A Kisdajka

Dajka Margit (1907–1986) pályaképe

Read

Civil felvételsorozat egyik darabja (1982) by Felvégi AndreaHungarian Theatre Museum and Institute

Színész, szerepkör nélkül

„Azt hiszem, a mi kísérleteink mind nemes anyagúak. S ez  kísérletsorozat adja számomra a legtöbb lendületet, inspirációt. Hiszen az ember élete csupa kísérlet. Nekem minden este újra kezdődik az élet, ahogy felmegy a függöny.”  /Dajka Margit - Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 47.o./ „…hatalmas művészi erő­vel és pazar humorral megál­dott őstehetség. Páratlan clown képe bontakozik ki azok előtt, akiknek alkalmuk volt Dajka Margit pályáját, vagy legalább egy részét figyelem­mel kísérni. Szokatlan, hogy szerepköre tulajdonképpen nem is volt: mindent el tudott játszani. Amit nem is tartot­tak szerepnek, még az is azzá lett az ő megformálásában, s így vált a közönség egyik ked­vencévé.” /Sívó Emil: Kedvenc szerepkör nélkül, Vasárnapi Hírek, 1987., 3. évfolyam, 41. szám/ Dajka Margit művészetét nem lehet kizárólag egy műfaj keretei közé szorítva jellemezni. Maga sem szerette, és sokáig nem is tűrte el a beskatulyázást, vagy az impulzusok nélküli, egyhangú állandóságot. Kereste az újdonságot, a kihívást, hogy személyiségének minél több oldalát mutathassa meg. Azt a „mindent”, ami állítása szerint mindenkiben megvan; s erre számos rendező meg is adta neki a lehetőséget. Közel hetven évet (1918-1985) töltött a pályán, számos rendszerben megállta a helyét. Tisztasága, szakmai hozzáállása és elhivatottsága töretlen maradt minden korszakban: akkor is, amikor Erdélyből átkerült a magyarországi színjátszás keringésébe; akkor is, amikor sztárként tekintettek rá; a háború alatti és a utáni nehéz években; a színházak államosítása idején és ezt követően is, amikor pályája csúcsára ért Horvai István Madách Színházában. 

Dayka Margit 20 éves korában, Ismeretlen, 1927, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dayka Margit kb 28 évesen, Angelo, 1935, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dajka Margit műtermi portréképe, Várkonyi Fotó, 1940-es évek, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dajka Margit portréja kb. 40 éves korában, Ismeretlen felvétele, 1947, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dajka Margit portréja kb. 50 éves korában, Ismeretlen felvétele, 1957 körül, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dajka Margit portréja kb. 70 éves korában, Víg László Endre, 1977 körül, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Nagyvárad, Bémer tér by IsmeretlenHungarian Theatre Museum and Institute

I. A nagyváradi évek - Gyermekkor és pályakezdés

Dajka Margit Nagyváradon született 1907. október 13-án. A kisnemesi származású balettmester, Dayka János és a paraszti származású Elek Veronika tizenhárom gyermeke közül a tizenegyedikként született. Tanulmányait először a Domonkos rendi "fehér apácáknál" kezdte, onnét eltanácsolták, így a Benedek rendi "fekete apácáknál" fejezte be. Mivel édesapja nem vett részt családi életükben, és anyagilag sem támogatta őket, így Dajkának az iskola mellett munkát kellett vállalnia. Miután az édesanyja által üzemeltetett gőzmosoda is csődbe ment, egy volt alkalmazottjuk azt javasolta, legyen rikkancs. Így a Bémer tér kávézóiban és az Emke szálló éttermében fogyasztó vendégeknek kínálta az újságokat. Az első világháború kitörése fellendítette az hírlapkereskedelmet, így Dajka jól keresett. Fizetése nagyobb részével családját támogatta, de jutott belőle arra is, hogy néhányszor színházjegyet vegyen. 

A nagyváradi utcán, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dajka Margit Nagyváradon fiatal lányként, Ismeretlen fényképész felvétele, 1921 körül, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Nagyváradi Állami Színház (1900) by Ismeretlen felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

„Ilyen tuli cicuska!”– Dajka Margit első színpadi mondata 

A művésznő így mesél arról, hogyan került a színházba 1918-ban: „Annak az volt a sora, hogy nemcsak árusítottam, hanem el is olvastam hétről hétre a Színházi Életet a színdarab-mellékletekkel együtt. Abban közölték egyszer a Sztambul rózsája című operett szövegét. Ezt a darabot tűzte éppen műsorára a színház. Mivel a tapasztalatom szerint a színházba a pénztáron keresztül vezetett az út, a pénztároshölgynek mondtam el, hogy szívesen eljátszanám a darabban szereplő csibész liftesboyt. A pénztárosnőt annyira elbűvölte az ajánlkozásom, hogy azon nyomban bezárta a kasszát és felcipelt Erdélyi Miklós igazgatóhoz. De a szerep már ki volt osztva a kellékes fiára. (…) Az ötlet a direktort is megragadta. Hogy egy lány játsszon el egy boyt. Aznap este már én is játszottam el.” /Sas György: Dajka Margit, Premier, 2001. 15. szám/                                                                              Ezután sokáig párhuzamosan dolgozott rikkancsként és színészként. Első állandó szerződését 15 évesen, korengedménnyel kapta 1922-ben a nagyváradi Szigligeti Színháztól.

Sztambul rózsája / Nagyváradi Szigligeti Színház, 1918-09-08, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Első szerepe tehát a Lift-boy volt. A színlapon még a kellékes fiának neve szerepel. A kis Dajka Margit éppen azon a napon szólította meg a Szigligeti Színház pénztárosát, hogy színésznő szeretne lenni, mikor a felújítópróbák már zajlottak.

Dajka Margit rikkancsként ismeretlen katonatisztekkel Nagyváradon (1919-02) by Ismeretlen felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Rikkancsként a legjobb társaságba kerül

Dajka Margit a rikkancsként eltöltött időszakról: „Kenyérkereső rikkancs lettem Nagyvárad utcáin, s mint ilyen, nyolcévesen színésznő. (…) Megtanított hamar az »utca színpadán« a mozgásra, az önkifejezésre, az emberismeretre. Ez lehetett az oka, hogy egykettőre megismertek, megszerettek.”  /Sas György, Premier 2001.,15.szám /

Gül baba / Nagyváradi Szigligeti Színház (1920-04-11)Hungarian Theatre Museum and Institute

„Korán beska­tulyáztak. Eleinte csupa gyerekszerepet adtak ne­kem. Nem vették észre, hogy már tíz, tizenegy, ti­zenkét éves lettem...”

/Dajka Margit – Sas György: Dajka Margit albumából. Film Színház Muzsika, 1980. augusztus 16., 24. évfolyam, 33. szám/

Dajka Margit a nagyváradi színház előtt, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Édesanyjának dedikált előadásfénykép, Ismeretlen fényképész felvétele, 1922, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Nagyváradon Hetényi Dömény Elemér iskolájában (1922) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Hetényi Dömény Elemér színiiskolája

Első sikere után több statisztaszerepet is eljátszott a nagyváradi Szigligeti Színházban, azonban valószínűleg sokáig ebben a szerepkörben maradt volna, ha nem fedezi fel Hetényi Dömény Elemér a „semmi kis szerepekben is egyéniséget mutató” fiatal gyermekszínészt. Dajka ingyenes növendékként végezhette el Hetényi színi iskoláját, mert meglátta benne azt a tehetséget, amelyet képezni kell, s amely önmagában értéket képvisel a színészi pályán.

Nagyváradon Hetényi Dömény Elemér iskolájában (1922) by Ismeretlen fényképészHungarian Theatre Museum and Institute

Elmondások szerint Dajka Margit kitűnő tanuló volt a színiiskolában, azonban egyetlen „kihágást” elkövetett: egy alkalommal nem volt hajlandó levetni kabátját a fűtetlen teremben, ahol próbáltak. Hiába fenyegették fegyelmi büntetéssel, akkor is magán hagyta a kabátját.

Ismeretlen előadás, Dajka Margit nadrágszerepbenHungarian Theatre Museum and Institute

Dajka Margit és mestere, Hetényi Dömény Elemér, Ismeretlen felvétele, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dajka osztálya Hetényi Dömény Elemér színiiskolájában, Ismeretlen fényképész felvétele, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Dajka Margit látogatóban Kiss Manyinál by Ismeretlen fényképészHungarian Theatre Museum and Institute

Kiss Manyi

Kiss Manyi és Dajka Margit Hetényi iskolájában találkoztak. Itt életre szóló emberi és szakmai barátság szövődött közöttük, a későbbi években is kölcsönösen segítették egymást. „Amíg beteg voltam [egy 1931-es kassai vendégszereplés után], egy másik főszerepet is el kellett volna játszanom Marcel Pagnol Máriusz című darabjában. Úgy emlékszem, egy halaskofát. Nagy gond zúdult már akkor is a Belvárosi Színházra. És akkor magam ajánlottam, tudok valakit Szegeden, aki helyettem csodálatosan eljátszhatná. El is játszotta. Kiss Manyika így került fel először Budapestre.” 

A nagyváradi tanulóévek után Kolozsváron  folytatták együtt a pályát, amire Dajka Margit így emlékszik vissza:„...nem egyedül én voltam a város dédelgetett üdvöskéje. Ketten voltunk újonnan felfedezett Margitok. Az egyik a nálam két évvel fiatalabb Kiss Manyi, ez a giliszta vékonyságú, de roppant átütő tehetségű székely kislány, aki később Szegedet, majd Budapestet, egész Magyarországot meghódította. Máig siratom.” /Sas György: Dajka Margit, Premier, 2001./                                                  1919-től számos előadásban játszottak együtt. Később, a második világháború  alatt együtt járták a frontot, személyes ügyüknek tekintve, hogy a sebesült katonáknak örömet és reményt nyújtsanak.

Kiss Manyival, 1940-es évek eleje, Ismeretlen fényképész felvétele, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér / Madách Színház, Ismeretlen, 1954, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Kolozsváron új társulatának néhány tagjával (1926) by Ismeretlen felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

II. Kolozsvár (1924–1927)

Egy alkalommal Nagyváradra látogatott Janovics Jenő, a kolozsvári teátrum igazgatója, hogy megnézze Dajka színpadi alakítását. Sikerült jó benyomást tennie az igazgatóra, ugyanis Janovics az 1924-es évadra szerződést ajánlott neki. Így 17 évesen átszerződött a Kolozsvári Magyar Színházhoz. Ez szerepeket tekintve visszaesést jelentett, rangban viszont előrelépésnek számított. A három Kolozsváron töltött évad alatt barátságba került Szentgyörgyi István színésszel, aki a „Kisdajka” nevet adta neki. Sorra játszotta a koránál ifjabb gyerekszerepeket a Sárga csikóban, a Piros bugyellárisban, A vén bakancsosban, valamint több Szentgyörgyi István által írt és rendezett népszínműben. „Kolozsvárhoz kötött az első felnőtt szerződé­sem. Nagy protekció kel­lett hozzá, mert még alat­ta voltam a szerződéshez törvényileg megállapított korhatáron. De Janovics Jenő, a kolozsvári Magyar Színház méltán nagytekin­télyű igazgatója elintézte. Ma talán nem veszik di­csekvésnek, ha elmondom, hogy engem már 13-14 éves koromban el akartak vinni Nagyváradról a leg­különbözőbb színtársulatok direktorai. Ahogyan aztán Kolozsvárról is...”  /Dajka Margit – Sas György: Dajka Margit albumából. Film Színház Muzsika, 1980. augusztus 16. (24. évfolyam, 33. szám)/

Kolozsvári Magyar Színház / Teatrul MaghiarHungarian Theatre Museum and Institute

Szentgyörgyi István, kb. 60 éves korában, Ismeretlen, 1902, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Korai szerepeinek egyike: a Julika karácsonya című előadásban, Ismeretlen fényképész felvétele, 1923 körül, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Zilahi Lajos: Süt a nap / Kolozsvári Magyar Színház (1925-03-15)Hungarian Theatre Museum and Institute

„Édesanyja füzetében akadtam rá Margitka szí­nészi pályájának 1925-ös dokumentumára, erre a lapkivágásra, amely az ak­kori portréját őrzi. Alatta a következő szöveg állt: Dajka Margit, a kolozsvá­ri magyar színház ragyogó tehetségű szubrettje, kinek felfedezése a magyar szí­nészet egyik legnagyobb eseménye.”

/Sas György, Film Színház Muzsika 1980. augusztus 16. (24. évfolyam 33. szám)/

Nyári Színkör, Népkert / Hódmezővásárhely (1928)Hungarian Theatre Museum and Institute

III. A hódmezővásárhelyi Nyári Színkör

Horváth Árpád, a budapesti Nemzeti Színház fiatal rendezője hívta Dajka Margitot a Nyári Színkörbe 1927-ben. A legkisebbik Horváth lány című operettben alakította Sárika szerepét, azaz a címszerepet. Így került Hódmezővásárhelyre Kolozsvárról, ahol emlékezete szerint "nem marasztalták eléggé". Ez az előadás fontos állomás a pályáján, mert ekkor játszhatott először magyarországi színpadon.

Kovács Károly kb. 30-35 éves korábanHungarian Theatre Museum and Institute

Kovács Károly (1902–1990) színművész, Dajka Margit első férje

„Hódmezővásárhelyen ismerkedtünk meg egy próba után. A Fekete Sas nevű vendéglőben ültem, s éppen kipenderítettem onnan egy kollégát, mert csúnyán beszélt az igazgatómról, Sebestyénről. Akkor odajött Margit a szomszéd asztaltól, s a bemutatkozás után elbeszélgettünk egymással. Mint megtudtam, aznap érkezett Kolozsvárról Hódmezővásárhelyre, amely a miskolci színház akkori nyári játékhelye volt. Ragyogóan nézett ki, üde volt, kedves és fiatal. Másnap A nótás kapitányt próbálta, ebben lépett fel először. Leültem a nézőtérre, s figyeltem, hogy játszik. Mondhatom, isteni volt. Nem egy egyszerű szubrettet, hanem egy tehetséges színésznőt láttam.” /Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 11.o./

A legkisebbik Horváth lány / Nyári Színkör, Hódmezővásárhely, 1927-09-24, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dajka Margit és Kovács Károly szereplései / Nyári Színkör, Hódmezővásárhely ALJA LEVÁGNI, 1927-09-30/1927-10-02, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Borcsa Amerikában/ Nyári Színkör, Hódmezővásárhely, 1928-07-12, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

A Miskolci Színház 1928-as nyári vendégszereplése

Miskolci Nemzeti Színház (1928) by IsmeretlenHungarian Theatre Museum and Institute

IV. „Több, mint egy tehetséges szubrett” – Miskolci Nemzeti Színház (1927–1928)

A hódmezővásárhelyi fellépése után Sebestyén Géza igazgató szerződést ajánlott Dajka Margitnak a Miskolci Nemzeti Színházba az 1927/28-as évadra. Ekkor került hivatalos színházi társulati tagként Magyarországra. „Ha hiszi, ha nem, nekem ma is a vidéki színház az ideá­lom. Ott általában élénkebb és változatosabb az élet, pezsgőbb és intenzí­vebb a légkör.” /Sas György: Dajka Margit albumából – Film Színház Muzsika 1980. augusztus 23. (24. évfolyam, 34. szám)/  Az első nagy sikerét az 1928-ban bemutatott Borcsa Amerikában című zenés vígjátékban aratta. Feltűnt Szigeti József: Csókon szerzett vőlegény, Farkas Imre: A nótás kapitány és Kálmán Imre: Tatárjárás című operettekben, utóbbiban nadrágszerepet játszva. Ez idő alatt a miskolci közönség egyik első számú kedvencévé vált. 

Mersz-e Mary és A nótás kapitány előadások / Miskolci Nemzeti Színház (1928-02-08/1928-02-09)Hungarian Theatre Museum and Institute

A nótás kapitány című darabban való fellépte után szerződött Dajka a Miskolci Nemzeti Színházhoz. Itt főként az igazgató testvére, Sebestyén Mihály rendezi majd.

KalaposnőnekHungarian Theatre Museum and Institute

Egy kalaposnőnek dedikált portréfotó. Nem tetszésvágyból készíttetett magának kalapokat, cipőket és ruhákat, hanem azért, mert ebben az időszakban a színésznőknek saját költségükön kellett elkészíttetniük jelmezeiket. Emiatt jelentett gondot a miskolci színház vezetésének, hogy Kovács Károly és Dajka Margit közeli viszonyba kerültek. Ugyanis a fiatal, naiva korú színésznőket a színház mecénásainak "szánták". Később a Szegedi Városi Színházból a Vígszínházba való átszerződése is e probléma mentén dőlt el.

„...annyira szorongatók lettek a kosztüm csináltatásokból származó adósságaim, hogy a Vígszínházba történő távozásom pokoli gondok alól mentett fel. Tudja, hogy vidéken a színészek maguk tartoztak a színpadi öltözékeikről gondoskodni. Noha én befutottam és nagy gázsit kaptam, de éppen emiatt, vagyis a nagy foglalkoztatásból eredően, rengeteg ruhára volt szükségem. Nem győztem a versenyt anyagilag a saját népszerűségemmel, s valamivel nagyobb gázsiért kénytelen voltam — igen, kénytelen — a Vígbe menni.”
/Dajka Margit – Sas György: Dajka Margit albumából. Film Színház Muzsika 1980. augusztus 23. (24. évf. 34. szám)/

Nászéjszaka és Borcsa Amerikában előadásokban / Miskolci Nemzeti Színház (1928-03-11)Hungarian Theatre Museum and Institute

„Emőd és Török darabja (...) »Kisdajkával« mint csemegével - ahogy mondják - kirobbanó sikert aratott.” /Antal Gábor: Dajka Margit, 1989. 17.o./

Dajka Margit és férje Kovács Károly a Színházi Élet magazinban (1930)Hungarian Theatre Museum and Institute

Dajka Margit és Kovács Károly 1929-ben kötöttek házasságot, s 1927-es találkozásuktól kezdve hosszú ideig pályatársak is voltak. Miskolcról a Szegedi Városi Színházhoz szerződtek a következő évadra, s utána a budapesti Vígszínház társulatába szintén együtt hívta meg őket Jób Dániel igazgató.

Szegedi Városi Színház by IsmeretlenHungarian Theatre Museum and Institute

V. Szegedi Városi Színház (1928/29-es évad)

A színészházaspárt Miskolcról Tarnay Ernő szerződtette a Városi Színházba, aki Dajka Margit szerint a „legszínészcentrikusabb igazgató” volt a pályáján. Tarnay számos operett-előadást tűzött a színház műsorára, s azokat magas színvonalra igyekezett emelni. Ebbe a műsorpolitikai irányba éppen beleillett Dajka Margit. A színház főrendezője ekkoriban Sziklai Jenő volt. Rendszerint az ő neve fémjelezte azokat az előadásokat, amelyekben Dajka szerepelt, olyan művészek oldalán, mint a gyakran Szegeden vendégszereplő Rátkay Márton vagy Páger Antal, aki ekkoriban szintén a Városi Színház tagja volt.                                                 „Húszéves fejjel Szegeden eljátszottam a Nem élhetek muzsikaszó nélkül süket öregasszonyát. Vég­eredményben mindez a ja­vamra szolgált, mert sokat segített nekem később a szerepköri átállásban, ab­ban, hogy nem veszíthet­tem el a helyemet a szín­padon, amikor az ilyen idős szerepek korban »utolértek« engem.” /Sas György: Dajka Margit albumából – Film Színház Muzsika, 1980. augusztus 16. (24. évfolyam, 33. szám)/

Borcsa Amerikában / Szegedi Városi Színház (1928-11-03)Hungarian Theatre Museum and Institute

A Borcsa Amerikában miskolci sikere után ez az előadás az elsők között volt, amelyben Dajka Margit játszott a Szegedi Városi Színházban.

Páger Antal portréja (1943) by Inkey TiborHungarian Theatre Museum and Institute

„Szegeden Páger Tini volt a partnerem. Ő volt a táncos-komikus, én pedig a szubrett.”
/Részlet a Molnár Gál Péternek adott interjúból. Mestersége színész, 1981./

Ez a partnerség gyakorlatilag mindkettőjük pályáját végigkísérte. Játszottak együtt fiatalon színházban és filmen is, időskori szereptalálkozásaik főként a filmekben történtek.

Mágnás Miska Páger Antallal / Szegedi Városi Színház (1928-09-19/1928-09-20)Hungarian Theatre Museum and Institute

„Bemutatko­zása a Mágnás Miska című operettben, Marcsa mosogatóleány szerepében tör­tént. A Szegedi Hírlap a debut-ről másnapi számá­ban így írt:
»Dajka Margit egyéniségében megvan az erő ahhoz, hogy áttörje a sablonokat és friss, üde színeket kössön csokorba. Bár külsőségekben sem fu­kar vele szemben a ter­mészet, legnagyobb értéke az a ragyogó életkedv, amely lelkéből árad. Graciózus mozgása, a groteszk vonalak iránti érzéke, kel­lemes hangja, s nem utol­sósorban tisztán csengő beszéde előkelő helyet biz­tosítanak neki szerepköré­ben. A lassan melegedő szegedi közönség körében már első fellépésével raj­taütésszerű diadalt ara­tott.«” /Sas György: Dajka Margit albumából – Film Színház Muzsika 1980. augusztus 23. (24. évfolyam, 34. szám)/

Mersz-e Mary? című előadás Páger Antallal / Szegedi Városi Színház (1928-10-01/1928-10-07)Hungarian Theatre Museum and Institute

A Mersz-e Mary? című operett azon előadások egyike, amelyet azért tűzött műsorára a színház, mert Dajka Margit korábbi színházában már sikert aratott vele. A Borcsa Amerikában, a Két lány az utcán szintén olyan előadások, melyek Dajka pályájának első felét végigkísérik - több rendezésben, több színházban játssza őket.

Éva grófnő / Szegedi Városi Színház (1928-10-29)Hungarian Theatre Museum and Institute

Rátkai Márton szerepfotója (1924) by Angelo (Funk Pál)Hungarian Theatre Museum and Institute

Dajka Margit sokáig vívódott, szerződjön-e a budapesti Vígszínház társulatába, vagy maradjon Szegeden. A Szegeden vendégszereplő Rátkai Mártonhoz fordult útmutatásért:

„El is döntöttem magamban, tőle kérek tanácsot: menjek, maradjak? Amit ő mond, úgy teszek.
— S ő biztatta, ugye, hiszen jó ember volt és nagy életismerő...
— Téved. Szomorúan rám nézett, s így szólt: »A világért se menj el, kislány. Megesznek...«
Őszintén csengett a féltő intése, de az is kétségtelen, hogy Rátkai a tulajdon elkeseredését vetítette rám. Úgy érezte, nincs a helyén. Nagy táncoskomikus korszaka elmúlóban, s egyre sürgetőbb benne az igény,
hogy drámai feladatokban mutassa meg magát.”

/Sas György: Dajka Margit albumából – Film Színház Muzsika, 1980. augusztus 23. (24. évf. 34. szám) /

A Drótostót és A csárdáskirálynő c. előadások Rátkay Mártonnal (1929-06-04/1929-06-06)Hungarian Theatre Museum and Institute

„...jött le vendégjátékra Sze­gedre Rátkai Márton. A Csárdáskirálynőben Miskát játszotta, én Stázit. Csodál­tam ezt a hatalmas szí­nészt, ezt a nagy embert, aki a lebsablonosabb ope­rettben is művészi élménnyé tudta avatni fellépését.” /Dajka Margit – Sas György, Film Színház Muzsika, 1980.augusztus 23. (24. évf., 34. szám)/

A Vígszínház épülete (1926) by Csíky FotóHungarian Theatre Museum and Institute

VI. Budapest! Vígszínház és Belvárosi Színház (1929–1933)

„Egyszer Jób Dániel, a Vígszínház igazgatója érkezett Roboz Imrével színházunkba, s megnézett engem a Hannelében, Margitot pedig egy operettben. Fölhívott bennünket a Vígszínházba, hogy annak a színpadán is mutassunk valamit próbaképpen. A Noszty fiúból eljátszottunk egy rövid részt, s aláírhattuk mindketten a szerződést.” /Kovács Károly visszaemlékezése; Bogyay Katalin: Dajka, 1989., 11.o./ Dajka Margit 1929 őszétől a budapesti Vígszínházhoz szerződött. Eleinte a humoros naiva szerepkörében lépett színpadra, amellett továbbra is betöltötte a szubrett szerepkörét, s mindezek mellé hamarosan a cselédlány, gépírólány szerepek, valamint a divatos népi darabok parasztlány szerepei is megtalálják.  

Jób Dániel kb. 60 éves korában by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

„Itt van ez a hangszer, ami nekem van és odateszem a rendező lába elé, hogy »Legyen olyan szíves, játsszon rajta!«
A rendező nagyon művelt, okos, bölcs, emberszerető, emberismerő, tisztességes, jó. És még ez mind nem elég, ehhez még az is kell, hogy mi az a módszer… egy emberből, hogy lehet kisimogatni, vagy kipofozni azt, amivel szolgálja, hogy minél remekebb és minél nagyszerűbb legyen a művész. Mert nem lehet mindenkivel egyformán bánni.
A Jób az zseniális volt, mert úgy instruált engem, mint egy kis állatot. Rám ciccegett és azt mondta: »Na, Kisdajka, gyerünk!«
Eltűrtem, mert azt hittem, buta liba vagyok. És tényleg, akkor nem csak hittem azt, az is voltam. Egy vidéki szőke kislány. Fantasztikus, remek ízlése volt – a világ legjobb színháza volt, amit csinált.”
/Részlet a Molnár Gál Péternek adott interjúból. Mestersége színész, 1981./

Emőd Tamás - Török Rezső: Két lány az uccán / Vígszínház (1929-09-28/1929-10-04)Hungarian Theatre Museum and Institute

Az Emőd–Török szerzőpáros előadásában mutatkozott be a budapesti közönség előtt, ebben aratta első sikerét Titkos Ilona partnereként.
„Az első premierem 1929. szeptember 7-én volt Emőd Tamás és Török Rezső Két lány az utcán című darabjában.” /Sas György: Dajka Margit albumából – Film Színház Muzsika, 1980. augusztus 23.(24. évfolyam, 34. szám)/

Pünkösti Andor méltató sorai a Két lány az uccán előadás kapcsán by Ujság, 1929. szeptember 7. (5. évfolyam, 202. szám)Hungarian Theatre Museum and Institute

„Mellette ma debütált a kis Dayka Margit ... Pillanatok alatt arrivált, ahogy Titkos Ilona önzetlen és szordínós hangsúlya mellett ennek a kislánynak alkalmat adott a kibontakozásra, csak tiszteletet érdemel.”

/Pünkösti Andor: Főpróba a Vígszínházban – Újság, 1929. szeptember 7. (5. évf., 202. szám)/

Dayka Margit portréja a Színházi Élet mellékletében (1929) by Angelo PhotosHungarian Theatre Museum and Institute

„Ez a portré lett aztán az a klisé, amely a Dajkáról szóló riportok és kritikák mellett évekig megjelent a napilapokban. Ilyennek érkezett be a kis Dajka Budapestre, egyenesen a legnagyobb felfedezés és siker révébe.” /Sas György: Dajka Margit albumából – Film Színház Muzsika 1980. augusztus 23. (24. évf. 34. szám)/

Gaál Franciska (1921) by Angelo (Funk Pál)Hungarian Theatre Museum and Institute

Szakítás a Vígszínházzal 1930 nyarán

„De aztán az első vígszínházi évadom végén próbálni kezdtük Bertolt Brecht akkor még újdonságszámba menő világsikerét, a Koldusoperát, akkori címén a Háromgarasos operát, azzal, hogy direkt nekem hozatták Berlinből. Az első próbanapra ki is írták a nevemet a táblára. De mire másnap bejöttem, a nevem ki volt húzva és fölébe írva: Gaál Franci. Imbolyogni kezdett velem a világ. Mi van, fordult a kocka? És azon nyomban felrohantam Jób Dánielhez

(…), hogy ilyet énvelem nem lehet csinálni, ezt kikérem magamnak, ide többé be nem teszem a lábam, most nyomban megyek vissza Szegedre, itt meg huzigálják ki a nevét annak, akinek akarják. Mi mást mondhattam volna. Biztos, hogy Szegeden újra tárt karokkal vártak volna.

Ám hogy ezúttal hiába, annak oka az volt, hogy Heltai Jenő azonnal jelentkezett, amikor hírét vette – minek nem megy el a híre egy perc alatt a színházi berkekben? –, hogy kenyértörésre vittem a dolgot Jóbbal.

Heltai Jenő, akit mindenki egyszerű közvetlenséggel Jánoskának nevezett, szereppel várt rám a Belvárosi Színházban, ahol akkor ő színidirektor volt. Egy lány, aki mer, ez volt a darab címe és ez volt maga a szerep.”                                                              /Dajka Margit – Sas György, Premier, 2001. november 11., 15. szám /

Csathó Kálmán: Matyika színésznő szeretne lenni / Vígszínház (1929-12-21)Hungarian Theatre Museum and Institute

„Már Pestre érkezésem előtt igyekeztek felszítani benne a féltékenységet ellenem. Szinte fenyegetőztek a nevemmel: csak sokat ugrálj, majd jön a kis Dajka Szegedről. Franci el is jött egyszer Szegedre megnézni engem. Egy biztos: kettőnket nem sikerült egymás ellen ugrasztani. Játszottam is vele később a Víg színpadán, a Matyika színésznő szeretne lenni című gyenge darabban.” /Dajka Margit nyilatkozata. Sas György: Dajka Margit albumából – Film Színház Muzsika 1980. augusztus 30. (24. évf., 35.szám)/

Egy lány, aki mer / Belvárosi Színház (1930-09-12) by Képes Pesti Hirlap, 1930. 52. évfolyam 170. számHungarian Theatre Museum and Institute

Egy lány, aki mer
Belvárosi Színház, 1930.

A képen Somlay Artúrral és Ihász Lajossal látható.

„Én tulajdonképpen nem hagytam ott a Vígszínházat, csak nem szerződtem le újra, mint ahogy a Belvárosi Színházba sem, ahová Heltai Jenő, a színház akkori igazgatója nyomban elvitt.”
/Sas György: Dajka Margit albumából – Film Színház Muzsika, 1980.szeptember 6. (24. évfolyam, 36. szám)/

Szép Ernő: Aranyóra / Belvárosi Színház (1931-02-13) by Áldor DezsőHungarian Theatre Museum and Institute

Szép Ernő: Aranyóra. Belvárosi Színház (1930)

A képen az édesapját játszó Gózon Gyulával látható. Kosztolányi Dezső kritikusi szavai az Aranyóra előadásáról az Új Időkben:

„A hősnő, a kis virágáruslány, úgy hat rám, mint a régi mesének a királykisasszonya, aki egy békához megy férjhez. Dajka Margit játssza ezt elmésen és érzelmesen, olyan módon, hogy minden lélegzetvétele élet.” /Sas György: Dajka Margit albumából. Film Színház Muzsika, 1980. szeptember 13. (24. évf. 37. szám)/                                              A művésznő így emlékszik vissza az előadás utáni időszakra: „Aztán ez a boldogság, sajnos, hamarosan keserűséggé változott. Az Aranyórával Kassán vendégszerepeltem, ott rosszul lettem, s utána háromnegyed évig betegen feküdtem.”  /Sas György: Dajka Margit albumából. Film Színház Muzsika, 1980. szeptember 13. (24. évf. 37. szám)/ 

Szép Ernő: Aranyóra / Belvárosi Színház, 1930-03, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Fodor László: Töltőtoll/Belvárosi Színház, Áldor Dezső, 1930-10-09, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Somlay Artúrral

Indig Ottó: A torockói menyasszony / Belvárosi Színház (1931-10-24) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Az első nagy siker a Vígszínházon kívül: A torockói menyasszony (1931)

„A vígszínházi felmondásunk után Margit újra beteg lett, több hónapot töltött klinikán. Heltaival találkozva nem beszéltem neki Margit bajáról, így kezembe nyomta Indig Ottó darabját, A torockói menyasszonyt, amelyben végül hatalmas sikert aratott a Belvárosi Színházban." /Kovács Károly; Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 11.o./

Heltai Jenő: A torockói menyasszony / Belvárosi Színház, 1931-01-03, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
A torockói menyasszony filmforgatásán Jávor Pállal, Ismeretlen fényképész felvétele, 1937, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
A torockói menyasszony - jelenet a filmváltozatból, Jávor Pállal, Keleti Márton, Kurzmayer Károly, 1937, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Hatvany Lili: Varázsige/Vígszínház, Jób E., 1932-11-19, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Rajnai Gáborral

Két Bevárosi Színházban eltöltött évad után az 1932/33-as évadban ismét a Vígszínházban játszik.

Bús Fekete László: A pénz nem minden/Vígszínház, 1933-02-23, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Jávor Pállal

Dajka Margit ismeretlen szerepben by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

VII. „Csak szerepre!” (1933–1945)

Dajka Margit 1933 után egészen 1948-ig nem szerződött társulati tagnak egyik budapesti színházhoz sem. Ez az időszak nevezhető Dajka Margit sztárkorszakának: számos felkérést kapott – színpadit és filmest egyaránt. Kovács Károly szerint ekkoriban már "számon tartották", vagyis első vonalbeli, népszerű színésznek járó fizetést kapott.                 „Nem szerződtem le a felszabadulásig sehová sem, éppen azért, hogy ha megaláztatás érne, szabad legyek, odébb állhassak.” /Sas György: Dajka Margit albumából – Film Színház Muzsika, 1980. szeptember 6. (24. évfolyam 36. szám)/                                                                                           Molnár Gál Péternek adott életútinterjújában kijelentette: „Képtelen vagyok huzamosabb ideig létezni egy színháznál. Ebben szeretem a változatosságot. Egy kicsit meg is unom, talán még a partnereket is...Megszokom a hangjukat. És az engem nagyon zavar és akkor én szeretnék egy másik színházba, másik környékre menni, valami új hangot, frissességet…Én nem bírom a kötöttséget és nagyon sok bajom van emiatt.” /Mestersége színész 1981./      

Szántó Armand - Szécsén Mihály: Budapest-Wien / Kamara Színház, Solty Kató, 1935-11-09, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Fejes Terivel, Békássy Istvánnal és Latabár Kálmánnal

„Nincs színpada az országnak, ahol ne játszottam volna. Mert szerintem az állandó szerződés túl nagy kötöttséget jelent. Öt-hat év alatt a színész megszokja a környezetét, betokosodik és könnyen modorossá válhat.” /Dajka Margit/

A Nemzeti Színház épületeHungarian Theatre Museum and Institute

1. Alakítások a Nemzeti Színházban (1936–1941)

1935-ben, mandátuma kezdetén dr. Németh Antal, a Nemzeti Színház vezetője társulati tagságot kínált fel Dajka Margitnak, aki ezt nem fogadta el. Továbbra is csak szerepekre szerződött különböző színházakhoz, s ezek közé tartozott a Nemzeti is. Elsőként Németh a Faust női főszerepét ajánlotta neki – hiába. Kovács Károly szerint azért, mert Dajka rettegett a klasszikus szerepektől.                                                            A Faust Margit szerepéről a következőképpen nyilatkozott 1980-ban: „Nem megfutamodás volt. De én valóban egy különleges Margitot akartam eljátszani, akinek rossz a vére, s ami történik vele, az nem véletlen. A Nemzeti Színház azonban egy berlini vendégrendezőre bízta a Faust színpadra állítását, és mindössze három hét próbaidőt írtak ki. Hogyan értessem én meg magam németül ennyire rövid idő alatt? Ilyen körülmények között érthető: Margit szerepét vissza kellett adnom.” /Sas György: Dajka Margit albumából – Film, Színház, Muzsika, 1980. szeptember 27. (24. évf. 39. szám)/  Mindenesetre a Nemzeti Színházban játszott előadásaiban alkalma nyílt a legmagasabb művészi elit tagjaival megismerkedni; a nemzet első színészeivel együtt játszani.

K. Zuckmayer: Kristóf Katica / Nemzeti Színház (1936-02-28)Hungarian Theatre Museum and Institute

Az első nemzeti színházi sikere, Vaszary János rendezésében.

Cirkuszi közegben élő, clown karaktert játszik: édesapja cirkuszából menekülni vágyó, de azt elhagyni mégsem képes Katica igazán testére szabott figuráját. (Hatvany Lili)


„Dajka Margit a cirkusz csillagának, Katicának a szerepében élményszerűen kiváló. Bebizonyította, hogy az ország első színpadán a helye! Olyan szívhangjai vannak, amelyek valóban a szívig hatnak. És hányan tanulhatnának tőle szép magyar beszédet!”
/Orbók Attila kritikája – Antal Gábor: Dajka Margit, 1986., 30.o/

Bakonyi–Heltai–Kacsóh: János vitéz / Nemzeti Színház, Czvek Gyula - Magyar Film Iroda, 1936-06-12, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Bakonyi-Heltai-Kacsóh: János vitéz / Nemzeti Színház, 1936-06-17, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
A János vitéz filmváltozatában, a Tündérkirálynő szerepében, Ismeretlen fényképész munkája, 1936, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Bibó Lajos: Eszter / Nemzeti Színház (1937-12-17) by Vajda M. PálHungarian Theatre Museum and Institute

Eszter szerepe a Nemzeti Színházban (1937)

Dajka Margit Eszter szerepében a vidékről városba került tiszta szívű lányt formálta meg. Ekkortól sorra játszotta a paraszti, népi szerepeket, melyek főként ízes beszéde miatt találták meg. Számára az előadás egyértelmű siker volt, azonban a kritikusok a darabot magát vitathatónak tartották. Részlet Pünkösti Andor kritikájából:                           „Lényegében erkölcsdráma az Eszter és erős, a Nemzeti Színház színpadán teljesen szokatlan környezet-rajzzal mutatja be azt a külvárosi fertőt, amelyben a falusi leány fel­tartóztathatatlanul elmerül. (...) Eszter lefelé indul a lejtőn, de tekintettel a közelgő karácsonyi ünnepekre: csoda történik. Gyermeke szüle­tik, de a gyermek meghal és Eszter egy becsületes kubikos karján kimenekül a fertő­ből. Minden külső feltétel megvan, hogy teljesen boldog legyen. De a vak véletlen nem engedi. Eszternek nem születik új gyer­meke és az a körülmény elhidegíti tőle fér­jét. Menekülést keresve, már majdnem a régi fertőbe zuhan; mikor egy váratlan, bár szín­padilag túlságosan is tempírozott jelenetben a régi és a jelenlegi férfi szembekerül egy­mással és a férj a csábítót megöli. A har­madik felvonás több hónap múltán a kubikos falujába vezet. A kubikos kitöltötte bünteté­sét és Eszterről nem tud semmit. De kará­csony este az áhítatos hangulatban haldo­kolva megérkezik Eszter, hogy férje karjai között befejezze földi pályafutását." /Pünkösti Andor: Eszter - Újság, 1937. december 18. (13. évfolyam 287. szám)/

Bibó Lajos: Eszter/ Nemzeti Színház (1937-12-17) by Vajda M. PálHungarian Theatre Museum and Institute

A képen Jávor Pállal látható.

„A főszerepet Dajka Margit játssza. O. Eszter: nem nyomorult, nem pária, nem szerencsétlen. Egyszerűen szomorú. De ez a szomorúság halk és áradó, csaknem zeng és olyan távoli, mintha idegen bolygók magányosságát választaná.” /Bibó Lajos: Eszter – Színházi Élet, 1937. (52.szám)/

Bibó Lajos: Eszter / Nemzeti Színház (1937-12-17) by Vajda M. PálHungarian Theatre Museum and Institute

Makláry Zoltánnal, Forgách Antallal, Várkonyi Zoltánnal és Major Tamással

„Bibó Lajos írói »kiállása« rokonszenves. Dialógusában érződik, hogy a magyar Éjjeli menedékhely megalkotására gondolt. Talán nagyon is. Néhány alakja Gorkijra emlékeztet.”
/Pünkösti Andor: Eszter – Újság, 1937. december 18. (13. évfolyam 287. szám)/

Tolsztoj-Kovách: Feltámadás / Nemzeti Színház (1939-05-27)Hungarian Theatre Museum and Institute

A Feltámadás című előadás egyike azon kevés produkcióknak, melyben Dajka Margit és Gobbi Hilda együtt szerepelt.

Kovách Aladár: Feltámadás / Nemzeti Színház, Czvek Gyula, Magyar Film Iroda, 1939-05-27, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Kovács Károllyal

Kovách Aladár: Feltámadás / Nemzeti Színház, 1939-05-27, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Gobbi Hildával és Ághy Erzsivel

Nyírő József: Új haza / Nemzeti Színház Csortos Gyulával (1940-03-09) by Wellesz EllaHungarian Theatre Museum and Institute

Új haza, Csortos Gyulával (1940)

Mészáros Ági így emlékszik vissza a Dajka Margittal közös munkára:

„Sajnos csak egyszer játszottunk együtt, még a háború előtt, az Új haza című darabban. (…) Háttal álltam a nézőknek, szemben velem Csortos, Dajka és a többi szereplő. Egy székely parasztlányt játszottam, aki rossz hírt hozott. Tehát igazi drámai szituáció volt, de Csortos, aki mindenfélét megengedett magának, elkezdett brekegni. Olyan nevethetnékem támadt, hogy semmit nem tudtam csinálni. Ránéztem Dajkára, aki olyan szigorúan nézett vissza, hogy mindjárt elment a kedvem a derűtől. Ez volt a szerencsém, így tudtam folytatni a játékot.” /Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 21.o./                    

Nyírő József: Új haza / Nemzeti Színház Kovács Károllyal, Wellesz Ella, 1940-03-09, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Ebben az évben mondják ki Kovács Károly és Dajka Margit válását.

Ismeretlen szerepben a Nemzeti Színház nagyjaival, Ismeretlen fényképész felvétele, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

A képen: Mátray Erzsi, Major Tamás, Both Béla, Dajka Margit, Ónody Ákos, Bodnár Jenő és Szeleczky Zita.

Bahr: Koncert / Nemzeti Kamaraszínház, 1941-12-17, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Hermann Bahr: Koncert / Nemzeti Kamaraszínház, Dr. Németh Antal, 1941-12-17, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Uray Tivadarral

Hermann Bahr: Koncert / Nemzeti Kamaraszínház, Dr. Németh Antal, 1941-12-17, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Uray Tivadarral, Timár Józseffel és Makay Margittal

Szép Ernő: Szívdobogás című darabjának próbája (1936) by Foto Pálházy; Színházi Élet - Színházi Hét,1936./14. szám 37.o.Hungarian Theatre Museum and Institute

2. Néhány újabb vígszínházi szerep (1936–1938)

Bús Fekete László: Szerelemből elégtelen / Vígszínház (1935-09-14) by Solty KatóHungarian Theatre Museum and Institute

Muráti Lilvel és Lázár Máriával

Szép Ernő: Szívdobogás / Vígszínház (1936-04)Hungarian Theatre Museum and Institute

„A (...) színmű két főszereplője egy rokonszenvesen ábrázolt pszichoanalitikus (Somló István játszotta); a Dajka által megformált Sebes Éva pedig mozgásművész tanár. Enyhe gúny – gúnnyal kevert érzelmesség – is játszik a Szívdobogásban, jelezve (...), hogy nincs az a fennkölt teória, amellyel lehetséges lenne »kielemezni« a legszebb emberi jelenséget, a szerelmet. Hatvany Lili bárónő (...) e »kielemezni« előadás kapcsán megállapítja:

»Ebben a darabban Éva - Dajka jóvoltából - öntudatos. Partnere - öntudat alatti.»”

/Antal Gábor: Dajka Margit, 1986. 31.o./

Zilahy Lajos: Gyümölcs a fán / Vígszínház (1939-09-27) by Wellesz EllaHungarian Theatre Museum and Institute

„Zilahy Lajos Gyümölcs a fán című darabját még félig kész állapotában kezdte el velünk próbálni Tarnay Ernő rendező, az akkori Pesti Színházban. Persze így is nehezen ment a munka. Kicsit idegesen kérdeztem is Zilahytól, megoldotta-e már a harmadik felvonást. Tréfával próbálta elütni a dolgot: »Nem, mert még nem kézbesítette a postás.«
Már eléggé bennem élt a figura, ismét cselédszerep – mondtam hát, csak úgy vaktában, a magam feje szerint a szöveget. Zilahy meg csak hálálkodott: »Köszönöm Margit, ez a megoldás nekem se jutott volna eszembe...«”

/Antal Gábor: Dajka Margit, 1986. 36.o./

A képen Somló Istvánnal látható az előadás egyik jelenetében.

Riportkép 31 éves korából (1938) by IsmeretlenHungarian Theatre Museum and Institute

3. A legnagyobb sikerek (1937–1940)

Kós Károly: Budai Nagy Antal / Vígszínház (1937-01-27)Hungarian Theatre Museum and Institute

Kós Károly: Budai Nagy Antal - Bese Anna szerepe (1937)

A Vígszínház újabb visszautasíthatatlan, testhezálló szerepet kínált neki: Bese Annát játszotta, az erdélyi forradalmi hős, Budai Nagy Antal kedvesének szerepét. „A Vígszínházban egy-egy szerepben azután is voltak sikereim. Hogy csak egyet említsek most: 1937 januárjában Kós Károly Budai Nagy Antal című drámájában Bese Anna szerepe.” /Sas György: Dajka Margit albumából – Film Színház Muzsika, 1980. szeptember 6., (24. évfolyam, 36. szám)/ Az 1937. január 21-én tartott premier hatalmas siker volt, azonban másnap példátlan mértékű sajtókampány indult a színház és a szerző ellen. Történelemhamisítással, a protestantizmus iránti elfogultsággal vádolták a szerzőt, Kós Károlyt. A Vígszínház törzsközönsége sem volt fogékony a súlyos történelmi mondanivalóra, távolmaradással fejezte ki véleményét. Az összesen húsz előadást megért Budai Nagy Antal február 28-án délelőtt került színre utoljára. „Dajka Margit, mint a megelevenedett Kriza-mese. Sohase volt ilyen egységes és nagy jelenség.” (Móricz Zsigmond, Pesti Napló 1937.) A képen Greguss Zoltán (Budai Nagy Antal szerepében) és Dajka Margit (Bese Anna szerepében) látható. Az előadást Hegedűs Tibor rendezte.

Kós Károly: Budai Nagy Antal / Vígszínház (1937-01-27)Hungarian Theatre Museum and Institute

Molnár Ferenc: Liliom/ Művész Színház (1937-04-23) by Bojár SándorHungarian Theatre Museum and Institute

Julika a Művész Színházban

Molnár Ferenc Liliom című színművében Julika drámai szerepe volt az első, igazi kiugrási lehetőség Dajka Margit számára Budapesten. 1937-ben a mai Fővárosi Operettszínház helyén levő Művész Színházban Bárdos Artúr igazgatása alatt és Pünkösti Andor rendezésében mutatták be a Liliomot.                                                                              Simon Zsuzsa, aki végig kísérte a Liliom próbafolyamatát, így nyilatkozott alakításáról: „Soha jobb Julika nem volt nála, pedig láttam korábban Csortossal és Varsányi Irénnel is. Dajka igazi kiscseléd volt benne, semmi úriság nem zavarta meg játékát. Egyszerűsége olyan tiszta volt, amilyen Szűz Mária képe bennünk.” /Bogyay Katalin: Portréfilm Dajka Margitról, 1991./

Pünkösti Andor by Escher Károly felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

„Dajka Margit tehetsége nagyobb volt szerepeinél, és tegyük hozzá: a tehetség (s amit ez a kifejezést rejt) nem engedte meg neki, hogy »beleférjen« a kor színházi és társadalmi élete által felkínált szerepekbe.” /Pünkösti Andor/

Molnár Ferenc: Liliom - Egy csirkefogó élete és halála / Julika szerepében (1937-04-23) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

„A Színházi Élet riportre a premier után egy papírt tett az igazgató, a rendező, a főszereplők és néhány illusztris vendég elé, hogy írjanak valamit Molnár Ferenc emlékkönyvébe. Dajka sorai:

»Mindig az volt az érzésem, amikor a Liliomot láttam, vagy olvastam, hogy Molnár Ferenc a Julika szerepét nekem írta. És valahányszor vége lett a darabnak, magam elé képzeltem Molnár Ferencet, és így szóltam hozzá: Köszönöm!«”

/Stuber Andrea: Dajka hagyaték – Színház, 1986. november 11., 19. évfolyam, 11. szám/

A Liliom első próbája / Színházi Élet, 1937, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Molnár Ferenc: Liliom - Egy csirkefogó élete és halála / Művész Színház, Bojár Sándor ., 1937-04-23, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Molnár Ferenc: Liliom/ Művész Színház, Bojár Sándor, 1937-04-23, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

„Ez a kép arról a szép pillanatról készült, amikor Julika megvallja Liliomnak, hogy gyereke lesz tőle. És ez az a jelenet, amelyik a legjobban megrendített engem, amikor hét évvel korábban Csortos Gyulával és Varsányi Irénnel láttam a Liliomot a Vígszínházban, amelynek én akkor lettem a tagja.” /Dajka Margit nyilatkozata. Sas György: Dajka Margit albumából – Film Színház Muzsika 1980. szeptember 20. (24. évf., 38. szám)/

Móricz Zsigmond Kismadár című színdarabjának főszerepében / Madách Színház (1940) by Ismeretlen felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Móricz Zsigmond: Kismadár (1940)

Móricz Zsigmond Kismadár című drámja több szempontból is különlegesnek számít Dajka Margit pályáján. Egyfelől ezzel az előadással nyitotta meg Pünkösti Andor a Madách Színházat. A rendező elismerése jeléül szánta Dajka Margitnak a Kismadár címszerepét. Ezen kívül az előadás révén volt alkalma személyesen megismerkedni, majd barátságot kötni Móricz Zsigmonddal. Megismerkedésük is különösen történt: az író még Dajka budapesti pályafutásának korai szakaszában felfigyelt rá: "Irtózatos, mennyi van ebben a színésznőben: szétfeszíti minden szerepét."                                                                           Ezzel egyidőben Dajka Margit az ország különböző pontjairól időről időre leveleket kapott egy ismeretlentől, akinek nem tudta kiolvasni az aláírását. Az egyik levelében azt írta a titokzatos levélíró, hogy szeretné látni a Kismadár című művének főszereplőjeként. „De akkor már készültünk a darab bemutatójára. (...) Az egyik próbára aztán bejött Móricz Zsigmond, az író, és ajándékokkal kedveskedett a színészeknek. Szokása szerint nem virágot hozott, hanem dedikált könyveit. Nekem is átnyújtott egyet, és abból ismertem fel végre ismeretlen levélíróm aláírását. Ettől kezdve sokat beszélgettünk. Legtöbbször az utcán: hol ő kísért haza engem, hol én őt.”/Antal Gábor: Dajka Margit, 1986. 35.o./ Ez a kapcsolat a színésznő egyik fontos döntésének megalapozója is volt: a városi legenda szerint 1940-ben Móricz Zsigmond javasolta, hogy vezetéknevét ne az addig használt, erdélyi kisnemesi származására utaló y-nal írja, hanem egyszerűen j-vel.

Móricz Zsigmond (1931) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Beszélgetéseik egyik állandó témája Dajka Margit szegénységből fakadó szorongása és kisebbségi érzése volt. A színésznő szeretett volna tanácsot kérni, hogyan győzhetné le ezeket. Móricz csupán annyit válaszolt, hogy ezektől sosem fog tudni megszabadulni, mert ez az érzés annyira mélyen gyökerezik benne gyermekkora óta, hogy nincs mód felülírni azt.

Dajka Margit Móricz Zsigmondról:

„A próbák menetébe nem szólt bele, egyetlen kivételtől eltekintve, de akkor én kértem meg rá. (...) Említés történt arról, hogy milyen különböző hatással van a bor az emberekre. De mintha ez a szál abba lett volna hagyva. Megkértem hazamenet, szokásos sétánk közben Zsiga bácsit: írná tovább, fejtené ki jobban ezt a gondolatot.
Hogyan lehet az, hogy én szomorú leszek a bortól, más meg vidám. És ő másnap, kézzel írva hozta a gyönyörű kiegészítést arról, mi mindent hoz ki a bort az emberekből. S máris ezzel a résszel folytatódott a próba. (...) Mindenki beírta a saját példányába a toldást. Énnekem ő írta bele. A példányt eltettem.”

/Dajka Margit – Antal Gábor: Dajka Margit, 1986. 35.o./

Móricz Zsigmond: Kismadár / Madách Színház (1940-11-29) by Wellesz EllaHungarian Theatre Museum and Institute

A képen Görbe Jánossal látható a Kismadár egyik jelenetében.

„Görbe Jánost olyannak ismertem meg, mint egy megelevenedett Medgyessy-szobrot.” /Dajka Margit nyilatkozata. Sas György: Dajka Margit albumából – Film Színház Muzsika, 1980. október 4. (24. évf. 40. szám)/

Móricz Zsigmond: Kismadár / Madách Színház - Solthy Györggyel (1940-11-29)Hungarian Theatre Museum and Institute

„Dajka Margit Kismadárkáját pedig így írta le kritikájában Kárpáti Aurél: »Dayka Margit gazdagon árnyalt, széles érzelmi skálát megszólaltató alakítása a címszerepben egészen elsőrangú. Csicsergő kedvesség, ártatlan kacérság. bájban felolvadó karcos csípősség, keserű indulat és harsányan kitörő szenvedély átélten váltakozik játéka során a bensőséges, fájó ellágyulással. Valóban olyan „kismadár”, amilyennek Móricz képzelete mintázta: a költészet magasában szárnyalva is magával viszi lábán a föld porát, a hétköznap: élet röghöz kötő valóságát.«”
/Sas György: Dajka Margit albumából. Film Színház Muzsika 1980. szeptember 6. (24.évf., 36. szám)/

Zenés fellépés a pálya elejénHungarian Theatre Museum and Institute

4. Nyári haknik az 1940-es években

A színészek nyáron is dolgozni vágytak: a színházak ugyan nyári szünetre mentek és bezártak, ám számos szabadtéri előadóhely üzemelt és várta közönségét esténként. Énekes fellépések a városligeti Angolparkban, vagy könnyed, zenés komédiák, nyári darabok a budapesti közönségnek, például a Márkus-parkban. Mindennek célja volt a háború okozta gondok feledtetése is.

Fellépés az Angolparkban, 1940, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Angolparkbeli énekes fellépés, Bojár Sándor felvétele, 1941-05-29, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Színészkarnevál az Angolparkban - Kiss Manyi Turay Ida Dajka Margit Tolnay Klári (1949)Hungarian Theatre Museum and Institute

„Turay Ida, Gobbi Hilda, Kiss Manyi és én voltunk bohócok a porondon. Margitnak csak egy mondata volt. Így szólt: »Én vagyok a halál!« No, ha valakit meg akarnék ijeszteni, csak az ő hangján vetném oda, az ő huhogásával, hogy »Én vagyok a halál!«” /Tolnay Klári – Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 35-36.o./

Dajka Margit és Somogyi Nusi az Angolparkban, Ismeretlen felvétele, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

„Ó, annak idején, de sok darabban fakadtam én dalra. Nemcsak népszínműben, operettben, zenés vígjátékban, hanem még operában is.”

Dajka Margit

Erdélyi Mihály: Becskereki menyecske Csortos Gyulával / Erzsébetvárosi Színház (1941-06-21) by Wellesz EllaHungarian Theatre Museum and Institute

A Becskereki menyecske az Erzsébetvárosi Színházban (1941)

Páger Antalhoz hasonlóan Csortos Gyula is gyakori partnere volt Dajkának színpadon és a filmvásznon is. Ahogy az Új haza című előadás kapcsán Mészáros Ági, úgy Dajka Margit is „komisz partnerként” emlékszik Csortos Gyulára, aki állandóan ugratta színésztársait színpadon kívül és előadás közben egyaránt. A Nemzeti Színházban, a Vígszínházban és más színpadokon is játszottak együtt - s az ugratás bárhol megtörténhetett a színésszel, aki Csortos Gyula partnere volt.                                                                  Erdélyi Mihály színpadi szerző (és ekkoriban az Erzsébetvárosi Színház igazgatója) hívta meg a nagy kaliberű színészeket saját darabjának főszerepeire. A kor hangulatát ellensúlyozandó, szép szerelmi történetet számos zenei elem beépítésével rendezte meg. Az előadás nagy siker volt akkoriban Dajka Margit számára, annak ellenére, hogy a kritikusok szerint a történet és adaptációja is gyenge lábakon állt. Antal Gábor a következőképp utal a jelenségre:„Ezek a produkciók kenyeret adtak olyanok kezébe, akik kezéből kiütötték azt. A történet, e fordított és kifordított Noszty fiú: a jóvágású bunyevác parasztfiú beleszeret egy »becskereki menyecskébe«, aki valójában lovag Bornemissza lánya (...) Juditot, a menyecskés úriasszonyt Dajka játszotta, a bunyevác legényt Jávor Pál, a bárót Csortos Gyula. Utóbbiak is állandó sztárjai a nyári hakniknak.” /Antal Gábor: Dajka Margit, 1986. 39.o./

Dajka Margit a Párisi express című előadásban (1942-06-26) by Film Színház Irodalom 1942. 5 évfolyam 26.számHungarian Theatre Museum and Institute

Párisi express a Márkus-parkban, 1942 nyarán

Az előadásban felismerhető Dajka későbbi clown szerepeinek kezdetleges formája – a „naiva clown” alakja. Már ekkor pontosan látta a darab rendezője, Pünkösti Andor, hogy Dajka egyik erőssége a színpadi humora, az ő színpadi jelenlétére lehet építeni egy könnyed, nyári bohózatot.                              „Nagyszerű volt a női főszerepet játszó Dayka Margit is. Finom kokett, pikáns elegáns és gyönyörű (igenis gyönyörű) s mindenekfelett oly bájos s egy magasabbrendű színészi genie-t megkívánó selymes és csípős gúnnyal persziflálta önmagát, a szerepet s az összes hasonló szerepekben rendszerint oly festetten nagyképű és exhibicionista módon nagyzoló operettprimadonnákat, hogy csak néztünk (...) Mintha külön tartályokból valamilyen szellemi és művészi oxigént permeteztek volna szét a nézőtéren..." /Film, Színház, Irodalom: A mostoha gyerek a Márkus-parkban lepipálta a rizsa produkciót az Erzsébetvárosiban  – 1942. június 26., 5. évfolyam 26. szám/ A képen látható partnerei: Kertész Dezső és Feleky Kamill

A Párisi express című előadás színlapja (1942)Hungarian Theatre Museum and Institute

„A briliáns ötletű, angyali témájú, elragadóan szervírozott bűbájos, zenés vígjáték valósággal eufóriás hangulatot teremtett a nézőtéren. (...) Mindenekelőtt a finom, szellemes, ötletes, grandiózus rendezést kell megdicsérni (...) Pünkösti Andor szeretettel kedvességgel, tehetséggel és az unott rutin megszokott íze nélkül való frissességgel »zurichtolta« ezt a Márkus-parki nyári édességet.”

/Film, Színház, Irodalom: A mostoha gyerek a Márkus-parkban lepipálta a rizsa produkciót az Erzsébetvárosiban – 1942. június 26. (5. évfolyam 26. szám)/

Párisi express próbája (1942)Hungarian Theatre Museum and Institute

Csikós Rózsival és Feleki Kamillal

Hanne szerepében - Gerhart Hauptmann: Henschel fuvaros lánya / Új Magyar Színház (1943) by Élet, 1943. (34. évfolyam_26. szám 1943-06-27Hungarian Theatre Museum and Institute

5. Hanne szerepe – a „negatív szerepkör” kezdete

A képen Gerhart Hauptmann: Henschel fuvaros című színművében látható Dajka, mely az Új Magyar Színház 1943. évi előadásában. A háború évei Dajka Margit életében és karakterében is változást okoztak. Ez a szerep volt az első erőteljesen negatív karakter, amelyet megformált. A figurát később számos előadásban lesz alkalma mesteri szintre emelni.                                                                           A művésznő így emlékszik vissza a szerepre és az előadás egyik különös jelenetére: „Hanne, a Henschel fuvarosában – ezt már a háború alatt játszottam – kemény, rideg, elszánt ember. Gyűlöltem ezt a Hanne-t, nem lehetetlen, hogy »irigyeltem« is. Én valahogy mindig védtelennek éreztem magam az életben, és talán ezért sikerülhet olyan emberek bőrébe bújnom, akik ellen nem lehet védekezni. Az egyik jelenetben Henschel – ez a gyenge ember, aki arra van ítélve, hogy becsapják – beszél Hanne-hoz, míg a nő nem csinál mást, mint csak mos, mos. Ott mostam hát a színpadon, Hanne bőrében. És az a kiváltság – vagy kín – jutott osztályrészemül, hogy nem az ösztön ködében cselekedtem, mint ahogy gyakran szoktam a színpadon, nem is az voltam, akit az író megírt, hanem én cselekedtem, Dajka Margit. A saját nevemben mostam, mintha csak ki akarnám mosni a világ szennyesét. Háború volt, szenvedés, tele voltam tiltakozással és kétségbeeséssel. Hogy miért vagyok, miért is vagyunk olyan gyengék, hogy miért nem szüntetjük meg az ostobaságot és a pusztulást?! Ezt  »mostam bele« a Hanne mosásának jelenetébe. De meg is akartam mutatni annak a Gerhardt Hauptmann-nak, aki a magyarokról lekicsinylőleg nyilatkozott, hogy egy magyar színházban különbül lehet megeleveníteni egy alakot, mint ahogy ő megírta.”  /Antal Gábor: Új Írás, 1967.augusztus 1. (7. évf. 8.szám)/                                           

Vadrózsa című film jelenete (1939) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

VIII. A háború előtti filmekben 

„Naiva, tragikus, tragikomika, komikus színésznő volt már akkor. Ezekben az édeskés filmekben Dajka, Csortos és Mezei mindig jól játszott. A Szerelmi láz például egy őrült gyenge film volt, Dajka és Csortos kettőse mégis hitelesre kerekedett. Akkor is a tehetség és az odaadás alapozta meg a filmkészítést. A háború után visszanyomták őt a szürkeségbe (...) De mindettől függetlenül Dajkáról mindenki tudta, hogy jó színész.” /Makk Károly; Bogyay Katalin: Dajka, 1989., 57.o./                                                                                Dajka Margit határozottan nyilatkozta, hogy a színházi munkái mindig prioritást jelentettek számára:  „Amíg színpadi szerepre készültem, köszöntem szépen, de nem vállaltam semmilyen filmszerepet. Nem vagyok átváltozóművész, képtelen vagyok egyszerre két feladatra koncentrálni....én a színpadot mindig előbbre helyeztem a filmnél. Volt úgy azonban, hogy a színpad nem helyezett előbbre engem. Amíg az 1932-es Piri mindent tud és az 1933-as Rákóczi-induló után esztendőkön át nem játszottam filmen, mert teljesen lekötött a színpad, addig az 1937-1938-as szezonban hét új filmem is bemutatásra került, mivel kevesebb nekem tetsző ajánlatot kaptam a színházaktól.” /Sas György: Dajka Margit albumából – Film, Színház, Muzsika 1980. szeptember 20. (24. évf. 38. szám)/ A képen a Vadrózsa című film (1939.) jelenetében látható Pethes Sándorral.

Video missing

„Elsőnek a Piri mindent tud című filmnek a címszerepét kapta meg a Hippolyt a lakáj rendezőjétől, Székely Istvántól. Amolyan testére szabott modell lehetett ez a mindent tudó Piri: egy kis vidéki színésznő, aki véletlenségből csöppen bele egy detektívkisasszony szerepébe. A fennmaradt adatok szerint 1932. április 21-én volt a film ünnepi díszbemutatója a Royal Apollóban előkelő közönség előtt, élén a kormányzói párral. — Igen. S még hozzátehetem, hogy engem a színpadi szerzők a moziba is elkísértek. A Piri mindent tud írója László Aladár volt. A harapós férj című vígjátékot, amely az én főszereplésemmel került a Fővárosi Operettszínházban bemutatásra, az az Emőd —Török szerzőpár írta, akik a Két lány az utcán című darabot. A harapós férjből hamarosan film is készült Keleti Márton rendezésében.”

/Sas György: Dajka Margit albumából – Film Színház Muzsika, 1980. szeptember 13.(24. évfolyam, 37. szám)/

A harapós férj című filmben Bársony Rózsival (1937) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

„A harapós férj című vígjátékot, amely az én főszereplésemmel került a Fővárosi Operettszínházban bemutatásra, az az Emőd–Török szerzőpár írta, akik a Két lány az utcán című darabot. A harapós férjből hamarosan film is készült Keleti Márton rendezésében. Ez a kép ennek a filmnek az egyik jelenete."

/Dajka Margit nyilatkozata. Sas György: Dajka Margit albumából – Film Színház Muzsika, 1980. szeptember 13.(24. évfolyam, 37. szám)/

Borcsa Amerikában című film forgatásán Hámori Imrével (1938) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Borcsa Amerikában (1938)

A már említett Borcsa Amerikában című zenés produkció Dajka Margit egyik korai színházi sikere, amelyet Miskolcon mutattak be 1928-ban. A darabot a következő, már Szegeden töltött színházi évadban is játszotta. 10 évvel később filmes szuperprodukciót hoztak létre belőle, amelynek bizonyos jeleneteit valóban Amerikában vették fel, s a film elkészülte után amerikai turnéra is indultak vele. 

A Borcsa Amerikában c. film külső felvételeit New Yorkban vették fel, 1938, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

„Kint voltam Amerikában, s az ottani idegenségben éreztem meg, mi az otthoni szülőföld.” /Dajka Margit – Bogyay Katalin: Dajka, 19.o./

Éva szerepében a Vadrózsa c. filmben, 1939, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dayka Margit A pénz beszél című filmben, 1940, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Szörényi Évával és Szabó Sándorral

Dayka Margit a Szerelmi láz híres jelenetében (1942) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Szerelmi láz (1942)

A filmbéli szerepe, Szendrey Éva, a bohócszerepeinek első filmes példája. Csortos Gyula játssza az édesapját, Szendrey Péter operaénekest, aki mikor felesége elhagyja, elveszti énekhangját, s így a továbbiakban bohócként lép fel. Magányát képtelen feldolgozni, lánya, akit Dajka játszik, siet a segítségére. A film Csortos Gyula és Dajka Margit partnerségének egyik csúcspontja: Csortos játéka Dajka instrukcióinak figyelembevételével lett mély és árnyalt. A film producere, Kolczonay Ervin még a film forgatása alatt feleségül vette Dajkát, ezért tudta elérni, hogy felesége javaslatait   ifj. Lázár István rendező figyelembe vegye, melyeket alkalmazott is a film elkészítésének során.

Dr. Kolczonay Ervin és Dajka Margit a Szerelmi láz forgatásán, Ismeretlen fényképész felvétele, 1941, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dajka Margit a Szerelmi láz című filmben, Ráth Károly felvétele, 1942, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Video missing

Dajka Margit katonákkal a fronton (1942) by IsmeretlenHungarian Theatre Museum and Institute

IX. Frontszínház, (1943)

„Csak mások érdekelnek. Az az igazság, sose gondoltam arra, mi lesz velem. A háborúban sem. Mindenáron ki akartam menni a frontra, a katonák közé…Ezrével kaptam a leveleket: »Ha még egyszer láthatnám játszani!« Kórházakban játszottam…Haslövések – a repülősök szeme kiégve, karjuk hiányzott…Segíteni akartam.” /Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 22.o./ Kiss Manyival, Szeleczky Zitával, Karády Katalinnal járták végig a keleti frontot, színpadként egy teherautó platója szolgált. A frontszínházi fellépésekről rendkívül kevés dokumentum áll az utókor rendelkezésére, főként visszaemlékezésekből tájékozódhatunk.

Ismeretlen szerepben (1943) by Rozgonyi FotóHungarian Theatre Museum and Institute

A fronton találkozott későbbi férjével: ukrajnai fellépésén fess tiszt segítette le a teherautó platójáról. A tiszt Lajtos Árpádként mutatkozik be, majd tréfásan megkéri a kezét. Dajka azt felelte, hogy most éppen nem alkalmas, mert pár óra múlva újabb fellépés vár rá egy másik hadszíntéren. De arra kérte a tisztet, hogy mikor Budapesten jár, feltétlenül keresse meg.
Az alábbi fényképet a tisztnek, vagyis későbbi férjének, Lajtos Árpádnak dedikálta, aki itt "Pusi" becenevén szerepel.

Ajánlás Lajtosnak a fénykép hátulján (1943) by Rozgonyi FotóHungarian Theatre Museum and Institute

„Pusika!
Kívánom, hogy az új esztendő elhozza azt a szép boldogságot, amit megérdemel.

Csupa szeretettel öleli,
Margit

1943. december

Dajka Margit Budapest, Bimbó út 28.”

Lajtos Árpáddal az esküvőjük évében (1957) by IsmeretlenHungarian Theatre Museum and Institute

„Ez egy nagy csodálatos barátság, szeretet, megértés. Szóval minden, amire szükségünk van, azt otthon megtalálom. Hiszek az uram jó ízlésében, kedves, okos, művelt ember és nagyon sokat segít.”

/Dajka Margit; Mestersége színész, 1981./

Lajtos Árpád by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Lajtos Árpád Horthy Miklós hadseregében volt katonatiszt, mi több a Szent László-hadosztály vezérkari főnöke. Orosz hadifogságba esett, s csak 1948-ban tért haza. Ekkor 12 év börtönbüntetésre ítélték, amelyből 1956 őszén amnesztiával szabadult. Ezt követően metróépítkezéseken dolgozott segédmunkásként, főleg éjszakai műszakban. 1956 decemberében vette fel a kapcsolatot Dajka Margittal, akivel 1957-ben egybekeltek. Műszaki fordítóként helyezkedett el, méltó szellemi partnere lett a művésznőnek: idegen nyelveken beszélt, értett a filozófiához, nyelvészethez és az irodalomhoz.

A bombatalálatot kapott Vígszínház (1945) by Fortepan / Nagy IlonaHungarian Theatre Museum and Institute

X. A háború utáni színház

Dajka Margit első, háború utáni színházi feladatát a Vígszínház direktorától, Jób Dánieltől kapta. A rommá lőtt körúti épület helyett a Vígszínház ideiglenesen a Nagymező utcai Radius moziban működött. Maxim Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját Somló István rendezte. Dajka Margit Násztyát, a ponyvaregényekbe belebódult, hisztérikus utcalányt alakította, partnere többek között Ajtay Andor volt. A kritika nem igazán figyelt fel erre az előadásra, de értékét nem ennek alapján kell meghatározni. A háború utáni romokból felépített vagy (sokszor csak részben) épen maradt épületekbe beköltöző színházi társulatok és a nehezen szerveződő színházi élet első sikerei voltak ezek az előadások.

Násztya az Éjjeli menedékhelyben, Fényszóró, 1945., 1 évfolyam 2. szám 1945.08.02., 1945, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Luigi Pirandello: Az ember, az állat és az erény / Művész Színház - Perelláné szerepében, 1946-06-14, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Perelláne szerepében a Fábri Zoltán rendezte előadásban

„Nagy öröm volt ez a munka, hiszen az Ember Várkonyi, az Állat szegény Rajczi Lajos, az Erény pedig Dajka Margit volt.” /Fábri Zoltán nyilatkozata – Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 60.o./

Csehov: Három nővér egyik jelenete (1947-04-03)Hungarian Theatre Museum and Institute

Az első Három nővér – Vígszínház, (1947)

„Nekem Csehovnál nincsen »klasszikusabb« szerző. Csehovban van valami, amit mindig szeretnék eljátszani. (…) Hihetetlenül az enyém, közöm van hozzá. Szeretem azt a sok boldogtalan, tehetetlen embert, mert valahogy hasonlítanak hozzám. Tele van könnyel a szemem, fáj a szívem és mosolygok, mikor olvasom. Játszottam a Három nővérben először az Irinát…a Vígszínházban, ami akkor a Nagymező utcában volt, a felszabadulás után.” /Részlet a Molnár Gál Péternek adott interjúból, 1981/                                               1947-re olyannyira normalizálódott a helyzet, hogy Csehov örökérvényű színdarabját méltó módon vihette színre Marton Endre rendező a Vígszínházban, amely továbbra is a Rádiusz mozi épületében üzemelt. Ruttkai Éva alakította Natasa szerepét - ez volt az első nagyobb szerepe.                               A képen: Timár József (Versinin), Gombaszögi Frida (Olga), Dayka Margit (Irina), Mezei Mária (Mása), Szakáts Miklós (Andrej) és Bárdy György (Szolyoni).

Csehov: Három nővér / Vígszínház, 1947-04-03, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Gombaszögi Fridával és Mezey Máriával

Három nővér / Vígszínház - színpadkép az első felvonásban, 1947-04-03, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Gergely Sándor: Vitézek és hősök / Belvárosi Színház (1948-03-30) by Várkonyi László felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Vitézek és hősök (1948)

A Vitézek és hősök című előadás Dajka Margit első szakmai találkozása Simon Zsuzsa rendezővel, aki később (egy korszaknyi Madách színházi tagság után) jelentős szerepet játszik majd Dajka színházi elhelyezkedésének szempontjából. A rendezőnő már ekkor meglátta a színésznőben azt a bölcs, idős nőt, akihez hasonlók sorát játssza majd el később. „Dajka Margit a halálra ítélt kommunista anyját játssza, s úgy, hogy annál megrendítőbbet, megrázóbbat elképzelni is nehéz. Így »bejönni«, így »hallgatni« senki se tud magyar színpadon. Nem »drámai koloratúr«, aki csapongó, trillázó hangokkal örül – saját hangjának halksága, szinte egyetlen hangon tartott beszéde a legárnyaltabb, legkifejezőbb színpadi beszéd.” (Zelk Zoltán színikritikája) Antal Gábor megállapítása szerint Dajka Margit ebben az előadásban játszott először idős női karaktert és ezzel az alakításával kiemelkedő teljesítményt nyújtott a népi hősöket megformáló szerepeinek palettáján. Özvegy Eszterágné  megformálása nagy kiugrás volt, mert megelőlegezte számára az új színházi időszak jelentős szerepeit.    

Dohányon vett kapitány / Magyar Színház (Nemzeti Színház Kamaraszínháza) (1949-06-19) by Kálmán BélaHungarian Theatre Museum and Institute

Scserbacsov: Dohányon vett kapitány (1949)

Az előadást Hont Ferenc, Major Tamás és Kertész Gyula rendezte a Magyar Színházban. A képen Dajka Margit (Niniche) Rátkai Mártonnal (Akaki, cári ceremóniamester) látható a Dohányon vett kapitány című előadásban. „Rátkai Márton és Dajka Margit úgy táncolt, komédiázott, énekelt, hogy ehhez fogható operettelőadást a világon sehol nem láttam azóta. Még a Broadway-n sem. Meghatározó színházi élményem ez az előadás. Margit óriási bohóc volt, nagyobb, mint Latabár Kálmán (...) Margit minden ötlete, blődlije mögött ott érződött az ember.” /Makk Károly nyilatkozata – Bogyay Katalin: Dajka, 1989., 57.o./

A Madách Színház, amely a Magyar Színház épületében működött (1949) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

XI. Madách színházi tagság: a szakmai kiteljesedés (1948–1957)

A képen az Izabella téri Magyar Színház épülete látható, ide költözött a Madách Színház társulata 1951-ben. A még a Madách téri Kamaraszínházban működő színházat 1947 októberében elsőként államosították a magyar színházak közül. A teljesen átszervezett társulat Barta Zsuzsa igazgatása alatt folytatta a munkát. 1948-tól már Madách Színház néven működik. Dajka Margit "szabadúszóként" való működésének az államosítás vetett véget. Minden színésznek kötelező volt leszerződnie a neki kijelölt színházba. A Madách Színházban olyan hozzá méltó játszótársakra talált, mint Darvas Iván, Tolnay Klári, Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Ajtay Andor, Uray Tivadar, Horváth Teri, Soós Imre, Lehotay Árpád, Várady Hédi, Tímár József vagy Zenthe Ferenc. Erről a rendkívül bonyolult és ambivalens történésekkel teli időszakról így emlékszik vissza Darvas Iván:„1949-ben, egy borzasztóan kiélezett politikai helyzetben találkoztam Dajka Margittal a Madách Színház épületében, a Madách téren. Akkor lendültünk át egyik pillanatról a másikra –legalábbis mi így éreztük – a polgári demokráciából a proletár diktatúrába. Addig magánszínházaknál dolgoztunk, (...) s akkor egyik napról a másikra államosították a színházakat. (...) Egy parancsuralmi rendszert vezettek be, amely nem tett jót a művészetnek, mert attól lényege szerint idegen. Az egész művészeti közéletet, így a színházakét is a művészettel ellentétes szempontok szerint vezették akkor. (...) A struktúra, a hivatalos kultúrpolitika és az igazgató ellenére is nagyon jó társulat lett belőlünk.” /Darvas Iván nyilatkozata – Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 24.o./

Pártos Géza portréja készítője by Népszava Szép Szó, 2017.05.06Hungarian Theatre Museum and Institute

Pártos Géza rendező, a Madách Színház főrendezője (1949–1959)

„Barta Zsuzsa lett a színház új igazgatója, aki színinövendékként került Budapestre Moszkvából. (...) Emlékszem elkezdtünk próbálni egy rossz, sematikusabbnál is sematikusabb propaganda darabot. Szegény Margit csak nyelt és nyelt, visszatartotta az indulatait, de egyszer kirobbant. Ez a pillanat akkor jött el, amikor az igazgatónő bennünket szidva valami olyat mondott, hogy »Maguk magyarok azt hiszik...« Ezzel jelezve, hogy mi vagyunk a magyarok és ő a nem-magyar. Nos, Margit ekkor egetverő káromkodásban tört ki, s mondanivalójának az volt a lényege, hogy amennyiben az igazgatónőnek kifogása van magyar voltunk ellen, akkor szíveskedjék visszamenni, ahonnan jött, és sajnos megnevezte a béketábor fővárosát is. Véget ért a próba, s mindenki arra várt, hogy az államvédelmi hatóság emberei megjelennek, s elviszik Dajkát. Pártos Gézának, az akkori főrendezőnek volt köszönhető, hogy megúszta fegyelmivel.” /Darvas Iván nyilatkozata; Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 24-26.o./ Számos színész szerint a Madách Színház ekkori tényleges vezetője Pártos Géza volt. 1951-ben leváltották Barta Zsuzsát, és Horvai Istvánt nevezték ki igazgatónak, aki ezután Pártos Gézával közösen dolgozta ki a Madách Színház műsortervét. „Pártosnak összekötő szerepe volt a vezetők és a színészek között. A szakadékokat, feszültségeket megszüntette. Ideális főrendezőtípus, aki fel tud oldódni, át tudja élni a színházat a színész nézőpontjából is.” /Horvai István nyilatkozata. Ablonczy László: A világítópróba abbamaradt – beszélgetés Horvai Istvánnal. Tiszatáj, 1985/3.szám, 105. o./

Anatolij Szurov: Szabad a pálya / Madách Színház (1949)Hungarian Theatre Museum and Institute

Darvas Iván és Dajka Margit Anatolij Szurov: Szabad a pálya c. előadásban
Rendezte: Pártos Géza

„No igen a Dajka! Emlékszem, amikor megjelent, olyan volt, mint egy Vezúv, akár egy kitörni készülő vulkán. Azt hiszem, Dajka Margit egyet nem tanult meg ezen a pályán. Sem a magánéletében, sem a színpadon nem tudott hazudni. (...) Olyan színésznő volt, aki rossz darabban és hazug szituációban vagy megbukott, vagy a szó szoros értelmében idegösszeomlást kapott a feladattól. Mindent elkövetett, de képtelen volt kompromisszumot kötni.” /Darvas Iván – Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 24.o./

W. Shakespeare: Rómeó és Júlia / Madách Színház (1953-05-18) by Várkonyi LászlóHungarian Theatre Museum and Institute

Dajka, mint Dada. Rómeó és Júlia, 1953.

A Dada szerepmegformálásáról Horvai István így összegzett: „Semmiféle problémát nem jelentett neki, mert megegyezett az ő magánszféráját jellemző szeretettel, humorral, vigasztalással – ez mind az ő sajátja.”/Antal Gábor: Dajka Margit, 1986. 55.o./ „Van két jelenet, amely feledhetetlen számomra. Az egyik, amikor a térre megy, a másik amikor Júliának elmeséli, hogyan is fest a fiú. A szerep olyan vetületét domborította ki a bolondozása közepette, ami senkinek sem jutott volna eszébe. Nevezetesen, ha ő, a dajka nincs, a két fiatal nem is találkozhat egymással. Saját fontossága került előtérbe egy pillanat alatt. Dajkája egyszerre volt Júlia anyja és Rómeó apja.” /Horvai István nyilatkozata, Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 34.o./ Saját maga így emlékszik vissza a szerepére: „Az egy ember volt, egy dajka volt! Azt én azért tudtam, mert...ismertem egy ilyen dadát, aki állandóan szoptatta a gyerekeket, s ettől elgyöngült a lába és sántítva járt. Ennyit vittem Shakespeare-nek.” /Részlet a Molnár Gál Péternek adott interjúból – Mestersége színész, 1981/

W. Shakespeare: Rómeó és Júlia / Madách Színház (1953-05-18) by Várkonyi LászlóHungarian Theatre Museum and Institute

„Tolnay Klári így emlékezett vissza a közös szereplésükre:
Óriási pillanatokra tudok visszaemlékezni Dajka Margittal kapcsolatban. (...) Nem hiszem, hogy a világon még egy ilyen dada lehetett. Amikor Júlia holtan fekszik, van egy mondata a dadának. Így szól: "Jaj, szörnyű gyász!" Ezt a mondatot úgy mondta Margit, hogy majdnem belehalt a bánatba és a fájdalomba. Egy mély sóhaj volt, ahogy kiszakadt belőle. (...) A másik fergeteges bohóctermészetéhez kötődik. Imádott bohóckodni a színpadon, és halálosan komolyan vette ezt a játékot.” /Tolnay Klári – Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 35.o./

Kiváló Művész kitüntetést vesz át, Bartal Ferenc, Magyar Fotó, 1953, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

1951-ben Érdemes Művész lett, 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

Horvai István Münchenben készült portréja by A. Reidelhuber felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Horvai István,
rendező

„Pártos Gézával sokat gondolkoztunk azon, hogy ennek a csodálatos színésznőnek milyen szerepeket adjunk. Azt hiszem, nálunk Margit feloldódott, hiszen mindenki rajongásig szerette, s életének abban a korszakában megtalálta magát. (...) Egy-egy cselekvést teljesen egyéni, a normálistól eltérő módon látott. A színpadon ezeket a 'látomásait' nagyította fel. Sajátos módon tanulta a szerepeit is. Olvasópróbán szörnyű volt, szinte alig tudta elolvasni a szöveget, de otthon minden szót leírt a maga gyöngybetűivel. (...) Görcsben volt, amíg nem oldott meg egy jelenetet. Addig a nézőtérnek háttal állva beszélt, elbújt, s amikor sikerült valamit megfogalmaznia, megfordult és kinyílt. Egyensúlyozóművész volt a pályán, a végletek, a szélsőségek embere, született zseni.” /Horvai István nyilatkozata, Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 30-33. o./ „Horvainál lettem igazán színésszé. Megértette a gátlásaimat, szerepről, darabról gondolkodva megtanított az igazi, mély, közösségi alkotómunkára.” /Dajka Margit nyilatkozata, Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 31. o./ Horvai István 1942-től 1944-ig Both Bélánál tanult rendezést. A leningrádi (ma szentpétervári) színházi intézet aspiránsaként dolgozott, a Sztanyiszlavszkij módszert alkalmazta színészvezetéseiben. 1951 és 1957 között a Madách Színház igazgatójaként tevékenykedett. Ez az időszak Dajka Margitnak nagy lehetőségeket hozott: Horvai fontosabb rendezéseinek gyakorta szereplője volt. Bár sűrűn összekülönböztek egymással a próbafolyamat során, a kibéküléseik ugyanolyan látványosak voltak. Horvai István jelentős rendezései közé tartozik az 1954-es Három nővér is, melyben Dajka Mása szerepét alakította. 

Szigligeti Ede: Liliomfi / Madách Színház - Ladányi Ferenccel (1950-06-03) by Várkonyi László, Magyar FotóHungarian Theatre Museum and Institute

Liliomfi (1950)

A két rendező ezzel az előadással újra "felfedezte" Szigligeti Ede színművét, visszaemelve azt a színházi kánonba. A szöveget Mészöly Dezső dolgozta át, Pártos Géza és Horvai István közösen állította színpadra. Dajka Margit Camilla szerepében a clown szerepkör első színpadi megnyilvánulását formálhatta meg. Camillaként ragasztott először műorrot.

Szigligeti Ede: Liliomfi jelenetfotó (1950-06-03) by Várkonyi László, Magyar FotóHungarian Theatre Museum and Institute

„Teljesen váratlanul kezdte a szerepét. kitalálta, hogy a közönségnek háttal ülve fog zongorázni. Hát valaki még a hátával is képes játszani? Dajka pedig pontosan ezt tette. A testmozgásával fejezte ki az érzelmeit.”

/Horvai István nyilatkozata Dajka Margit Liliomfiban nyújtott alakításáról – Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 33.o./

Szigligeti Ede: Liliomfi /Madách Színház - Kemény Lászlóval (1950-06-03) by Várkonyi László, Magyar FotóHungarian Theatre Museum and Institute

Antal Gábor szerint Camilla nem csupán nevetséges, mint a hanyatló múlt képviselője:
„A színésznő – miközben Rivels-orrot rakott fel magának, s a nevetségesség túlzásait is vállalta – nem mellőzhette a szánakozás hangjait sem. Színészi ösztöne nem engedhette, hogy Mariska (Tolnay Klári) és Liliomfi (Ladányi Ferenc) a kicsinyességekbe és illúziókba fulladt vénség jelképes hulláján találja meg a szerelmespár a boldogságot.”
/Antal Gábor: Dajka Margit, 1986. 53. o./

Szigligeti Ede: Liliomfi - Tolnay Klárival és Ladányi Ferenccel (1950-06-03) by Várkonyi László, Magyar FotóHungarian Theatre Museum and Institute

„Helyenként azonban Camillának élesebb különbséget kellene tenni a nagyítás és a torzítás között.”

/Népszava, 1950.június – 78. évfolyam 133. szám/

Dajka Margit, Darvas Iván, Balázs Samu és Krencsey Marianne a Liliomfi című filmben (1954)Hungarian Theatre Museum and Institute

És a film: Makk Károly Liliomfija (1954)

A Liliomfit Makk Károly első önálló filmjeként és Dajka Margit első háború utáni filmjeként tartjuk számon. A háború alatti szerepvállalása, a fronton való fellépései miatt Dajkát sokáig nem engedték forgatni. Az ötvenes évek elején megkapta mindhárom művészeti kitüntetést, a hatalom ekképp jelezte: bocsánatot nyert. Így az sem volt már kérdés, hogy Makk Károly Liliomfijában megformálhatja a vénkisasszony nevelőnő szerepét. „Láttam ezt megelőzően a Madách Színház Camillájaként is, amelyben fergetegesen játszott. Margit egészen különleges színésznőként dolgozott, hihetetlen érzékkel áldotta meg a sors a tragikum és a komikum iránt. Nagy lámpaláz és szerepláz munkált benne minduntalan.” /Makk Károly nyilatkozata – Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 58. o./

Makk Károly: Liliomfi - Camilla szerepében (1954) by Ismeretlen felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

„A filmen nem lehet úgy torzítani, mint a színpadon ezért filmezéskor mind maszkban, mind mozgásban le kell mindent tompítani, különös tekintettel arra, hogy a film egyes jeleneteiben sokkal közelebb kerül a színész a nézőkhöz, mint a mindig ugyanabban a távolságban lévő színpadon..." (Dajka Margit nyilatkozata – Színház és filmművészet 1955. március)

A filmbeli Camilla azért olyan népszerű, mert az nem más, mint a színpadi szereplés - csak éppen "celluloidban elbeszélve."/Antal Gábor: Dajka Margit, 1986. 59.o./

A. Ny. Osztrovszkij: Farkasok és bárányok / Madách Színház (1951-11-08) by Várkonyi László, Magyar FotóHungarian Theatre Museum and Institute

Murzaveckaja, az agresszor szerepében (1951)

Osztrovszkij Farkasok és bárányok című darabjában Dajka Margit hamar rátalált az orosz földesúrnő gőgjére, kegyetlenségére, sunyiságára és sántító járására. A szerep maga idegen volt tőle, mégis képes volt megmutatni, hogy ez az általa megformált női alak nem győzedelmes zsarnok. Okos és komoly meggyőzőerővel bír, ám eszközei nem tisztességesek, hanem agresszívak, erőszakosak. „Első szavai halkak, s ez a visszafojtottság csak növeli azt a rettegést, amit már bejövetelével keltett." – idézi Both Bélát Antal Gábor. Horvai István egy konfliktusra emlékszik az előadás kapcsán: „Szerintem Murzaveckaja, akit Margit játszott egy csúf vénkisasszony. Erre Dajka megjelent »Horthynéra« sminkelve, előkelően, gyönyörűen. Teljesen felháborodtam, hogy így meg akarta szépíteni a figurát, persze neki mindig fontos volt, hogy tessék a színpadon. »Az az érdekes, ha valaki kívül szép, belül csúf!« – mondta, s ezzel elintézettnek tekintette a dolgot.” /Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 34.o./

A. P. Csehov: Három nővér / Madách Színház - Kiss Manyival és Tolnay Klárival (1954-10-22) by Farkas Tamás MTIHungarian Theatre Museum and Institute

A. P. Csehov: Három nővér (1954)

„Horvai István érett, mélyreható rendezése felszínre hozza a látszólag kevés történésű dráma hatalmas belső cselekményét, kikutatja a szöveg alatti cselekmény titkos áramait, és a hősök legrejtettebb vágyaiból, szándékaiból újjáteremti a csehovi dráma nagyszerű feszültségű szövetét.” /Bacsó Péter: A „Három nővér” színészi alakításairól – Irodalmi Újság 1954. október 30. (5.évf. 33.szám)/ A darabot Csehov halálának 50. évfordulóján mutatták be. A rendező új felfogásban állította színpadra a drámát, tudatosan kerülve a Vígszínház hét évvel korábbi előadásának felfogását. Az első felvonást humorral és energikusan indította, kerülte a depresszivitást. „Dajka minden felvonásban egy-egy csúcsra hegyezte ki a szerepet. Nem biztos, hogy ezt tudatosan tette (...) Úgy élte az életét is, hogy csak nagyon tragikus, nagyon groteszk vagy nagyon felemelő pillanatai voltak, s a többi idő csak úgy eltelt. Így volt ez a színpadon is."– így emlékezett vissza Horvai István Mása alakjára. /Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 34.o./

A. P. Csehov: Három nővér / Madách Színház (1954-10-22) by Farkas Tamás MTIHungarian Theatre Museum and Institute

Dajka Margit, Tolnay Klári és Kiss Manyi

Horvai István így nyilatkozott a készülő előadásról 1954-ben, a bemutató előtt:

„A darab végső kicsengése nem a lemondás, nem a kétségbe esés. Értelmezésünk szerint a szereplők a darab végére felismerik tragikus sorsukat, és ez a felismerés erőt ad nekik további életükhöz. Ez nem kisebbíti, hanem fokozza az életükben rejlő tragédiát.”

/Új világ, 1954. október 21./ Forrás: Antal Gábor: Dajka Margit, 1986.

A. P. Csehov: Három nővér / Madách Színház - Tímár Józseffel (1954-10-22) by Farkas Tamás MTIHungarian Theatre Museum and Institute

„Mását, a középső nővért, a boldogtalan házasságból kitörni vágyó fiatalasszonyt Dayka Margit játssza. (...) A második felvonásban izzó feszültséget teremt az ezredes iránti szerelme. (...) alakításának egy részletéről azonban külön tanulmányt kellene írni. Búcsúzik Versinyintől. Aléltan omlik szerelmese karjaiba, aztán erőtlensége valamilyen görcsös kapaszkodásba megy át, minden ujja szinte külön harcot vív a boldogságért. Dayka Másája érzelmektől túlcsorduló, nagyszerű karakter.” /Bacsó Péter: A „Három nővér” színészi alakításairól – Irodalmi Újság, 1954. október 30. (5.évf. 33.szám)/

Gabriela Zapolska: Dulszka asszony erkölcse (1955-03-04)Hungarian Theatre Museum and Institute

G. Zapolska: Dulszka asszony erkölcse (1955)

„Kritikai realista színmű volt, és semmi másról nem szólt, mint hogy egy rohadt kispolgári családban a léha ifiúr megejti a cselédet, s amikor kiderül, hogy a szolgáló állapotos, kirúgják. (...) Már két hete tartottak a próbák, s beláttuk, hogy hasznos ugyan a darab, de irtó unalmas. Úgy a tizenkettedik próba táján Margit eldobta a szöveget, és mitha az ármány csípte volna meg. Fölvett egy  olyan modort, hanghordozást, mozgást, amelytől éktelen hahota tört ki a színpadon és a nézőtéren, s kérleltük, hogy újra játssza el, amit az imént láttunk. Ezután mindenkit magával rántott, mindannyian az általa megtalált stílusban folytattuk a darabot. Jó szagú, izgalmas, mulatságos lett. Lesöpörte a rendezőt, aki aggódva kereste az eszmei mondanivalót, s gondolni sem mert arra, mit szól majd a párt, a szakszervezet, a lengyel követség, a minisztérium. Olyan hihetetlenül mozgalmas előadás kerekedett, hogy 120-130 estét élt meg, amíg a lengyel követség letiltatta.” /Darvas István nyilatkozata –Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 27.o./  "A Dulszka asszony erkölcse (1907) szatirikus röntgenfelvétel a középosztály betegségeiről. Kellős közepében egy családzsarnok, polgárnő rémmel. Dulszka nem született volna meg Alfred Jarry Übü mamája nélkül."  /Molnár Gál Péter: Dulszka asszony erkölcse - Száz éve született Dayka Margit. Critikai lapok 2015. 7–8. szám/

Gabriela Zapolska: Dulszka asszony erkölcse / Madách Színház (1955-03-04) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

„Kreibich Margit - azóta német színházak Margit Bárdija - gúnyosan valóságos jelmezében, fején polgárkirálynõhöz illõ széles karimájú kalap ágaskodott, az erõs akaratú polgárnõ, álszent család nõi feje összkomfortos uralkodásának díszében pompázott.”



/Molnár Gál Péter: Dulszka asszony erkölcse – Száz éve született Dayka Margit. Critikai lapok 2015. 7–8. szám/

Gabriela Zapolska: Dulszka asszony erkölcse / Madách Színház (1955-03-04) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Gabriela Zapolska: Dulszka asszony erkölcse / Madách Színház (1955-03-04) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

„Ott egyszerűen átvette a hatalmat. Azt hittem, majd szépen eljátsszuk a darabot, lerántjuk a leplet, stb. Ehelyett Dajka egy bohócszámot varázsolt a színpadra, viharzó nevetés volt az elejétől a végéig, frenetikus sikerrel ment mindaddig, amíg a lengyelek meg nem látták mi lett az ő szép, komoly, kritikai realista drámájukból.” /Horvai István nyilatkozata – Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 34.o./

Gabriela Zapolska: Dulszka asszony erkölcse / Madách Színház (1955-03-04) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

„A Madách előadásának stiláris sorvezetője Dayka Margit ülepe volt. Az akkor 48 éves színész megtestesedett szubrett korához képest. Amennyire kifürkészhetetlen a színház: lehetséges, hogy Mme Dulszkához direkte megszélesítette altestét. Ha nem is átéléssel, de kitömött öltözködési rafinériával. (...) Központi súllyal az ülepében. Az adott biztonságos megdönthetetlenséget házi hatalmának. (...) Magára maradván drámai dilemmájával hátat fordított a közönségnek, ravaszságának összpontosításában jobbjával hátranyúlt és belefúrt farába (...) Meghökkentő otrombasága nem a színház és nem a színésznő ízetlenkedése volt. A farvakarás a fölkalapozott polgárasszony nagyvilág előtt viselt előkelősködésének hátsóudvari változata volt. (...) Vakaródzása nem villanásnyi altesti humor volt, hanem marokra fogott fenékmonológ.”

/Molnár Gál Péter: Dulszka asszony erkölcse – Száz éve született Dayka Margit. Critikai lapok 2015. 7–8. szám/

Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely / Madách Színház (1956-03-09) by Farkas Tamás MTIHungarian Theatre Museum and Institute

Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely (1956)

„Amikor Pepelt felbujtotta a gyilkosságra, majd' tíz perces jelenetet suttogott végig úgy, hogy minden szavát érteni lehetett a kakasülőn is. Erre a suttogásra szinte megszállta az öreg Pepelt. Szerelem, erotika, a gyilkosság szépsége, gyűlölet: minden benne volt.” /Horvai István nyilatkozata –Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 34.o./ „Én nagyon gonosz tudok lenni, az jól áll nekem! Például az Éjjeli menedékhelyben, életem vágya volt azt a fenevadat, nőt eljátszani! Nagyon szerettem." /Részlet a Molnár Gál Péternek adott interjúból. Mestersége színész, 1981/

M. Gorkij: Éjjeli menedékhely / Madách Színház (1956-03-09/1956-09-15)Hungarian Theatre Museum and Institute

Móricz Zsigmond: Sári bíró / Madách Színház (1956-10-13) by Farkas Tamás MTIHungarian Theatre Museum and Institute

Móricz Zsigmond: Sári bíró (1956)

Utolsó közös színházi munkája Horvai Istvánnal. A bemutató dátuma, október 13-a  vészesen közel volt a forradalmi eseményekhez. „Móricz drámája paraszt témájú népi színmű, de egészen más, mint a népről hamis képet festő népszínművek, amelyek a parasztot idealizálva kicsiszoltnak, fényezettnek ábrázolták. (...) A Sári bíró Móricz első drámai műve, de egyben az első igazi paraszti komédia is irodalmunkban, mert hiszen a falu ismeretéből, a néplélek átértéséből táplálkozik.(...) Dayka Margit teljesen újszerű bírónét állít elénk, de sajátos színészi egyénisége ezt a színészi felfogást és játékmódot hitelessé varázsolja. Úgy hisszük: ennek az alakításnak Móricz Zsigmond is tapsolna.” /Gombos László: Sári bíró, Esti Budapest, 1956. október 19./

Móricz Zsigmond: Sári bíró / Madách Színház, Farkas Tamás MTI, 1956-10-13, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

„A Dajka-Kiss Manyi kettőst már a próbákon is csak bámultuk. Nagy-nagy jókedvvel dolgoztak.” /Horvai István – Bogyay K.: Dajka, 1989. 34.o./

Móricz Zsigmond: Sári bíró / Madách Színház plakát, 1956-10-13/1956-10-15, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

A Pollack Mihály téren álló tank körül tömeg verődik össze (1956) by Fortepan / Klausz ÁdámHungarian Theatre Museum and Institute

Az 1956-os forradalom

1956. október 23-án Dajka Margit együtt vonult a tömeggel. Simon Zsuzsa visszaemlékezése szerint „tetőtől talpig nemzeti színekbe öltözve szavalt és énekelt.” (Bogyay Katalin: Dajka, 1989. p. 43. o.) Alakítása nem volt olyan emlékezetes, hogy a közös emlékezet megőrizze, mint Bessenyei Ferenc szavalatát a Bem szobornál, vagy Sinkovits Imre versmondását a Petőfi szobornál. Bár Dajka ezt követően nem folytathatta munkáját a Madách Színházban, nem kapott évekig tartó, a pályájára visszafordíthatatlan következményekkel járó szilenciumot, mint Mészáros Ági. Október végén a Madách Színház társulati ülést tartott, mely során Horvai Istvánt sztálinistának bélyegezték és menesztették. Visszaemlékezése szerint Dajka Margit még aznap felhívta, és biztosította róla, hogy szükség esetén bújtatja is, amelyre végül nem volt szükség. A párt Horvai Istvánt három évre vidékre küldte.

A szovjet címer eltávolítása a szovjet hősi emlékműről a Szent Gellért téren, Fortepan, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Dajka Margit együtt vonult a tömeggel, amely a Sztálin szobor ledöntésére indult.

Tüntetés a Köztársaság téren, Fortepan / Klausz Ádám, 1956, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Budapest, a Pollack Mihály téren a harckocsi csövénél, Fortepan / Klausz Ádám, 1956, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Simon Zsuzsa kb. 55 éves korában (1965) by Ismeretlen felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

XII. Petőfi Színház és Jókai Színház (1957 –1963)

Miután Dajka Margit az 1957-es év közepén szerződés nélkül maradt, Simon Zsuzsa karolta fel, akit ekkoriban neveztek ki a Petőfi Színház és a Jókai Színház élére. „A Petőfiben főleg külföldi darabokat játszottunk, a Jókai pedig a magyar dráma otthona lett. Az volt az első dolgom, hogy Dajka Margitot, Horváth Terit és Soós Imrét fölhívjam, szerződjenek hozzám.” /Simon Zsuzsa nyilatkozata, Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 41. o./ „Igyekeztem olyan darabokat szerezni, amelyekről tudtam, hogy szereti. Ha olyan szerepet kapott, amit nem kedvelt, azt  – annak ellenére, hogy ez nem volt divatban – visszaadta. (...) Amikor belépett a színpadra, mindig nagyon sokáig állt a jelenése előtt [a takarásban] – nem volt szüksége ügyelőre, aki szól neki, hogy most kell bemennie a színpadra.” /Simon Zsuzsa nyilatkozata –  Portréfilm Dajka Margitról, 1991./ Ezt megelőzően Simon Zsuzsa és Dajka Margit a Hajnal Moszkva felett és a Vitézek és hősök című előadásban dolgoztak együtt.

Anatolij Szurov: Hajnal Moszkva felett / Madách Színház - Solthy Györggyel, Várkonyi László, Magyar Fotó, 1952-04-09, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Anatolij Szurov: Hajnal Moszkva felett / Madách Színház, Várkonyi László, Magyar Fotó, 1952-04-09, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

A Petőfi Színház épülete a Nagymező utca 22-24 szám alatt by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

W. S. Maugham: A királyért / Petőfi Színház - Simon Zsuzsával (1958-12-20) by Lónyai Mária MTIHungarian Theatre Museum and Institute

Simon Zsuzsa és Dajka Margit

Leck Fisher: Kimenő / Petőfi Színház (1959-11-05) by Keleti Éva MTIHungarian Theatre Museum and Institute

Kimenő (1959) / Petőfi Színház

„Miatta hozattam meg Max Ernst Fischer darabját, a Kimenőt, amelyben egy olyan anyát játszott, akinek felnőttek a gyerekei, és úgy érezte, hogy már nincs családjának szüksége rá. Emlékszem, annak ellenére, hogy szerette a szerepet, idegesen próbált, nehezen tanulta a szöveget, és hogy ezt leplezze, valahogyan mindenkivel összetűzött.” /Simon Zsuzsa nyilatkozata, Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 41. o./

Az előadásban szerepelt első férje, Kovács Károly is. A jelenetképen Moór Mariannával és Szabó Gyulával látható.

A Jókai Színház épülete a Paulay Ede utcábanHungarian Theatre Museum and Institute

A Paulay Ede utcában lévő Jókai Színház 1960-tól önálló drámai színházként működött tovább. Dajka Margit 1963-ig társulati tag volt a teátrumban, majd 1963-tól 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig, a jogutód Thália Színházban játszott.

Színészkarnevál (1949)Hungarian Theatre Museum and Institute

Clown szerepek

Dajka Margit clown szerepeinek sora a Jókai majd Thália Színházban fejlődött tökélyre. A szerepkör nem volt ismeretlen számára: Karl Zuckmayer Kristóf Katicája a Nemzeti Színházban 1936-ban, a Párisi express Alice-ja 1942-ben, a Dohányon vett kapitány Niniche szerepe Rátkai Márton oldalán a 1949-ben, a Liliomfi Camillája 1950-ben a és a Rómeó és Júlia Dajkája 1953-ban már ezeket a szerepeket előlegezte meg. A bohóc alakja végigkísérte egész pályáját - színházban és filmen is. A műorr először Camilla szerepében került fel Dajka maszkjára, s azt követően bármikor használta, tudható volt, milyen eszköztárral és esztétikával formálja meg az adott szerepet.

Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci / Jókai Színház - Hacser Józsával és Szabó Gyulával (1963-03-06) by Bartal Ferenc MTIHungarian Theatre Museum and Institute

Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci (1963)

Az előadást Egri István rendezte. „Lobogó rongyokat hord – és ad-vesz – Csuri mama; bohócosra (...) deformált alakzata ő a Murzaveckajában (Farkasok és bárányok) és Vaszilisszában (Éjjeli menedékhely) felmutatott, számító agresszivitásnak.”/Antal Gábor: Dajka Margit, 1986. 69.o./

Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci / Jókai Színház - Hacser Józsával (1963-03-06)Hungarian Theatre Museum and Institute

„Az előadás kincse, utolérhetetlen clown-ja: Dayka Margit. Ez a nagy színésznő akinek tehetségére színházat lehetne alapítani, most kedvére kikomédiázhatja magát. Sodró erejű humorral, féktelen parodizáló készséggel szívünk mélyéig megnevettet bennünket a nézőtéren. Az ő nyomában csetlik-botlik, esetlenkedik a Csuri Linkát alakító Hacser Józsa, a nagy bohócmama bájos bohóclánya.”

/Gyárfás Miklós – Kakuk Marci; Népszabadság 1963.03.28 /

Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői / Jókai Színház - Bánhidy Lászlóval (1963-04-30)Hungarian Theatre Museum and Institute

A méla Tempefői – Rozália nevelőjének szerepében

Az éppen még Jókai, de hamarosan Thália Színház nevet viselő teátrumban egy merész, archaikus nyelvezetű bohózat készült 1963 elején. „Csokonai nem fejezte be szatíráját; lakonikus rövidséggel az egyik replika végén ezt adta az olvasó tudtára: több nincs. Benedek András kiegészítette a darabot Csokonai legszebb verseivel. Tempefőit Keres Emil, szerelmét, Rozáliát Sütő Irén alakítja. A keretjátékban ők személyesítik meg Csokonait és Lillát. (...) A keretjátékkal és a versek beillesztésével a Jókai Színház célja Csokonai költői és emberi érté­keinek bemutatása. Megértetni e magányos költő sokarcúságát: szerelmes vidámságát, magányos keserűségét, az anakreóni dalok hősét.  (...) Kazimir Károly közösen, Gosztonyi Jánossal rendezi a darabot, arról beszél, hogy a Tempefői ugyanolyan magányos fény a magyar drámairodalom egén, mint volt a Bornemisza Magyar Elektrája, Balassi Szép magyar komédiája. Olyan kivételes értékű a szatíra, melynek bemutatása kötelessége a magyar színjátszásnak.” /Film Színház Muzsika, 1963. április 20. 7.évfolyam, 16. szám/

Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői / Jókai Színház - Dorottya, a nevelőnő szerepében (1963-04-30) by Bartal Ferenc MTIHungarian Theatre Museum and Institute

„Dajka Margit sok ötlettel készül Rozália kisasszony nevelőnőjének szerepére. Egy-egy pillanatában lehe­tetlen fel nem ismerni a rokonságot Csokonai híres Dorottyájával. A színésznő egy szemöldökről beszél. Most készítteti. Ennek mozgatásával akarja kifejezni epedését a férfiak után.”

/Film Színház Muzsika, 1963. április 20. - 7.évfolyam, 16. szám/

Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői - Horváth Gyulával és Sütő Irénnel (1963-04-30) by Bartal Ferenc MTIHungarian Theatre Museum and Institute

„Noha akkorra már megtört ember lett, még mindig sokat rosszalkodott a színpadon, nevettette a közönséget. Így élte ki magát.” /Komlós Juci; Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 46.o./

Thália Színház a Paulay Ede utcában (1971) by Fortepan / Kotnyek AntalHungarian Theatre Museum and Institute

A Paulay Ede utcai teátrum 1963-tól Thália Színház néven működött, s éppen e kép készülésének évében, 1971-ben költözött át a Nagymező utca 22-24. alatti épületbe.

Kazimir Károly kb. 60 éves korában (1988) by Dolezsál László felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Kazimir Károly

Kazimir Károly pályájának kiemelkedő állomása volt a Thália Színház. Dajka Margit pályájának ekkori szakaszában Kazimir Károly meghatározta meg előadásainak esztétikáját. 1961-től 1971-ig főrendezőként dolgozott a Jókai, majd Thália Színházban. „A Jókai Színház a Paulay Ede utcában igen rossz passzban volt, amikor 1961-ben odakerültem. És ha egy színház rossz állapotban van, akkor a színészekkel sincs másként. Dajka Margit sem volt rendben éppen úgy, ahogy Ajtay Andor, Rozsos Pista, Kovács Károly sem. Az volt az első feladatom, hogy mint rendező elfogadtassam magam.” /Kazimir Károly nyilatkozata –Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 49.o./

Ny. F. Pogogyin: Arisztokraták / Jókai Színház (1961-09-30) by Keleti Éva MTIHungarian Theatre Museum and Institute

„Rögtön az első darabban, az Arisztokratákban a Mamát játszotta, aki csak a darab végén jön színre. A nézőtérről érkezett, maga szólt az egyik nézőnek, hogy segítse föl a színpadra. Jól érezte magát a játékban.” /Kazimir Károly; Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 49.o./


„Az előadás (...) nagy alakítása Dajkáé volt. Egy kurta szcéna - ha úgy tetszik - 'helyzetgyakorlat' közegében is sokat mondhat el az, akinek sok a közölnivalója." /Antal Gábor: Dajka Margit, 1986., 67.o./

Ny. F. Pogogyin: Arisztokraták / Jókai Színház - az előadás összes szereplője (1961-09-30) by Keleti Éva MTIHungarian Theatre Museum and Institute

Az Arisztokraták című dráma azt a témát járja körbe, hogy milyen volt az élet azokban a szovjet táborokban, ahol az antiszociális elemek átnevelésével foglalkoztak Lenin útmutatásainak szellemében. Az antiszociális elemek alatt a „bűnözés hercegeit és grófjait” értjük. /Forrás: Antal Gábor: Dajka Margit, 1986. 66-67.o./

Jean Racine: Britannicus / Thália Színház - Mécs Károllyal és Sütő Irénnel (1963-09-27) by Bartal Ferenc MTIHungarian Theatre Museum and Institute

Mécs Károllyal és Sütő Irénnel

Jean Racine: Britannicus - Inke Lászlóval (1963-09-27) by Bartal Ferenc MTI and Jean Racine:Hungarian Theatre Museum and Institute

Inke Lászlóval

„Olyat szeretett játszani, amelyben többet tudott mondani a világról, mint más. Azért szerette a Tótékat, Kakuk Marcit vagy a Britannicust. Ilyenkor jókedvű volt, mindenki szívesen járt a próbákra és az előadásokra.” /Kazimir Károly nyilatkozata – Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 53. o./

Babel: Alkony / Thália Színház (1965-09-18) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

„Együtt öltöztünk. Bámultam, hogyan tudta festeni magát. Emlékszem, Bábel Alkonyában együtt játszottunk, Dajka egy részeg anyát, én egy zsidó asszonyt. Margit minden áldott nap öt órakor már ott volt az öltözőben, pedig csak hét órakor kezdődött az előadás.”

/Simon Zsuzsa nyilatkozata, aki 1962-től színészként a Thália Színház tagja lett – Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 43.o./

Babel: Alkony / Thália Színház (1965-09-18) by Kovács Tamás MTIHungarian Theatre Museum and Institute

Babel: Alkony (1965) / Thália Színház

„Dajka nem pusztán végrehajtotta ezt a feladatot, hanem megtestesítette a csípőficamos, iszákos, ötvenéves lecsúszott nő karakterét, mert »humor és szenvedés szövetsége« forrasztja egységgé az alakot.” (Ungvári Tamás kritikája a Magyar Nemzetben)


„Dajka Margit valóban együtt szenved a szenvedőkkel, és együtt is nevet (...) az élettel, ahol (...) a rettenetest is csak egy hajszál választja el a kacagtatótól.” /Antal Gábor: Dajka Margit, 1986. 72.o./

A képen: Kollár Béla, Dajka Margit, Kovács Károly és Keres Emil.

Bródy Sándor: A tanítónő / Thália Színház (1966-09-23) by Maár Marianne MTIHungarian Theatre Museum and Institute

Bródy Sándor: A Tanítónő (1966) / Thália Színház

„Vidéki, paraszti gyökerekhez kötődő nagyasszonyt kell a nézők elé hoznia Dajkának.” /Antal Gábor: Dajka, 1989. 72.o./

Idős Nagyné szerepében Dajka Margit az édesanyja a Latinovits Zoltán által alakított "gőgös és lángoló, mégis érzékeny" ifjú Nagynak.

Polonyi Gyöngyivel és György Lászlóval

Örkény István: Tóték / Thália Színház (1967-02-24) by Tormai Andor MTIHungarian Theatre Museum and Institute

Örkény István: Tóték (1967)

„Munkánk igazi nagy állomása a Tóték volt." /Kazimir Károly/ „A Thália Színház előadásának érdeme éppen az, hogy itt egy különös stílusfeladatot adó játékra tudta a rendezés az együttest összehangolni. Kazimir Károly és Léner Péter rendezése megtalálta a tragikus és komikus elemek pontos egyensúlyát, amellyel a sajátos hangvételű, az abszurditás, a naturális környezetfestés kétféle közegében élő darabot közel tudták vinni a közönséghez." /Geszti Pál: Tóték  – Film, Színház, Muzsika 1967.március 3., 4.o./ 

Örkény István: Tóték / Thália Színház (1967-02-24)Hungarian Theatre Museum and Institute

„Dajka a Nagy Attilával és Hacser Józsával közösen megteremtett Tót famíliával felmutatta az »őrnagyság« társadalmi és társadalomlélektani hátterét, elénk állította emberek egy csoportját, akik – aggodalmaik, illúzióik és tudatlanságuk szorításában – majdnem a végsőkig szolgálják a tébolyt, hogy aztán (szinte szemérmesen) végezzenek vele.” /Antal Gábor: Dajka Margit, 1989. 75.o./

Örkény István: Tóték / Thália Színház (1967-02-24) by Wellesz EllaHungarian Theatre Museum and Institute

„Dajka Margit talán nem főszereplője annak a Tótéknak, ami immár nemcsak a színháztörténet, de tudatunk szerves része is. Tótnéja azonban mégsem lehetett volna olyan, amilyen volt, ha nem összegzi – a maga dramaturgiai közegében – sok addigi, riadt és harcos anyáját, számos színpadi és életbeli szerepének félelmeit és bátorsgát.” /Antal Gábor: Dajka Margit, 1989. 75.o./

A Thália Stúdió alkotógárdája (1968) by Fortepan / Lugosi SzilviaHungarian Theatre Museum and Institute

Dajka Margit nyugdíjba vonul (1968)

„A pályán nem ismert lehetetlent. Célratörő volt és nehezen alkalmazkodott. Az igazából nem engedett soha. A végére azonban valahogy beleunt a küzdelembe, túl sok sérelem érte.” /Komlós Juci nyilatkozata; Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 45.o./ Dajka Margit nyugdíjba vonulásának több oka is volt. Nem teljesült egyik szerepálma, Giraudoux Párizs bolondja című színművének Aurelie szerepének megformálása. A darabot végül a József Attila Színház tűzte ki a műsorára, Gobbi Hildával a főszerepben.

Ezen kívül úgy érezte, kissé felesleges már a színházban, a vezetőség számára terhes már az ő személyisége. „Emlékszem, egyszer itt nálunk szalonnáztunk, mikor bejelentette, hogy nyugdíjba megy a Tháliából. Azt mondtam neki, hogy biztos nem engedik el, mire azt felelte, hogy túlzottan nehéz személyiség ő abban a színházban, úgyhogy föllélegeznek, ha eljön.” /Mészáros Ági nyilatkozata; Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 21.o./

Szegedi Nemzeti Színház épületeHungarian Theatre Museum and Institute

XIII. Visszatérés Szegedre

1970 őszén visszahívták Szegedre, szeretett színházába több vendégszereplésre. Eljátszotta korábbi szerepét, Mina nénit Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színdarabjában. Azonban ami ennél is fontosabb volt Dajka Margit számára: megkapta annak a darabnak a főszerepét, amelyet Kazimir Károly végül nem rendezett meg, s ami  távozásra késztette a Thália Színházból.

Jean Giraudoux: Párizs bolondja /Szegedi Nemzeti Színház jelenetfotó (1970-10-02) by Hernádi Oszkár felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

És mégis teljesült a vágya: a Párizs bolondjának főszerepében Szegeden

„Többször írt már erről a színházi sajtó: mennyire fontos volna feleleveníteni e régi hagyományt, hogy országszerte ismert művészek vállaljanak vendégjátékot vidé­ken: ezzel különös fényt adva egy-egy produkciónak és serkent­ve a társulatok tagjait is. Elsőnek Dayka Margit vendég-fellépésére került sor, Giraudoux Párizs bolondja című lírai komé­diájának címszerepében, abban a szerepben, amit Gobbi Hildától ismerhettünk meg, de ami évekig kerülgette Dayka Margitot is. Az ilyen vendégszereplés persze azzal a veszéllyel járhat, hogy egyet­len színész jutalomjátékává vá­lik, s esetleg nem megkomponált előadást látunk, csupán halvány körítésű önálló estet. Lendvay Fe­renc igazgató ezt a veszélyt elke­rülte, amikor a vidéki színészet legjobbjait, de legalábbis: leghí­resebb személyiségeit szerződtette színházához.” /Molnár Gál Péter: Párizs bolondja. Népszabadság, 1970.október 9., 28. évfolyam 237. szám, 7. oldal/  A képen Miklós Klára (Gabrielle), Papp János (Pierre), Dajka Margit (Aurelie), Bicskei Károly (Guberáló), Marosi Károly (Rendőr) és Janka Béla (Kintornás) látható.

Jean Giraudoux: Párizs bolondja / Szegedi Nemzeti Színház (1970-10-02) by Hernádi Oszkár felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Fogarassy Mária, Miklós Klára és Bányász Ilona társaságában a Párizs bolondja egyik jelenetében

„Vass Károly az eredeti darabot rendezte meg, s nem mást, atmoszféra­teremtő, tartalmas, s kivált költőien finom előadásban mu­tatta be Giraudoux színművét; olykor ugyan lelassítja a tem­pót, akadnak egyenetlenségek is a játékban, de Dayka Mar­git különleges művészete mind­ezt elfeledteti. Ez a színésznő a csend költészetével, az elreb­benő sóhajok finomságával, beszédének halk tónusával, külső és belső szépségével te­remti meg Aurelie álom-való­ság alakját.” /Demeter Imre: A függöny előtt Dayka Margit. Film Színház Muzsika, 1970. október 17., 14. évfolyam 42. szám 13. oldal/

Jean Girandoux: Párizs bolondja /Szegedi Nemzeti Színház (1970-10-02) by Hernádi Oszkár felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Papp Jánossal

„Dayka Margitnak néhány gyö­nyörű pillanata van. Ilyen halk hangon elmondott tirádája egy hétköznapjának délelőttjéről vagy amikor behunyt szemmel hajdani szerelmesének véli a ke­zét megfogó fiatalembert.” /Molnár Gál Péter: Párizs bolondja. Népszabadság, 1970.október 9., 28. évfolyam 237. szám, 7. oldal/

A Madách Színház a hetvenes évek elején (1971) by Fortepan / Kotnyek AntalHungarian Theatre Museum and Institute

XIV. Újra a
Madách Színházban (1973–1976)

Márkus Lászlóval közös filmben by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Márkus Lászlóról:

„Imádom a jó színészeket! Egy-kettőt nagyon megszerettem. Többek között... a Márkus Lacit. Mikor visszamentem a színpadra, akkor a Laci fogadott engem a kis Madách Színházban, mint egy csodálatos házigazda. (...) Ha Lacival együtt voltunk, mindig nagyon jól éreztem magam. Hihetetlenül érzékeny, és barát és rajongó – és én szeretem a rajongó embereket. Nagyszerű művész.”/Részlet a Molnár Gál Péternek adott interjúból. Mestersége színész, 1981/

Tabi László: Családi dráma / Madách Színház, Budapest (1973-01-19) by Keleti ÉvaHungarian Theatre Museum and Institute

Tabi László: Családi dráma (1973) 

Az előadást Lengyel György rendezte. „Dayka Margit, aki ma az egyik legnagyobb színésznőnk, vulkáni erejű anyatragika, zabolátlan, eszközökben tomboló komika és lelke mélyén roppant nagy clown is: most a Tabi-darab anyaszerepében szűkre szabott szoknyanadrágban csetli röppeni végig az előadást.” /Molnár Gál Péter: Családi figurák - Népszabadság, 1973.02.11./

Tabi László: Családi dráma / Madách Színház (1973-01-19) by Keleti ÉvaHungarian Theatre Museum and Institute

„Néha négykézlábra ereszkedik, hogy kísértetiesen hasonló maszkú és hasonló humorú színpadi fiával, Márkus Lászlóval, kézen és lábon, majd hasmánt adják elő kutya-macska, anya-fiú bohócjelenetüket.” /Molnár Gál Péter: Családi figurák, Népszabadság, 1973.február 11./

Ronald Millar: Abelard és Heloise / Madách Színház, Keleti Éva MTI, 1974-12-11, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Piros Ildikóval

Rendezte: Kerényi Imre

Ronald Millar: Abelard és Heloise / Madách Színház, Keleti Éva MTI, 1974-12-11, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Szalay Edittel

T. Wilder: A házasságszerző / Madách Színház Kamaraszínháza (1975-12-05) by Keleti Éva MTIHungarian Theatre Museum and Institute

A clown szerepek beteljesedése: A házasságszerző, 1975.

Thorton Wilder Lengyel György által rendezett darabjában Dajka Margit csak az utolsó jelenetben lép színre: „régimódi araruhát és menhelyi hálóköntöst mímelő öltözetben”. Miss Floraként ül egy karosszékben, belemerevedve ötven év előtti érzelmekbe és hangulatokba. Meghatóan nevetséges látványt nyújt „a naiv jóság és a bogaras különcség e szétválaszthatatlan keveréke”. /Antal Gábor: Dajka Margit, 1986. 84.o./           

T. Wilder: A házasságszerző / Madách Színház Kamaraszínháza (1975-12-05) by Keleti Éva MTIHungarian Theatre Museum and Institute

„Az érzelmesség és talpraesett segítőkészség megmoso­lyogtató s mégis vonzó elegyét mutatja be elbűvölően.” /Morvay István: A házasságszerző – Esti Hírlap 1975. december 6./

Dajka Margit Miss Van Huyssen szerepében A házasságszerző című előadásban (1975-12-05) by Keleti ÉvaHungarian Theatre Museum and Institute

„(...) nemcsak egy költői jellemlátó erővel rendelkező, vaskos eszközöket is igazzá finomító nagy színész tu­dásából ad mustrát, hanem azt is megmutatja, miként lehet a szokványbohózatban a legmaga­sabb rendű jellemábrázolást meg­teremteni.” /Molnár Gál Péter: A házasságszerző - Népszabadság, 1975. december 24., 33. évfolyam 301. szám/

Szakonyi Károly: Holt lelkek / Madách Színház (1976-12-17) by Horvát Éva MTIHungarian Theatre Museum and Institute

Gogol–Szakonyi Károly: Holt lelkek –Korobocska szerepében (1976)

1976-ban a Madách Színház ismét egy Gogol-szerepre hívta meg. A Holt lelkekben egy pártában maradt vénkisasszonyt alakított, akiről „szöveg nélkül is lerí: hogy szándékai mindig is elvetemültek lehettek, és még idős korára sem változott: most is ordináré, gyáva, a nála gyengébbeket pusztítja. (...) Korobocska földbirtokosnő kezében is meg-megjelenik az a bot, amelyre támaszkodva Murzaveckaja földbirtokosnő [Farkasok és bárányok] annak idején besántított a színre. De funkciója más. Hiszen Murzaveckaja botja (...) helyenként vívótőr is. Korobocska viszont már csak térdelő, járkáló, hadonászó árnyék. Holtabb lélek, mint elhalálozott jobbágyai.” /Antal Gábor: Dajka Margit, 1986., 86. o./ „Dajka Margit játszotta Korobocska földbirtokosnőt. Tulajdonképpen csak egy hosszabb és egy rövidebb jelenete volt, de ebben a két jelenetben megteremtette a kapzsi asszony alakjának teljességét.” / Morvay István, Esti Hírlap, 1976. december 18./ Az előadást Lengyel György rendezte, a képen Haumann Péter (Csicsikov) és Dajka Margit (Korobocska) láthatók.

Szakonyi Károly: Holt lelkek / Madách Színház (1976-12-17) by Horvát Éva MTIHungarian Theatre Museum and Institute

„Az NDK színpadjain - elsősorban a Volksbühnén megcsodált jellemszobrászatnak felejthetetlen példáját kínálja Dajka Margit riasztóan szögletes, öregecske Korobocskája.” /Földes Anna: A holt lelkek élő színháza – Színház, 1977. március 1. (10. évf. 3. szám)/

Szakonyi Károly: Holt lelkek / Madách Színház (1976-12-17) by Horvát Éva MTIHungarian Theatre Museum and Institute

„A bemutató óta Csicsikovot csak Haumann Péter, Korobocskát Dajka Margit, Pljuskint Körmendi János alakjában tudom elképzelni. Mindhárom alakítás telitalálat.”

/Váncsa István: Holt lelkek – Film Színház Muzsika, 1976. december 25. (20. évf. 52. szám)/

Ismeretlen filmszerepben by Hunyady József felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

XV. Az két utolsó nagy előadás

Nemes Nagy Ágnes: Bors néni / Egyetemi Színpad (1980-11-16) by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Bors néni (1980) / Egyetemi Színpad

„Vonzotta a bizonytalanság, amelyet a mindenkori gyermekközönség okozott váratlan reakcióival. És ez a nagymamaszerep már nem csak szerep volt, hiszen gyermeke, unokája lett minden néző, aki eljött a színházba. (...) Az előadás minden pillanatára erősen koncentrált, s amikor befejeződött a játék, kezdetét vette egy másik: ajándékokat osztogatott a gyerekeknek, meghallgatta őket, tovább játszott és énekelt velük még egy órával az előadás  hivatalos vége után is. (...) Bár sokat nem játszottuk a Bors nénit, a televízió később vette föl, híre ment az előadásnak a városban. Esemény lett.” /Novák János, a Bors néni rendezője és zeneszerzője nyilatkozata, Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 71-74. o./ „Nem az utolsó alakítása, mégis mindig eszünkbe fog jutni róla: Bors néni. Hiszen megcsodálhattuk e kedves anyóka szerepében az Egyetemi Színpadon, majd a tévében, s lemezről is élvezhetjük. »Dajka Bors nénijét nagyon kell szeretni,« – írja Csáki Judit a hanglemezről – »hiszen ismerős, nem holmi légies mesecsoda. Bors Józsefné Balogh Borbála itt lakik a Báthori utca háromban, van egy Titilla nevű macskája, aki mindenféle átalakulásokra képes; van egy kis barátja, Lackó; futóbabot nevel csodálatos kertjében, és mesebeli utazásokra vezet bennünket Talla-Gallába, ami a megszólalásig hasonlít Bors néni konyhájára.«” /Stuber Andrea, Színház, 1986/11. szám/

Bors néni előtt az öltözőbenHungarian Theatre Museum and Institute

Mint leigazabb clown és legjobb szívű ember - ő volt a legalkalmasabb a feladatra, hogy szövetségre lépjen a gyerekekkel. (Antal Gábor)

"S ha már gyönyörködünk, elkerülhetetlenül megfogalmazódik bennünk a kérdés: mik a (rejtett) forrásai Dajka örökifjú temperamentumának, mitől csodáljuk meg újra s újra varázslatosságát, elbűvölő színészi személyiségét? Mitől van az, hogy ha Dajka Margit belép a színpadra, egyszerre szinte kézzelfoghatóan sűrűbb lesz a levegő, egyszerre úgy érezzük, igazi emberi történés tanúi vagyunk, a meséből élet lesz, azaz valóság.” /Pályi András, Színház, 1981/8./

Fényes-Bacsó: Szerdán tavasz lesz / Fővárosi Operettszínház (1983-03-26)Hungarian Theatre Museum and Institute

Szerdán tavasz lesz (1983) / Operettszínház

„1983-ban Bacsó Péter nyerte meg egy szerepre a több éve visszavonult színésznőt. A jeles filmrendező operettet írt Fényes Szabolccsal, s az Operettszínházban vitte színre Szerdán tavasz lesz címmel. Az előadás legfőbb erénye természetesen Dajka Margit fellépte.” /Stuber Andrea: Dajka-hagyaték; Színház, 1986/11. szám/

„Katinka, a mai viszonyokba békésen beleilleszkedett valahai grófnő szerepében Dajka Margit a clowni színeket a mai életből vett kitűnő megfigyelésekkel egyesítve, eredeti és egyedülálló humorral játszik.” /Gábor István, Magyar Nemzet, 1983. április 14./

„Dajkának nincs operettjátszási problémája. Ahogy az anyanyelvvel sincs problémája. Nem operettet játszik, hanem Katinkát, a hajdani grófnőt, aki elég életbölcsességgel rendelkezik ahhoz, hogy az új világban is meglelje a helyét. Dajka játéköröme onnan fakad, hogy Katinka kissé ostobácska történetébe gesztusaival, hangsúlyával, szeme ravaszkás, mégis naiv csillogásával sok mindent elmondhat abból az élettapasztalatból, ami az övé. S ami természetesen egészen máshonnan és másképp gyűlt fel, mint az eljátszott figuráé. De végtére azért színész, hogy értse a módját, hogyan bújjon bele a levitézlett és új életre támadt grófnő bőrébe. Ez az ő sokszor húsz éven át tartó fiatalsága: képessége a mindennapos újjászületésre.” /Pályi András, Színház, 1983/7. szám/

Fényes-Bacsó: Szerdán tavasz lesz / Fővárosi Operettszínház, 1983-03-26, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Fényes-Bacsó: Szerdán tavasz lesz / Fővárosi Operettszínház, 1983-03-26, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Fényes-Bacsó: Szerdán tavasz lesz / Fővárosi Operettszínház, 1983-03-26, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Operettszínház: Szerdán tavasz lesz - részlet (1983)Hungarian Theatre Museum and Institute

Dajka Margit a Mama című TV filmben by Keleti Éva felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

XVI. Második filmes aranykor

Dajka Margit filmes pályafutása változékony, hullámzó ívet rajzol le. A második világháború előtti filmekben gyakran az ő karakterére épült a történet; ismert volt és rendkívül népszerű. A háború után próbálták a sematizmus keretei közé szorítani. Nyugdíjba vonulása után Dajka Margit jobbnál jobb filmszerepeket kapott. Könnyebb volt időt szakítania a forgatásra, már nem korlátozták a társulati lét kötöttségei. Ismét lehetősége nyílt arra, ami számára igazán fontos volt: csakis szakmai feladataira, a szerep megformálására koncentrálni. Filmes pályafutása során is figyelemreméltó életművet hagyott maga után.

Huszárik Zoltán: Szindbád - filmjelenet (1971) by Sára SándorHungarian Theatre Museum and Institute

Huszárik Zoltán: Szindbád (1971)

„Fordulópont volt az életében, amikor Latinovitscsal játszott együtt, s megint filmezni kezdett. Újra megtalálta önmagát, kitárulkozott.” /Kazimir Károly nyilatkozata –Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 49.o/ „Huszárik, Latinovits és Margitka között mély barátság élt. (...) Ez a Majmunka belőle és a két Zoltánból közösen kelt életre, s Margitka szimbólumává vált annak az asszonytípusnak, amelyet Krúdy leírt és Dajkában öröktől benne volt.” /Sára Sándor, a Szindbád operatőrének nyilatkozata – Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 54-55.o./

Makk Károly: Macskajáték (1972) by Makk Károly, Tóth JánosHungarian Theatre Museum and Institute

Makk Károly: Macskajáték (1972)

„Készen volt egy csodálatos anyag, és vágás után nem ismertem rá. Pedig én az életemet tettem erre a filmre.” /Dajka Margit nyilatkozata – Bogyay Katalin: Dajka, 1989.,57.o./ E kijelentéséből érezhetően kiderül, hogy Dajka Margit nem volt elégedett a Macskajáték című filmmel. Hiába volt testhezálló a szerep, mégis hibásnak érezte az alakítást. „A Sulyok Mária-féle színpadi elképzelés Orbánnéról a sikerre jóval esélyesebb építkezés volt, mint a filmé. A színész pedig azon méri le a film vagy a színdarab értékét, hogy neki személy szerint mekkora sikere van. Dajka valóban az életét tette fel erre a filmre, hihetetlen intenzitással dolgozott. (...) Ragyogóak voltak az amerikai vetítések, mindenki azt kérdezte, ki ez a szenzációs színésznő, de Margitka mindezt nem élte át.” /Makk Károly nyilatkozata –Bogyay Katalin: Dajka, 1989., 59.o./

Jelenet a Macskajáték című filmből (1974) by Makk KárolyHungarian Theatre Museum and Institute

Balázs Samuval

Makk Károly: Macskajáték (1972) by Makk Károly, Tóth JánosHungarian Theatre Museum and Institute

„Azt csak én hallottam a stúdió üvegfalán kívül, hogy a belső monológok úgy jók, ha kínlódásokból állítjuk össze. (...) Csak igazán nagy formátumú emberek képesek ilyen alázatosan dolgozni. Ezekből a nagy hullámokból kínlódta ki a filmet. Szerintem csodálatos benne.” /Makk Károly nyilatkozata – Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 59.o./

Video missing

A bohóc felesége c. TV film Márkus Lászlóval (1975) by Kiss Júlia felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

A bohóc felesége (1975)

„A bohóc feleségét Dayka Margit játssza. Nudicsné valaha mű­lovarnő volt, de a férje meghalt, a cirkusz tagjai szerteszéledtek a világ­ban. Most villamosveze­tő, Sári lánya [Schütz Ila] orvostan­hallgató, és természete­sen rossz szemmel nézi, hogy a mama nosztalgiá­val gondol a múltjára. Azt meg különösen, hogy bohócos harsányságával „kompromittálja” az ud­varlója [Maros Gábor] előtt. Meg is tiltja neki, hogy talál­kozzék az egykori trupp két külföldre szakadt tagjával [Körmendi János és Bilicsi Tivadar], akik azóta is a szakmában maradtak. A cirkusztulajdonos Simon [Bilicsi Tivadar] — aki most „szájmon”- nak ejti a nevét — egy sorozatos összetévesztésekkel előidézett szük­ségszerű véletlen folytán mégis tanúja lesz egy remek bohócszámnak, amelyben nemcsak Nu­dicsné kápráztatja el, hanem különösen part­nere: dr. Márfy professzor [Márkus László]. A zord atya és tu­dós olyan tehetséget árul el a clownkodásban, amelybe úgy került, mint Pilátus a krédóba, hogy elhatározza: a nyá­ri egyetemi szünetben el­vállal egy haknit.” /Koltai Tamás: Violino virtuoso, Filmvilág, 1975/8. szám 31-32. o./ 

A bohóc felesége TV filmben, Kiss Júlia felvétele, 1975, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

„...fo­gadjuk el annak, aminek készült: Dayka Margit jutalomjátékának, hiszen a szerző egyenesen az ő számára írta a szerepet.
Az arca: mozgékony bohócarc. Amikor Nu­dicsné a dobozban őrzött paprikajancsi-figurát tartja a kezében: emlé­kek suhannak át rajta. A nevetése: harsány bohóc­nevetés.” /Koltai Tamás: Violino virtuoso - Filmvilág, 1975 18. évfolyam 8. szám 31-32./

Fábri Zoltán: 141 perc a befejezetlen mondatból (részlet) (1975) by Fábri Zoltán, Illés GyörgyHungarian Theatre Museum and Institute

Fábri Zoltán: 141 perc a befejezetlen mondatból

A filmben kéttős szerepet kapott Dajka Margit.

„Egyik szerepében egy nagyon szegény, proli asszonyt játszott, aki prostituáltaknak adta ki kamraszerű lakását, a másikban egy gazdag dámát alakított az Adria-parti üdülőhelyen.
A lecsúszott, kopott, koszos asszonyt olyan bájjal játszotta el, hogy általa szimpatikusabbá vált a szerep. (...) Volt olyan jelenet, amit ő talált ki a filmben.” /Fábri Zoltán nyilatkozata – Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 60. o./

Katkics Ilona: A kisfiú meg az oroszlánok c. film bemutatóján, Katkics Ilona, Szalay László, 1979, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
A kedves szomszéd c. film jelenete, Kézdi-Kovács Zsolt, 1979, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Szabó Lászlóval

Huszárik Zoltán: Csontváry című film jelenete (1980)Hungarian Theatre Museum and Institute

Huszárik Zoltán: Csontváry (1980)

„Tűzbe ment volna Huszárik Zoliért. Minden őrültséget hajlandó volt megtenni azért, hogy a Csontváry jól sikerüljön. Egyszer megláttunk egy gyönyörű sziklát, amelyet a hullámok csapdostak. Kis sem mertem hangosan mondani, hogy a szikla csúcsára kellene állítani Margitkát. Meghallotta, hogy erről beszélünk és azonnal vállalta. (...) Volt egy igen fárasztó jelenete, amikor a saját ravatalát építettük föl, úgy takartuk le, hogy csak a feje látszott. Mozdulatlanul kellett maradnia legalább egy órán keresztül. Egész nap azt az egy jelenetet forgattuk.” /Jankura Péter, a Szindbád kameramanja és a Csontváry operatőre – Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 70. o./

Huszárik Zoltán: Csontváry c. film - Drahota Andreával és Ichak Fincivel, 1980, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Huszárik Zoltán: Csontváry című film jelenete, Markovics Ferenc felvétele, 1980, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Páger Antallal az Ajtók című tévéfilmben by Lippay Ágnes felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Páger Antal

Páger Antal számos kései filmben partnere volt, így Az orvos halála (1966), a Haszontalanok (1976) és Társkeresés No. 1463 (1982) című filmekben is. Első filmjében, a Piri mindent tud (1932) című filmben Páger Antallal együtt szerepelt, ahogyan a Szegedi Városi Színházban is gyakran játszott Páger mellett szubrettként.

Társkeresés N. 1463 - Páger Antallal és Csákányi Lászlóval, Mihályfi Imre, 1982, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
A Magyar Rádió stúdiófelvételén Korbuly Péterrel és Páger Antallal, Fortepan / Szalay Zoltán, 1983, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
A Magyar Rádió stúdiójában Fortepan / Szalay Zoltán, 1983, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Lovag utcai otthonában férjével, Lajtos Árpáddal (1964) by Fortepan /Hunyady JózsefHungarian Theatre Museum and Institute

Dajka Margit civilben

Tőkés Annával a 30-as években by Ismeretlen fényképész felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Dajka Margit számos művészbarátságot ápolt, de különösen fontosak voltak neki azok a barátok, akik szintén Erdélyből származtak.

Tőkés Anna Marosvásárhelyen született, a budapesti Nemzeti Színházban ismerték meg egymást. „(...) Jó barátságba kerültünk, pedig mindenben az ellentétem volt. Az én vágyam kezdettől fogva az, hogy kitárulkozzam, hogy minél többet adjak magamból és mindabból, ami az enyém, ő pedig mindent önmagának akart megőrizni, de hát ki ebben, ki abban leli az örömét.” /Dajka Margit; Film, Színház, Muzsika 1980. 24. évf. 39. szám/

Tőkés Anna ajánlása, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

„Nem mindig vagyok ilyen jókedvű, csak ha arra gondolok, hogy nemsokára otthon leszek. Akkor igen.”

Dajka Margit háziasszonyként, Ismeretlen felvétele, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dajka Margit kutyájával teázik, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dajka Margit nemdohányzó vonatkocsiban utazik, Ismeretlen felvétele, 1940, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dajka Margit, Ismeretlen fényképész felvétele, 1941, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dayka és Kolczonay Ervin a Lupa szigeten nyaralnak, 1944-08-10, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dayka Margit és Kolczonay Ervin a Lupa szigeten, Ismeretlen fényképész felvétele, 1944-08-10, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
A Bimbó úti otthonában készített interjú, 1944, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Háború után, Ismeretlen fényképész felvétele, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Dajka Margit a Latabár-család gödi villájának erkélyén, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Nyaralás Vaszary Pirivel és társaságával, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Premier banketten, Ismeretlen fényképész felvétele, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Legnagyobb szenvedélye az olvasás, 1964, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Szegeden a Virág cukrászda teraszán, Ismeretlen, 1966, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Édesanyjával és testvérével Budapesten by Ismeretlen felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Dajka Margit életében édesanyja különleges szerepet töltött be. Gyermekkorában ő maga volt édesanyja segítségére tizenkét testvére ellátásában, anyagilag támogatta a családot. Amikor 1918-ban rajta kívül mindannyian elkapták a spanyolnáthát, ő ápolta a betegeket.
„Anyám, az nagyon fontos volt. Egy kicsit meg is haltam, mikor elment tőlem. Ő tudta, hogy milyen drukkolós vagyok, mert titokban mindent elmondtam neki, hogy milyen nehéz nekem. Akkor azt mondta: »Leányom, nyugodtan!« és tartotta az imakönyvet a kezében. És én nyugodt lettem.”
/Részlet a Molnár Gál Péternek adott interjúból. Mestersége színész, 1981/

Édesanyjával és testvérével otthonában by Ismeretlen felvételeHungarian Theatre Museum and Institute

Komlós Juci: „Egyszer meglátogattam, kíváncsi voltam az édesanyjára, akiről nagyon sokat mesélt. A háború után édesanyja tartotta benne a lelket. Elbeszélései alapján azt hittem, hogy az édesanyja sudár, nagy szál asszony, s helyette kis, fejkendős nénivel találkoztam. Olyan megható gyerek szemei voltak, hogy elhittem: sok nehézségen segítették át Margitot ezek a szemek.” /Bogyay Katalin: Dajka, 1989. 45.o./

Dajka Margit Zsoldos Péter és Lajtos Árpád társaságábanHungarian Theatre Museum and Institute

Dajka Margit minden eseményre vitte férjét, Lajtos Árpádot kísérőként. Tette ezt annak ellenére, hogy férjét horthystának bélyegezték, és ebből kifolyólag nagyon nehezen talált munkát. Sinkovits Imre visszaemlékezése szerint órákra leállt a forgatás, mert sosem mulasztott ebédet vinni Lajtosnak, mikor az ablakmosóként dolgozott.

A napi séta, Víg László Endre felvétele, 1975, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Az egyik utolsó interjún, 1985, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Az Aranyóra c. előadás bankettje a Játékszínben (1984) by Ismeretlen fényképész, Hirtling István tulajdonaHungarian Theatre Museum and Institute

Dajka Margit öröksége és emlékezete

Az Aranyóra c. előadás bankettjén a Játékszínben, Ismeretlen fényképész, Hirtling István tulajdona, 1984, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Sulyok Máriával és Fazekas Zsuzsával

Az Aranyóra c. előadás bankettje a Játékszínben, Ismeretlen fényképész, Hirtling István tulajdona, 1984, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Középen Dajka Margit, Hirtling István, körben Olsavszky Éva, Kun Vilmos, Mácsai Pál, Bajor Imre, Kránitz Lajos és Szende Bessy.

Az előadást Berényi Gábor rendezte.

Dajka Margit emlékszobájának megnyitójára készített meghívó borítója, Hirtling István tulajdona, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Az emlékszoba megnyitójára készített meghívó, Hirtling István tulajdona, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Emléktábla avatás a Lovag utca 10-es szám alatt, Ismeretlen fényképész, Horváth Károly tulajdona, 1997, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more

Ambrus Asma, Horváth Károly, Psota Irén, Radó Vilmos és Törőcsik Mari

Az emléktábla avatáson Psota Irén Hirtling Istvánnal beszélget, Ismeretlen fényképész, Hirtling István tulajdona, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Emléktábla a Lovag utca 10. ház falán, Kiss György szobrászművész, From the collection of: Hungarian Theatre Museum and Institute
Show lessRead more
Credits: Story

A Kisdajka (1907-1986) című kiállítást a PIM-Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet készítette.

A kiállítás kurátora: Papp Kinga Lívia

A kiállításban szereplő képek az OSZMI Fotótárának gyűjteményéből, a plakátok és színlapok az OSZMI Színlap-és Kisnyomtatványtárának gyűjteményéből származnak. Az eltérő forrásokat minden esetben jelöltük.

A kiállítás elkészülésében nyújtott segítségéért köszönet illeti Csiszár Mirellát, Diósi Juditot, Galácz Juditot, Hadi Barbarát, Kovács Évát, Lakatosné Ircsik Terézt, Orbán Györgyöt és Sipőcz Mariannt. Külön köszönjük Hirtling István és Horváth Károly színművészeknek, hogy képeikkel és személyes adalékaikkal hozzájárultak a kiállításhoz.

A Dajka Margittól származó idézetek Antal Gábor: Dajka Margit (Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest 1986.) és Bogyay Katalin: Dajka (Officina Nova, Budapest 1989.) című kötetéből, illetve annak alapjául szolgáló 1991-es portréfilmből származnak. További források: Sas György Dajka Margit albumából című cikksorozata (Film Színház Muzsika, 1980. 24. évfolyam 30-41. szám), valamint a Molnár Gál Péter által készített Mestersége színész című portréfilm.

Credits: All media
The story featured may in some cases have been created by an independent third party and may not always represent the views of the institutions, listed below, who have supplied the content.