972) by Keleti Éva / MTIHungarian Theatre Museum and Institute
„Leonard Gershe darabjában minden a kötélen táncol: a mélység és a komédia hajszálvékony kötelén. S ezen egyensúlyoz teljes biztonsággal Schütz Ila. Groteszk és súlyos, csacska és okos egyszerre. Humorával, fahangú bohóchumorral se bánik könnyelműen."
Fencsik Flóra: A pillangók szabadok. Schütz Ila In.: Esti Hírlap, 1972. december 16.
Huszti Péter (Don Baker), Schütz Ila (Jill Tanner) és Lőte Attila (Ralph Austin)
„És hogy lehet csakugyan a darabot, a darab igazi stílusát is játszani, arra Kornél és Rudi nagy kettőse a példa, a második felvonásban. Költészet volt ez és irónia, líra és groteszk.”
Dalos László: Vőlegény. Bemutató a Madách Kamaraszínházban / Film Színház Muzsika, 1973/53.
Schütz Ila (Kornél) és Haumann Péter (Rudi) /
az Anya szerepében Psota Irén, az Apa szerepében Garas Dezső volt látható a darabban.
Sztankay István (Mátyás) és Schütz Ila (Petronka)
Thornton Wilder: A házasságszerző / Madách Kamaraszínház (1975) by Keleti ÉvaHungarian Theatre Museum and Institute
„Schütz Ila a színház egyik legnagyobb nyeresége a legutóbbi évtizedben. Egy nagyvonalúságot mímelő »kisvonalú« kalapszalon-tulajdonosnőt elevenít meg – nagy érdeme, hogy egy és másban hasonló, korábbi szerepek után sem rutinból teszi, egyedi vonásokkal ruházza fel Mrs. Molloyt."
Rajk András: A házasságszerző. Wilder vígjátéka a Madách Kamaraszínházban In.: Népszava, 1975. december 29.
Schütz Ila (Mrs Molloy) és Kalocsay Miklós (Cornelius)
Schütz Ila (Rosaline), Menszátor Magdolna (Katherine), Sunyovszky Szilvia (A francia királylány), Bencze Ilona (Mária)
Molière: Tartuffe / Madách Kamaraszínház (1978)Hungarian Theatre Museum and Institute
„Lengyel rendezői koncepciója, ugyanúgy, mint Ádámé az Othellóban, azzal a következménnyel jár, hogy a figyelem a két főszereplő, ott Othello és Jago, itt Orgon és Tartuffe érzelmi kapcsolatára korlátozódik, a többi szereplő játéka mellékessé válik. Schütz Ila azonban erőteljesebb egyéniség annál, mintsem hogy engedte volna magát a rendezői koncepciótól jégre tenni. Amikor színpadon van, akkor ő az előadás főszereplője. Nagyszerűen komédiázik, szinte ontja magából a mulatságosabbnál mulatságosabb játékötleteket."
Mihályi Gábor: Mondanivalóról és stílusról.
Moliére Pesten és Kaposvárott In: Színház folyóirat, 1978/6. 12. o.
Hűvösvölgyi Ildikó (Mariane), Márkus László (Orgon) és Schütz Ila (Dorine, Mariane komornája)
Hűvösvölgyi Ildikó (Mariane) és Schütz Ila (Dorine, Mariane komornája)
Sztankay István (George) és Schütz Ila (Doris)
Molière: A fösvény / Madách Színház (1981) by Iklády LászlóHungarian Theatre Museum and Institute
„Megítélésünk szerint övé az előadás legjobb alakítása. Mindenféle szokványos kerítőnői magatartástól és gesztusoktól mentesen láttatja Fruzsinájának alapvonását, az élet szeretetét, az élet élvezetét, s nála a kerítés is ehhez tartozik."
Bécsy Tamás: A fösvény a Madách Színházban In.: Színház folyóirat, 1982/2. 13. o.
Schütz Ila (Fruzsina) és Márkus László (Harpagon)
Huszti Péter (Nemes Büffögh Tóbiás), Schütz Ila (Mária) és Szerednyey Béla (Nemes Cinghár Andor)
Sunyovszky Szilvia (Allison) és Schütz Ila (Phoebe)
Bernard Slade: Romantikus komédia / Madách Színház Kamaraszínháza (1986) by Erdei KatalinHungarian Theatre Museum and Institute
Phoebe szerepében
Schütz Ila (Antónia) és Koncz Gábor (A férj)
Schütz Ila (Hercegnő) és Haumann Péter (Armando)
Vendégjáték a Radnóti Színházban / Rendezte Haumann Péter, a jelmezeket Schütz Ila tervezte
Schütz Ila (Hercegnő) és Haumann Péter (Armando)
Schütz Ila (Hercegnő) és Haumann Péter (Armando)
Rudolf Teréz f.h. (Mariska) és Schütz Ila (Camilla)
A „csendesebb" szerepekben
A komikai karakterek mellett Schütz Ilát számos más, drámai szerepben is láthatta a közönség a Madách Színház társulatában töltött évek alatt. Ádám Ottó Csehov-rendezéseiben háromszor is szerepelt, a negyedikre – az 1987-ben bemutatott Cseresznyéskertre – azonban már nemet mondott. A Csehov-előadások mellett gyakori szereplője volt 20. századi magyar szerzők – mint például Németh László, Háy Gyula, Polgár András, Karinthy Ferenc és Szabó Magda – darabjainak bemutatóiban. Egyik legkiemelkedőbb alakítása volt ezek között Jablonczay Gizella alakja Szabó Magda Régimódi történet című drámájában. Hasonlóképpen sikeres alakításokat nyújtott angolszász szerzők olyan darabjaiban, mint Tom Topor A bolond című, társadalmi problémákat is megjelenítő sikerdarabjának címszerepe vagy Arthur Miller drámája, Az érseki palota mennyezete. 1990-ben Federico García Lorca Bernarda Alba háza című színművének címszerepében láthatta a közönség.
Balázs Samu (I. Ferenc József), Schütz Ila (Susanna, szobalány), Tolnay Klári (Schratt Katalin) és Garas Dezső (Freud Zsigmond)
„Szeretem Németh László dramaturgiáját, morális problémáival mindig sikerült azonosulnom. (...) Azért hangsúlyozom drámáinak morális erejét, mert ma a formai önkényeskedésnek gyakran éppen az erkölcsi, társadalmi tartalom esik áldozatául." (Ádám Ottó)
Gách Marianne: Év végi találkozás Ádám Ottóval, In.: Film Színház Muzsika, 1972. december 30.
Kiss Manyi (Bodnárné), Huszti Péter (ifj. Bodnár János) és Schütz Ila (Örzsi)
Anton Pavlovics Csehov: Sirály / Madách Színház (1972) by Keleti Éva / MTIHungarian Theatre Museum and Institute
„Általában Ádám felfogásának érdekessége, hogy az emberek áthághatatlan krétaköreire nem a darab folyamán derül fény, hanem mindjárt az első pillanatban. A színpadon önmagukba burkolódzott egyének állnak, akik csak másodlagosan léphetnek kapcsolatba egymással (...). Mindezek következménye az is, hogy nagyon sok monodráma zajlik le a színpadon...
Tolnay Klári (Arkagyina) és Schütz Ila (Mása)
Anton Pavlovics Csehov: Sirály / Madách Színház (1972) by Keleti Éva / MTIHungarian Theatre Museum and Institute
... Dégi István Medvegyenkójának például, ha vannak is halvány kísérletei arra, hogy megértesse magát a többiekkel, végül is monodrámáját érzékeljük csupán. Semmiféle kapcsolat nincs közte és a többi szereplő között. Szavai elhangzanak, helyenként nagyon mélyen, szinte könyörögve a kapcsolatért, de azután a semmibe fúlnak. A Mását játszó Schütz Ila is szinte előadói színpadot teremt maga körül."
Hermann István: A szellemi krétakör. Csehov Sirálya a Madách Színházban In.: Színház folyóirat, 1972/5. 11. o.
Schütz Ila (Mása) és Dégi István (Medvegyenko)
Dégi István és Schütz Ila ekkor az életben is egy párt alkotott: a Sirály bemutatója után, 1971-ben kötöttek házasságot. Fiuk, Dégi Zsolt 1976-ban született. A két művész 1977-ben vált külön, Dégi István nem sokkal később a József Attila Színházhoz szerződött.
Polgár András: A szembesítés eredménytelen / Madách Kamara (1973)Hungarian Theatre Museum and Institute
„(...) Schütz Ila remekel: alakítása az alázatos átlényegülés, a figurateremtés kitűnő példája. Lám: a tragikum iránti érzék és a humor mennyire közel, milyen egymásba játszóan lehet jelen egyazon művészben!"
Fencsik Flóra: A szembesítés eredménytelen. Polgár András drámája a Madách Kamaraszínházban / Esti Hírlap, 1973. március 26.
Körmendi János (Gulyás Kálmán), Garas Dezső (Hecker Antal) és Schütz Ila (Hecker Erzsébet)
„Erzsi is csak azért maradt meg számomra, mert furcsa, sötét indulatú lány volt."
Fazekas Ágnes: Schütz Ila. Vénasszonyok után kislányok In.: Esti hírlap, 1981. április 25.
Hecker Erzsébet szerepében
Almási Éva (Edit), Schütz Ila (Dolores) és Haumann Péter (Kristóf László)
Szalay Edit (Julija Filippovna), Schütz Ila (Kalérija írónő) és Bencze Ilona (Varvara Mihajlovna)
Jelenetkép a Nyaralók előadásából
Szabó Magda: Régimódi történet / Madách Színház (1977)Hungarian Theatre Museum and Institute
„A drámában a nézőket kérem meg az esküdtszék és a bírák szerepének betöltésére: ítéljenek arról, amit majd látni fognak, milyen arányban állt nagyanyám gyermeklány szenvedélyének megnyilvánulása azzal a büntetéssel, amit kapott, ítéljék meg, mivé lettek szép képességei, ismételhetetlen, egyetlen életének reményei tündér gyermekkorom tündéri őrének, holtáig legjobb barátomnak, az édesanyámnak. Ítéljék meg Gizella nagynénémet, akit, míg a világon volt, utáltam, és most szerettem meg, mikor nyomozás közben megtaláltam igazi, mindig elfeledett arcát, ítéljenek, milyen volt Rickl Mária, a dédanyám, aki személyének szuggesztivitása – riadtan érzem – szinte egész írói működésemen észrevehető, pedig évekkel hamarabb meghalt, mint én világra jöttem volna, de ítéljék meg a századot is, amelyben mindez történt." (Szabó Magda)
Szabó Magda: A Régimódi történet – színpadon In.: Film Színház Muzsika, 1977/37. 15. o.
A felvételen a Régimódi történet főszereplői:
Fent, balról jobbra: Gáti Oszkár (ifj. Hoffer József), Horesnyi László (Majthényi Béla), Márkus László (Jablonczay Kálmán), Basilides Zoltán (Apátplébános), Kelemen Éva (Klári)
Lent, balról jobbra: Szalay Edit (Charitás nővér), Almási Éva (Jablonczay Lenke), Sulyok Mária (Rickl Mária), Schütz Ila (Jablonczay Gizella), Székhelyi József (ifj. Jablonczay Kálmán), Menszátor Magdolna (Jablonczay Margit), Lontay Margit (Bányai Rákhel)
Szabó Magda: Régimódi történet / Madách Színház (1977) by Horvát Éva / MTIHungarian Theatre Museum and Institute
„Schütz Ila megfoghatatlant játszik. Hiába nézek ide-oda – őt látni. Csehovi sorsokat érint. (...) Sors fénylik föl – kis, társadalmi zegzugokba préselt sors –, csehovi sors."
Gyurkovics Tibor: Schütz Ila – táncol In.: Színház az egész – nem is – világ, Kozmosz Könyvek, Budapest, 1984
Schütz Ila (Gizella) és Székhelyi József (ifj. Jablonczay Kálmán)
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér / Madách Színház (1979) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute
„(...) Ádám Ottó választásán és színészvezetésén érezni, hogy kulcsfontosságot tulajdonít ennek a szerepnek. Joggal, mert A három nővér alapkonfliktusát éppen az ő életelvében lehet tetten érni. És Schütz Ila pontosan felépítette magában ennek az oroszországi Lady Macbethnek félelmetes alakját, aki más eszközökkel, de mégiscsak öl, mint Shakespeare nevezetes hősnője; pontosan kiszámított fokozásban mérgezi meg maga körül az életeket."
Havas Ervin: A három nővér, In.: Népszabadság 1979. december 19.
Schütz Ila Natasa szerepében
Schütz Ila (A Művésznő) és Mensáros László (A Művész)
Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi / Madách Kamaraszínház (1982)Hungarian Theatre Museum and Institute
„Ez lesz a harmadik találkozásom Csehovval: korábban Mását alakítottam a Sirályban és Natasát a Három nővérben. Korábban is sejtettem, hogy valamilyen módon összecseng ez a három csehovi nőalak, de mostanában kezembe került a bizonyíték is: annak idején ugyancsak egyazon színésznő, méghozzá Lilina, Sztanyiszlavszkij felesége alakította férje rendezésében ezt a három figurát.”
Mire készül? Schütz Ila, Hétfői hírek, 1982. szeptember 27.
„Schütz Ila úgy bontja ki Szonya rokon-boldogtalanságát, hogy a maga sorsával tükröt is tart Ványa bácsi elé. A hangtalan, a panasztalan tisztaság lengi be az alak boldogtalanságát. A színésznő teljességgel vállalja Szonya csúnyaságát, eggyé lényegül vele; íme, így mélyülhet el egy ember tragédiája. Szonya ebben az előadásban középponti alakká nőtt."
Dalos László: Ványa bácsi In.: Film Színház Muzsika, 1982/50. 10-11. o.
Mensáros László (Ványa bácsi) és Schütz Ila (Szonya)
Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi / Madách Kamaraszínház (1982)Hungarian Theatre Museum and Institute
„Csehov komikotragédiát ír, tehát egyáltalán nem baj, sőt, kívánatos, hogy egyes jelenetek komikusak legyenek, és a komikum játsszék át a tragikumba. Ezt Adám Ottó tökéletesen érti, és különösen érti azt, hogy ez a komikotragédia önironikus, s csak egy-egy pillanatban csap át a szatírába. (...)"
Hermann István: A Csehov-divat és a Ványa bácsi In.: Színház folyóirat, 1983/1. 19-21. o.
A képen Huszti Péter (Asztrov) és Schütz Ila (Szonya)
„– Szonya várt rám. (...) Valaki megálmodta nekem. Vagy talán belém szuggerálta, ki tudja. S nem is akárki. Még 1968-ban történt, amikor a Mona Marie mosolyában játszottam a József Attila Színházban. Egyszer előadás után Bodrogi Gyuszival és társaságával elmentünk a Fészek bárjába. Ott találtuk Latinovits Zoltánt is, a nála nem szokatlan felhangolt kedélyállapotban. »Latinka« egyszer csak a szemembe nézett: »Tudja, kicsoda maga?« – Behúztam a nyakam, valami sértésre számítottam. – Akkor megmondom. Maga Szonya.«" (Schütz Ila, 1989)
Háy Gyula: Isten, császár, paraszt / Madách Színház (1983)Hungarian Theatre Museum and Institute
„(...) Czillei Borbálát Schütz Ila játssza. Ez az alakítás, azt hiszem, az egyik legemlékezetesebb színészi győzelem. Ez a típusú nő – a felvilágosult és merész történelmi szexbomba – eddig tudtommal nem tartozott Schütz Ila színészi fegyvertárába; annál nagyobb diadal, hogy ennyi biztonsággal és fölénnyel tudja megteremteni. Első színpadra lépése már döbbenetes — ahogy az ajtóban megjelenik, csak őrá lehet figyelni. S ugyanakkor teljes szerepalakítása alázatos: nem önmagát érvényesíti, hanem a szöveget és partnereit. S ezáltal tudja az utolsó – elégikus – jelenetet is hitelesíteni."
Nagy Péter: Háy Gyula: Isten, császár, paraszt In.: Kritika, 1983/4. 35. o.
Schütz Ila (Borbála) és Huszti Péter (Zsigmond)
Háy Gyula: Isten, császár, paraszt / Madách Színház (1983)Hungarian Theatre Museum and Institute
„Az első felvonásban kitűnő partnere Schütz Ila makrancos Borbálája, a boszorkány-királylány, aki rögvest, ismerkedésük első percében biztosítja Zsigmondot, hogy az ő ura az ő vérét a nászéjszakán nem fogja látni, ám aki pillanatok alatt felméri, hogy Szent István koronájának bitorlója zseniális szélhámos, érdemes asszonymunkatársául szegődni. Később szerep és színésznő egyaránt elhalványul, s egyre többször felmerül a kérdés, vajon nem szereposztási tévedés-e a kitűnő cserfes színésznőre osztani a német-római császárnét?"
Vinkó József: História ex machina. Az Isten, császár, paraszt a Madách Színházban In.: Színház, 1983/5. 2. o.
Schütz Ila (Borbála) és Huszti Péter (Zsigmond)
Tom Topor: A bolond / Madách Színház (1984) by Ilovszky BélaHungarian Theatre Museum and Institute
„És Schütz Ila. Tehát az ő kedvéért érdemes volt. Ahogy először berohan, mintha valóban a bolond lány lenne. Ahogy figyeli-hallgatja a vallomásokat komolyan jegyzetel, föl-fölcsattan. Ahogy belülről mégis a gyermeki szeretetről vall, mikor nem engedi, hogy anyját faggassák. Aztán egy váratlan gesztus a »megvetett« nevelőapa felé. Micsoda árulkodó, mélyről fakadó pillanatok a személyiség kibontakoztatásának vallomásai. Nem marad, nem maradhat észrevétlen egy pillanatra sem."
Róna Katalin: Qui prodest? A bolond a Madách Színházban In.: Színház, 1984/5. 29. o.
Claudia Faith Draper szerepében
Némethy Ferenc (Murdoch bíró), Pusztaszeri Kornél f.h. (Jegyzőkönyvvezető), Székhelyi József (Franklin Macmillan), Sztankay István (Dr. Herbert Rosenthal), Jakab Tamás f.h. (Harry Haggerty, őrmester), Schütz Ila (Claudia Faith Draper) és Huszti Péter (Aaron Levinsky)
Székhelyi József (Adrian) és Schütz Ila (Maya)
Schütz Ila (Maya) és Székhelyi József (Adrian)
Federico García Lorca: Bernarda Alba háza / Madách Színház, Stúdió Színpad (1990) by Szépe ZoltánHungarian Theatre Museum and Institute
„Szélsőségesen különböző szerepeket játszottam. Az évad elején még futott a Romantikus komédia, illetve Az érseki palota mennyezete, december 22-től játszottuk a Nyitott házasságot. Március közepe óta pedig a Bernarda Alba házát a stúdiószínpadon. Az igazi színész számára persze minden feladat kihívás. Ha nincsen drámai alapanyag, akkor önmagából teremti meg a figurát. Ha sokkolóan nemes a szöveg, meg a szituáció, akkor kellő alázattal, de ismét csak önnön belsejéből igyekszik alkotni. Az idei év nagy feladata számomra, természetesen, Bernarda Alba volt."
Milyen évadja volt? Schütz Ila In.: Színházi Élet, 1990. június 3.
Bernarda szerepében
A szabadúszó
Schütz Ila 1992-ben távozott a Madách Színháztól, szabadúszóként folytatta pályáját. A szervezési és egyeztetési feladatokban hosszú ideig jelentős szerepet vállalt társa és egyben férje, Török Tamás is. 1992-ben a rövid ideig működő, Mikó Árpád vezette Arizona Színház társulatában szerepelt, majd játszott a Radnóti Színházban, a Karinthy Színházban, mindemellett kabarék és bohózatok gyakori szereplője és előadásainak szervezője volt vidéken és a fővárosban egyaránt. 1993-tól Léner Péter és Sztankay István invitálására a Léner Péter vezette József Attila Színház társulatához csatlakozott. 2002-ig, haláláig a József Attila Színház előadásainak állandó szereplőjeként, jellemzően vígjátékokban, bohózatokban láthatta a közönség.
Jacqueline szerepében
Balogh Erika (Júlia) és Schütz Ila (Az anya)
Szép Ernő: Vőlegény / Radnóti Színház (1993)Hungarian Theatre Museum and Institute
„Embertelenül nehéz jól játszani ezt a darabot. Borotvaélen táncol a valóság, a burleszk, a mélylélektan felett. Furcsa szerzet ez a Szép Ernő, nagyon kell figyelni rá!"
Lukács Mária: A férje eldugdosta előle a lapokat – Interjú Schütz Ilával In.: Fejér Megyei Hírlap, 1993. december 27.
Vendégjáték a Radnóti Színházban
Tóth Ildikó (Kornél), Széles László (Rudi), Takács Kati (Mariska), Schütz Ila (Anya) és Görög László (Zoli)
Molnár Ferenc: Olympia / József Attila Színház (1994) by IsmeretlenHungarian Theatre Museum and Institute
„Léner pontosan kottázza le a Molnár-partitúrát, az összjáték, ha néha döcög is, egybecseng; összeszokott, társalgási vígjátékokon pallérozott színészek viszik a prímet. A szerencse – mindenekelőtt – a találó szereposztásban rejlik. Mert Schütz Ila Schütz Ilát játszik, akinek játékmodora hajszálra fedi Eugénia hercegnő öniróniával fűszerezett, osztályának romlottságát rutinosan karikírozó komikus rátermettségét."
Metz Katalin: Az álarcfosztás eleganciája. Az Olympia a József Attila Színházban In.: Új Magyarország, 1994. január 19.
Schütz Ila (Eugénia), Sztankay István (Plata-Ettingen herceg) és Hegyi Barbara (Olympia)
Balról jobbra:
Gieler Csaba (Robert Knoll, Ajala vőlegénye), Fehér Anna (Jaffa, a szomszédnő), Sztankay István (Daniel Borozovszki, a vízvezeték-szerelő), Kishon Efraim rendező, Schütz Ila (Sifra, Daniel felesége), Besenczi Árpád (Buki, Kibuc-tag), Ullmann Mónika (Ajala, Borozovszkiék lánya)
Geraldine szerepében
Schütz Ila Diana, Sztankay István Sidney, Fehér Anna Grace szerepében
Pesti Páholy – A József Attila Színház évadát ismertető füzet lapjai (1997) by Színházi Páholyok Társasága – Léner Péter, József Attila SzínházHungarian Theatre Museum and Institute
"Schütz Ila pazarul komor és vidoran dévaj pelerines ápolónőként."
Molnár Gál Péter: Színházi esték. Csongor and Tünde, Kern & Koltai In.: Népszabadság, 1996. szeptember 9.
Balra Schütz Ila (Miss Foster, ápoló) és Koltai Róbert m.v. (Feorge Pigden) A Miniszter félrelép című bohózatban
Ray Cooney: A Miniszter félrelép / József Attila Színház, Budapest, 1996. Rendezte Szirtes Tamás m.v.
Dolly Otley szerepében
Julia szerepében
Balról jobbra: Kerényi Imre rendező, Koltai Róbert (Rivarol), Kern András /m.v./ (Miradoux), Besenczi Árpád (Dutilleul), Schütz Ila (Juanita), Sztankay István (Don Lopez), Ullmann Mónika (Gilberte), Aldobolyi Nagy György (zeneszerző), Lévai Viktória (Cecile)
Az egyik legkedvesebb partner: Sztankay István
Schütz Ila és Sztankay István több mint 30 éven át játszottak együtt különböző helyeken és időközönként. Először tévében – a Bors című sorozatban –, majd filmen – az Ismeri a szandi-mandit? című filmszatírában –, és végül Sztankay István Madách színházbeli szerződtetése után színpadon is. A színházban elsősorban szerep-párosaik miatt kedvelte meg kettősüket a közönség. A Madách Színházban először Bródy Sándor által írt Királyidillek egyik darabjában játszottak páros szerepet, majd ezt követte többek között Shakespeare Lóvátett lovagok című színműve, Csehov Három nővére vagy Bernard Slade Romantikus komédiája. Legnépszerűbb alakításuk Bernard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című kamaradarabjának Dorisa és George-a volt; az előadást több mint négyszáz alkalommal játszották a Madách Kamaraszínházban és vidéken. Színpadi pályájuk később a József Attila Színházban is keresztezte egymást, ahol olyan előadásokban léptek színre együtt, mint Molnár Ferenc Olympiája, Efraim Kishon A házasságlevél című műve vagy Aszlányi Károly Amerikai komédiája. Az 1980-as évek második felében közös műsorukkal szerepeltek országszerte. Játszottak közösen tévében, rádióban, filmen, színpadon és kabaré-jelenetekben; a közös munka során emberi kapcsolatuk is barátivá vált. 1989-ben Sas György páros interjúkötetben foglalta össze pályájukat, amelynek a szerző az Újra, veled, ugyanitt címet adta.
„Márkus Emília szerepe volt. Ez is és a másik két egyfelvonásos szerepe is. Képzelheti, milyen lámpalázas félsszel vettem át a szerepet. A szépséges, derékig érő szőke hajú Márkus Emília jelent meg lelki szemeim előtt. (...) Az enyém rövid és barna hajú lesz. S ha Mátyás – Sztankay szépnek lát, akkor minden rendben van. A szerepe szerint azt kell mondja nekem egyszer: »Szépséges leányka!« Így mondta: »Gyönyörű szépséges...«, s még csak nem is nevettünk."
Lászlófi Győri Zsuzsa: Címoldalunkon: Schütz Ila, In.: Pesti Műsor, 1975. november 13-19.
Sztankay István (Mátyás) és Schütz Ila (Petronka)
„Szirtes Tamás rendezése a színészek kedélyén, báján és személyiségén át érvényesíti a vígjátékot és a vígjátékról való nézeteit. A játék első kétharmadában kissé megzabolázatlan a kedvtúltengés, a halmozott tréfák. Túlságosan egyértelmű a játék, bár Sztankay István és Schütz Ila Sok hűhó semmiért-ből szalajtott Benedek és Beatrice-szerű szerelmi szópárbajának mélyén keserű magányt, sebzett érzékenységet és bölcsességet találunk."
Molnár Gál Péter.: Lóvátett lovagok. Bemutató a Madách Színházban In.: Népszabadság, 1977. február 18.
Sztankay István (Biron) és Schütz Ila (Rosaline)
Bernard Slade: Jövőre, veled, ugyanitt / Madách Színház Kamaraszínháza (1978) by Danis Barna / MTIHungarian Theatre Museum and Institute
„A két szerep (...) valóságos ajándék, amit látható örömmel fogad el Schütz és Sztankay. (...) Megilleti az elismerés Szirtes Tamás rendezését is, hiszen a két szereplő színpadi mozgatása – vélem – csaknem olyan nehéz, mint nagy statisztériáé."
Havas Ervin: Jövőre, veled, ugyanitt. Bernard Slade vígjátéka a Madách Kamaraszínházban In.: Népszabadság, 1978. december 12.
Schütz Ila (Doris) és Sztankay István (George)
Bernard Slade: Jövőre, veled, ugyanitt / Madách Színház Kamaraszínháza (1978) by Danis Barna / MTIHungarian Theatre Museum and Institute
„A Jövőre veled ugyanitt-ben egyikünk segíti a másikat, teljes az összekapaszkodás, akár a trapézon a légtornászoké."
Gách Marianne interjúja Schütz Ilával In.: Film Színház Muzsika, 1979/13. 13. o.
Schütz Ila (Doris) és Sztankay István (George)
Bernard Slade: Jövőre, veled, ugyanitt / Madách Színház Kamaraszínháza (1978) by Danis Barna / MTIHungarian Theatre Museum and Institute
„Jó természettől megáldott, igazi, hosszú távú partner. Olyan, aki a vállán viszi tovább a másikat, ha az valamiért »leül«, ha akadozik, bizonytalankodik a játékban. De akkor is, ha jó formában van. Él benne valami belső bájjal párosult humor. De nincsenek allűrjei. Általában nyugalmat áraszt magából. (...) Ugyanakkor van benne karakter, határozottság, meg nagyfokú önfejűség is. Igényes ember nem lehet meg anélkül." (Sztankay István Schütz Iláról) / Sas György: Jövőre, veled, ugyanitt, 185. o.
Sztankay István (George) és Schütz Ila (Doris)
A Jövőre, veled, ugyanitt című kamaradarab párosát Schütz Ila és Sztankay István több mint 400 alkalommal játszotta el. Szerepeiket Kiss Mari és Lesznek Tibor vették át. A felvétel az 500. előadáson készült, ahol – rendhagyó módon – a két páros felváltva játszotta el az egyes képeket.
Sztankay István (Jason) és Schütz Ila (Phoebe)
„– Egy kicsiny mozdulat is elég. Színpadra menet Tolnay Klári csippent a szemével: – Ilukám ... Sztankay István kandallómeleg, duruzsoló hangja valahonnan, a színház szegletéből. Balázs Péter égkék derűje fellépési rumlik idején: – Semmi baj, gyerekek... Pécsi Ildi mindent elsöprő ősereje. Meg a kedvessége: – Suca – így szólít – fölkeltem ma hatkor, főztem neked almakompótot, mert szereted. Nesze, itt van." (Schütz Ila)
Sas György: Hol a szeretet mostanában? Létfontosságú percek - Interjú Schütz Ilával, In.: Film Színház Muzsika, 1989. december 23.
„– Madách Színház?
Schütz I.: – Egyre többet gondolok rá. Végül is huszonöt évet töltöttem ott egy közösségben. Akármit is csinálok, oda vágyok vissza. Sztankaynak – nekem úgy mondta – a Madách az Ádám Ottót és engem jelentett. Embereket, kapcsolatokat. Amikor kezd kihűlni a levegő, az ember keres egy újabb közösséget...
Sztankay I.: – Tizenhét év, rengeteg jó szerep, fantasztikus sikerek. Jó kollégák, például Schütz Ila, Ádám Ottó. Ilával ötszázszor a Jövőre veled ugyanitt... Szakmai életem nagy része ott zajlott. "
Az álmoktól a whiskeyig. Szilveszteri „bólé" Schütz Ilával és Sztankay Istvánnal. Szenkovits Péter interjúja In.: Vas Népe, 1994. december 31.
Hegyi Barbara (Olympia), Schütz Ila (Eugénia) és Sztankay István (Plata-Ettingen herceg)
Sztankay István Bódog, Schütz Ila Bódogné szerepében
Interjú Schütz Ilával és Sztankay Istvánnal közös műsoruk nagykanizsai állomása után (1986) by Zalai Hírlap / Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)Hungarian Theatre Museum and Institute
„– Figyeltem, hogy önnek és Sztankaynak már akkor tapsol a közönség, amikor belépnek.
– Ez energiát ad az embernek. Mindjárt tudja, hogy miért is jött. Mert várták."
Csordás Lajos: Négy ötlet és egy színésznő In.: Vasárnapi Hírek, 1997. március 16.
„Én rokoni kapcsolatnak nevezem. Voltak olyan napjaink, hogy reggel együtt kezdtünk a szinkronban, délelőtt próbáltuk a Lóvátett lovagokat, délután rádiójátékban voltunk férj és feleség, este pedig együtt játszottunk a színházban." (Schütz Ila)
Csordás Lajos: Örökké veled, ugyanitt. (Interjú Schütz Ilával és Sztankay Istvánnal) In.: Esti Hírlap, 1994. november 17.
Filmen és televízióban
Schütz Ila színházi feladatai mellett kezdetben számos alkalommal és szívesen vállalt szerepeket játékfilmekben, tévéfilmekben és tévéjátékokban is. Az 1970-es években gyakran tűnt fel vásznon és képernyőn, később azonban – eleinte elsősorban színházi elfoglaltságai miatt – kevesebb alkalommal láthatták a nézők. Az 1980-as évek közepétől kezdve a televíziós és filmes alakítások egyre ritkábbá váltak. Schütz Ila első játékfilmes szerepét Jancsó Miklós Csend és kiáltás című filmjében játszotta 1968-ban, de Gyarmathy Lívia 1969-es Ismeri a szandi-mandit? című filmszatírájában vált igazán ismertté. Később olyan filmekben szerepelt, mint Mészáros Márta Szép leányok, ne sírjatok című alkotása, Böszörményi Géza Madárkák című filmszatírája, Révész György A Pendragon legenda című filmje, Ranódy László Árvácska című adaptációja, Mészáros Gyula Házasság szabadnappal című vígjátéka, Szabó István A napfény íze című alkotása vagy Herendi Gábor Valami Amerika című filmje. Legnépszerűbb tévéalakításai közé tartozik Szakonyi Károly Adáshiba című darabjából készült tévéjáték Ruszt József rendezésében vagy A 78-as körzet című tévésorozat Palásthy György rendezésében. Schütz Ila mind tévében, mind filmen szívesen szerepelt, ám bevallása szerint elsősorban a színházban érezte magát otthonosan. Egy helyen úgy nyilatkozott: „A film adhat feladatot, sikert, lehetőséget, de alakítani a színház alakítja az embert." (Schütz Ila) In.: Földes Anna: Akiknek megtanultuk a nevét: Schütz Ila, Nők lapja, 1971. december 4.
Schütz Ila egyik első filmes megjelenése Jancsó Miklós Csend és kiáltás című filmjéhez kötődik, amelyben 1968-ban, főiskolásként szerepelt
A képen Hernádi Gyula és Jancsó Miklós, a film forgatókönyvírói, már 1979-ben
A Súlyfürdő című tévéfilm forgatása (1969) by Film Színház Muzsika – Lippay Ágnes felvételeivel / Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)Hungarian Theatre Museum and Institute
Tolnay Klári, Schütz Ila, mellettük jobbra Halász Mihály operatőr
Halász Mihály és Schütz Ila a Főiskolán találkoztak egymással, majd a főiskolai évek alatt, 1966-ban kötöttek házasságot. 1970-ben váltak el egymástól.
„Arcom nem kimondottan filmarc. Átlagos fejem, szimpla arcom van. A színpadon a színész olyan lesz, mint egy kifestett bábu ... A filmen azonban minden kis ránc láthatóvá válik. Én azonban vállalom az arcomat, önmagamat! S talán a közönség is elfogad."
Szémann Béla: Siker és visszajelzés. Arckép Schütz Iláról, In.: Hajdú-Bihari Napló, 1981. január 18.
Jelenetek A bohóc felesége című tévéfilmből a Filmvilágban (1975) by Kiss Júlia – Filmvilág / Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)Hungarian Theatre Museum and Institute
Riport a Haszontalanok című tévéfilmről a Film Színház Muzsikában (1976) by Paxián Beatrix felvételei – Film Színház Muzsika / Forrás: Arcanum Digitális TudománytárHungarian Theatre Museum and Institute
A Szakonyi Károly Adáshiba című darabjából készített TV-játékról (1980) by Új Tükör folyóirat / Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)Hungarian Theatre Museum and Institute
„Molnár Dezsőné, Schütz Ila alakításában egy női Don Quijoteként ront neki a tökéletesen komolytalan államapparátusnak."
Szász Péter: Négyszáz sor a televízióról In.: Film Színház Muzsika, 1982/9.
Bohózatok és kabarék
„Kétségtelen élvezet nekem egy Nóti Károly-tréfát eljátszanom. (...) Én azonban a legblődebb helyzetkomikumban is először megkeresem a tragikus mélységet, a drámai magot. Ahhoz, hogy kellően színes legyek a nevettetésben, előbb magam elé festem a komikus figura fekete kontúrjait. Ez az útja a megalapozott kabaréalakításnak. Nem mondanám, hogy az effajta emberábrázolás könnyed bohóckodás. Mégis meghalnék, ha nem hagynának bohóckodni. De ha csak bohóckodnom kellene, abba is beledöglenék." (Schütz Ila, 1989)
A tetőn dolgoznak! Politikai kabaré a közönség kívánsága szerint / Mikroszkóp Színpad (1970) by Pesti Műsor / Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)Hungarian Theatre Museum and Institute
„Én például a legszánalmasabb színházi évemben, a Mikroszkópon tanultam meg poentírozni."
Törzsasztal a Winstons-ban. Vendégünk Schütz Ila (p.f.s.interjúja) In.: Pesti Hírlap, 1993. május 29.
„Fantasztikus dolgokat vártam tőle. Apám egyszer, réges-régen azt mondta nekem, hogy csak az elkötelezett, pártos művész tud hatni a korára. És példának hozta fel Majort. Ahogyan az József Attilát szavalja. Nem a verset, hanem a gondolatot közvetíti. Ujjával mutatja a szó fontosságát. De Majorból nekem nem ez jutott." (Schütz Ila, 1989)
Én teszem, ő teszi... Schütz Ila és Balázs Péter közös előadóestjének műsora (1983) by Forrás: Ózdi Művelődési Intézmények - Olvasó / MANDAHungarian Theatre Museum and Institute
„S az »Én teszem, ő teszi, avagy mit Schütz kis Balázs« című produkció nem is várat tovább magára. A »Havi kétszáz pengő fixszel...« vagy a »Pá, kis aranyom pá . .. ” kezdetű nosztalgikus slágerek mellett a humor és az érzelmek mélyebb szféráiba is elkalandoznak. Gyermekszerelem, házasságromboló női fifika éled meg szavaik nyomán a rögtönzött pódiumon, sőt a ki tudja hány előadást megélt Jövőre, veled, ugyanitt című darabból is hallunk egy részletet."
Beszámoló az előadás zalaegerszegi állomásáról / Magyar Hajnalka: Mit Schütz kis Balázs? Két előadás közt Schütz Ilával és Balázs Péterrel In: Zalai Hírlap, 1983. december 2.
(A plakát az Ózdi Népművelési Intézmények által kiadott Kulturális Híradó 1983 októberi számából származik.)
„Másodperceken, mozdulatokon múlik a hatás, az, hogy robban-e a poén, vagy sem. A nőkhöz elég szőrösszívű a műfaj, nekik mindig is »untermann«- szerep jut a kabaréban, de én nagyon tudok örülni annak, ha másnak jól adom fel a poénhoz a labdát." (Schütz Ila)
Schütz Ila színésznő a tört levelű fikuszt is el tudja játszani. Bársony Éva interjúja In: Népszava, 1995. június 23.
„Igazságtalan szakma a miénk. A színésztársadalomban mindenki csalhatatlanul tudja a saját helyét, és mindenkiről tudják a többiek is, hol a helye a szakmai skálán. Mégis létezik egy erőszakolt választóvonal, amely művészekre és kommersz színészekre – ezen a humoros jelleg értendő – osztja a társaságot. Ha én csinálok valamit, az kabaréjellegű. Ha ugyanazt egy »művész« csinálja, az művészet. Ezek után én megszakadhatok, az még akkor is kabaré, ha nem az. De most legalább tényleg azért szakadunk meg, hogy amit csinálunk, igazi kabaré legyen, a '20-as, '30-as évek legjobb terméséből válogatva."
Schütz Ila színésznő a tört levelű fikuszt is el tudja játszani. Bársony Éva interjúja In: Népszava, 1995. június 23.
A képen az Ujjé a ligetben... című produkció szereplői, a jelmezeket Schütz Ila tervezte
„Múltkoriban fiatal színészekkel beszélgettem, és megkérdeztem tőlük, hogy csináltak-e már Nótit, játszottak-e már Nóti Károly-jelenetet. Csodálkozva néztek rám, és azt kérdezték, ki az a Nóti. Nekem szent meggyőződésem; egy színésznek mindent kell tudnia játszani, kabarétól kezdve a legsúlyosabb drámáig."
Törzsasztal a Winstons-ban. Vendégünk Schütz Ila (p.f.s.interjúja) In.: Pesti Hírlap, 1993. május 29.
Arcok és maszkok
„Az az érzésem, hogy napközben legszívesebben láthatatlanná válna. (...) Haját simán hátrafésüli, hátraszorítja, mint a frizurával nem törődő asszonyok. Arcán semmi festék. Néha túlságosan is sápadt. (...) Nem vihog, nem hahotázik,csak mosolyog. Nem hangoskodik csak beszélget. (...) igazán a színpadon érzi elemében magát. Akkor, amikor a reflektorfényben kibontakozik a másik Schütz Ila, az egyre sokszínűbb, egyre sokfélébbet adó." Bende Ibolya: Mit Schütz kis szűcs? In.: Szabad Föld, 1973. május 20.
„Korát meghazudtolóan diplomatikus, sugárzó, csibészes mosolyát hervasztóan komoly válaszai azt igazolták, hogy Schütz Ilát valóban a színpadon és a film vásznán lehet a legjobban megismerni. Dollynak, Rozinak, Másának – és egyszer talán valóban álmai szerint, Antigonénak is."
Földes Anna: Akiknek megtanultuk a nevét: Schütz Ila In.: Nők Lapja, 1971. december 4.
A színésznő egy napja: A Film Színház Muzsika riportja (1977) by Film Színház Muzsika / Forrás: Arcanum Digitális TudománytárHungarian Theatre Museum and Institute
„A száján fénylik egy kis mosoly, de el is szontyolodik a nevetés mögött, mintha sírás bújkálna. Ilyen Schütz lla."
Művészeti díjasok / Sas György riportja: Schütz Ila: Szeretem, ha szeretnek In.: Film Színház Muzsika, 1974/15.
Varázslatos komédiások
„Az Arizona Kisszínházban Varázslatos komédiások címmel lesz egy önálló estem. Pontosabban zenés irodalmi est, amelyen Kiss Manyit, Dajka Margitot és Domján Editet idézem meg. Az irodalmi részért Gyurkovics Tibor, a zenéért Gyarmati István felel majd." / Copacabana. Bozsán Eta interjúja Schütz Ilával In.: Pesti Műsor 1992. május 8. / A felvételen Dajka Margit, Tolnay Klári és Kiss Manyi látható Anton Pavlovics Csehov Három nővér című darabjában 1954-ben a Madách Színházban. Dajka Margit, Kiss Manyi és Domján Edit mellett Tolnay Klári volt Schütz Ila számára a legfontosabb szakmai példakép.
Dajka Margit látogatóban Kiss ManyinálHungarian Theatre Museum and Institute
„Nem lesz egyszerű feladat felidézni a három nagyszerű egyéniség pályáját. Az biztos, utánozni nem akarom őket, hiszen utánozhatatlanok. Egy színházban voltunk, többször játszottunk együtt. Emlékszem, Manyika egyik jelenetének végén felém fordult, s annyit mondott: »Ezt jól csináltam. Megsúgom neked, én nem vagyok színész.« Margitka mindezt bájosan úgy fogalmazta meg: »Vagy beletalálok, vagy
nem.« ...
Domján Edit sztárképe by Keleti ÉvaHungarian Theatre Museum and Institute
... Soha nem felejtem el Edit nevetését: egyszeriben minden más eltörpült. Arra merészkedem, hogy egy estére kölcsönveszem őket Istentől, s megpróbálom újból eljuttatni művészetük, pályájuk néhány szeletét a közönséghez. (...)
Néhány éve Polgár András írt nekem egy egész estés monodrámát. Akkor azzal hárítottam el magamtól a feladatot, hogy félek egyedül a színpadon. Most is nagyon izgulok, de nem félek. Ha áttételesen is, de ők ott lesznek velem ...
A vidéki színházak műsora a Népszabadságban (1992) by Népszabadság / Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)Hungarian Theatre Museum and Institute
... A színésznők portréja egy óriási paravánra lesz felfüggesztve. A fény arra vetődik majd, akiről éppen szó van. Úgy tervezzük, hogy prózai és zenés szerepeik, színésztársaik hangjai, magánéletük csöppnyi mozzanatai elevenednek majd fel Balkay László díszletei között, Bilicsi Erzsébet rendezésében. (...) Nagyon szeretném, ha elkészülnénk Edit születésnapjára, azaz december 25-ére. Pesten az Arizona Kisszínpadán, vidéken pedig Tatabányán mutatjuk majd be a Varázslatos komédiásokat."
Peccol Andrea: Schütz Ila nincs egyedül, In.: Kurír (Esti Kiadás), 1992. október 14.
„S.I.: – Az idén végeztem el a főiskolát és a Mikroszkóp Színpadhoz szerződtem, a Madáchnál pedig félállásban vagyok. Ott játszom a Hermelint. A Hermelinben a Julist, kis cserfes szobalány. T. K.: – Szereted? S. I. – Nagyon szeretem játszani, mert T. K. – Mert sikered van benne. Mert nagyon jó vagy benne. És a Mikroszkóp Színpadon mit játszol? S. I. – A Mikroszkóp Színpadon két szerepet játszom. Az egyik egy kis takarítónő, a másik pedig egy éjszaka királynője. T. K.: – Humoros szerepek ezek? S. I.: Ezek humoros szerepek, igen.
(...)
T. K.: – (...) Azt mondd meg, hogy téged ez egy keserűséggel tölt el, hogy nem egészen a vágyaidnak megfelelő szerepkörben vagy egyelőre, vagy érzed, hogy itt valami igazság is van emögött, hogy így látnak téged, hogy neked van egy humoros vénád, ahogy azt mondani szokás és ezúttal ezt használják inkább. S. I.: – Hát persze, használják ki, ha ez van és mondjuk ez olyan (...) egyedi dolog, amit ki lehet használni, akkor azt hiszem, hogy értelme is van. Nagyobb értelme, mint egy Júliát eljátszani 5-6 gikszerrel meg apróbb hibákkal, mint egy kisebb szerepet egyénien megcsinálni."
Tolnay Klári rádióriportja Schütz Ilával és Balázsovits Lajossal / Színházi magazin – A Magyar Rádió hangos folyóirata, 1969. december 14.
„Schütz Ila az egyik kedvencem a mai tehetséges fiatalok közül. Sokat tanulunk egymástól. Hogy én mit adok át neki? Erre nemrég kaptam tőle, anélkül, hogy kérdeztem volna, szívdobogtató választ. Megnéztem a Jövőre veled ugyanitt című darabban. S még mielőtt elmondhattam volna, milyen tüneményesnek találom, így szólt: – Tudod-e, Klárikám, hogy az idősödő Dorisban téged játszlak el... Most már sejtek valamit abból, mit adok én tovább."
„Süci" – Tolnay Klári albumából / Mesélő képek – Sas György sorozata, In.: Film Színház Muzsika, 1972. március 24.
Tolnay Klári (Mrs. Levi), Schütz Ila (Mrs. Molloy) és Márkus László (Wandergelder)
„Egy kékharisnya kritikus azt írta Domján Editről, hogy az ő bája hervatag. Holott a báj nem hervad; annál bájosabbat, mint amilyen Dajka Margit volt idős korában, el sem tudok képzelni."
Bóta Gábor: Tragikus sorsú komika vagyok. Interjú Schütz Ilával In.: Új Szó, 1998. január 13.
A képen Márkus László, Cs. Németh Lajos, Domján Edit és Garas Dezső Marcel Achard: A bolond lány című darabjában. Jozefa szerepét Domján Edittől először Szilvássy Annamária, majd Schütz Ila vette át Madách színházbeli pályája legelején, 1970-ben.
„– De kedves művésznő! Kevés színésznőről írták már le, hogy az új Kiss Manyi.
– Ezt nagyszerű olvasni és hallani is, az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy Kiss Manyi csodálatos drámai szerepeket is eljátszhatott, hogy mást ne említsek, mint Németh László Bodnárnéját."
(p.s.f.): Törzsasztal a Winstonsban. Vendégünk Schütz Ila, Pesti Hírlap, 1993. május 29.
„Schütz Ila? Borzasztóan tehetséges, minden adva van benne. Akármit játszik, főszerepet csinál belőle." (Dajka Margit)
Gyurkovics Tibor: Szindbádi szerelmek - Beszélgetés Dayka Margittal, In.: Kortárs, 1976/3. 423. o.
„Dayka rejtekező személyiségét csak szerepeiben tárta föl teljességgel. Viharos életet élt. (...) Magánélete nem volt közkeletű árucikk. Sérüléseit, boldogságait beledarálta alakításaiba. (...) Dayka tragikai erejének forrása életfölfogásának játékos természetéből buzgott fel. Egyszerre látta a dolgok színét és fonákját. Szerepe szerint sosem volt tisztán komika. Sosem játszott vegytiszta tragédiát. Dayka Margit – jóllehet nincsen ilyen szerepszakmány – tragikomika volt."
Molnár Gál Péter: Dayka, a tragikomika In.: Népszabadság, 2007. október 13.
„– Szerepálmai?
– Nincsenek. Mai figurákat szeretek játszani. Azt hiszem, a görögök vagy Shakespeare nem áll olyan jól nekem. Kicsi, tétova, aranyos öregasszonyokat szeretnék majd játszani. Ha megöregszem, Dayka Margit leszek. Schützben."
A Schütz In.: Lobogó, 1974. június 19.
Camilla szerepében / Szigligeti Ede: Liliomfi, Madách Kamara, Budapest, 1991
Camilla szerepét Schütz Ila később a József Attila Színházban is eljátszotta, 1997-ben, Léner Péter rendezésében
„Nagy drámákat szerettem volna játszani. A pályát én úgy képzeltem el, hogy előbb eljátszom a hülye kislányfigurákat, aztán a vígjáték szerepeket, végül jöhet a dráma. Én már kész vagyok a görög tragédiákra. Nagy pech, hogy a nézőknek épp most nem kell."
Bodnár István: A KM vendége: Schütz Ila In.: Kelet-Magyarország, 1992. augusztus 8.
„Foglalkozásom életállapot" – Schütz Ila emlékezete
Schütz Ila 2002 decemberében, az azt megelőző években átélt magánéleti és szakmai válsága után, tragikus körülmények között hunyt el Budapesten. Halálhírét megrendülten fogadta a színházi szakma és a színházi publikum. Schütz Ilát a Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra. Pályatársai nevében Sztankay István a következő szavakkal búcsúzott tőle: „Végszót adtam most is, és választ várok, Schütz Ila.” (Sztankay István, 2002)
Szabó Magda: Régimódi történet / Madách Színház (1977)Hungarian Theatre Museum and Institute
„Tragikus hősnőket hordozok magamban. Ebből valamit próbálok érzékeltetni akkor is, amikor komikaként megyek a színpadra. Amatőrként főleg hősnőket játszottam. Keleti István megmondta, hogy ne menjek profinak, mert nekem olyan helyzet kell, amelyben liheghetek a lelkesedéstől, ehhez pedig csapatra van szükségem. A csapatban viszont képtelen vagyok a »tömegben« elvegyülni. Mindig kilógok, és a tetején kell legyek a csapatnak. Fiatal korom óta remekművekre, katarzisra vágyom. Ezt nem kapom meg a profi világban. Ennek hiányában a saját életemből csinálok tragédiát... "
Tragikus sorsú komika vagyok. Bóta Gábor interjúja Schütz Ilával In.: Új Szó, 1998. január 13.
Polgár András: A szembesítés eredménytelen / Madách Kamaraszínház (1973) by Keleti Éva / MTIHungarian Theatre Museum and Institute
„...az utolsó esték egyikén Keleti elhozta hozzánk az »igaziakat«. Műegyetemről s egyéb helyekről összeszedett versmondók jöttek föl a hegyre, a bogarak közé. Köztük egy fekete hajú lány, akit hol Sücinek, hol Cilának becéztek. Keleti beszélt valamit a műfordításokról, meg hogy milyen jó, hogy nekünk Tóth Árpádunk is van. Aztán Schütz Ila felállt az asztal mellől. »Elmondod – kérdezte Keleti – Menni fog?« Schütz Ila bólintott, s elkezdte a Shelley-verset: Óda a Nyugati szélhez. Hosszan mondta. Nem hiszem, hogy értettem. De mire az ötödik részhez ért, számomra megszűnt ő földi létezőnek lenni. Könnye kibuggyant, de ez nem sírás volt. Valami velőtrázó remény viselhette így meg, amint átadta magát az elemeknek. (...)
»Erről van szó« – mondta csöndesen Keleti. S én Schütz Ilának ezt a hangját nem hallottam többé."
Gabnai Katalin: Sorok Schütz Ila hangján / Schütz Ila 1944-2002 In.: Zsöllye, 2003/1.
Szigligeti Ede: Liliomfi / Madách Kamaraszínház (1991)Hungarian Theatre Museum and Institute
„Szerepben, színpadon, filmen maga volt az életkedv, az életszeretet, az élethabzsolás. Kisebb-nagyobb kabaréjelenetekben falta-riasztotta a betévedő férfiakat. Nagy hangú és nagy természetű asszonyokat formált szakmányban a televízióban, amikor még a színészek színészként igyekeztek szórakoztatni a népet. A közemlékezet nyilván ezt az arcát őrzi meg elsősorban. S bizonyára kevésbé azt a rengeteg karaktert, amelyeket főként a hajdani, valaha igényes prózai társulatként működő Madách Színházban meg filmekben és komoly televíziós produkciókban megalkotott. Persze valójában minden szórakoztató szerepében is más volt. Mindig mély életismeretet alakított, csiszolt jellemé (...)."
Zappe László: Elhunyt Schütz Ila In.: Népszabadság, 2002. december 12.
„(...) Schütz Ila volt öregasszony, volt szűz leány, volt hetedhét országot megjárt várandós menyecske, a TV-ben, filmen, a színpadon, volt kisleánytól csábító vámpírig mindenki, mosóteknő fölé görnyedt, volt nedves szemű nagyságos asszony, elszánt dáma, rút bohócfióka, megdermedt bennünk a drámai bodnárvér, sipítozott, »gyászolom az életemet« – Csehov Másájaként… ajaj… Schütz Ila mindenféle, Schütz Ila rengeteget tud." / Gyurkovics Tibor: Schütz Ila – táncol In.: Színház az egész – nem is – világ, Kozmosz Könyvek, Budapest, 1984.
A tragikomika. Schütz Ila (1944-2002) című kiállítást a PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet készítette.
A kiállítás kurátora: Hadi Barbara
A kiállításban nyújtott segítségéért köszönet illeti Antal Istvánt, az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár – Egyetemi Levéltárt, valamint a PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményeinek kollégáit: Diósi Juditot, Huber Beátát, Lakatosné Ircsik Terézt, Sipőcz Mariannt és Turnai Tímeát.
A kiállításban szereplő képek az OSZMI Fotótárának gyűjteményéből, a plakátok és színlapok az OSZMI Színlap-és Kisnyomtatványtárának gyűjteményéből származnak. Az eltérő forrásokat minden esetben jelöltük.
A Schütz Ilától származó idézetek – ahol nincsenek külön jelölve – Sas György páros életút-interjújából származnak: Sas György: Újra veled ugyanitt (Schütz és Sztankay), Budapest, 1989
