Gobbi 100

„A mi világunk úri muri volt. A hitelezők tömege senkit nem zavart, igaz, nem is tudott róluk senki, csak apám. Folyt a pezsgő, gerbeaud-mignonokkal részegen célozgatták hajnalban a Duna-part gesztenyefáit. Éjfélig én is ott téblábolhattam közöttük rózsaszín krepdesin ruhámban, fekete lakkcipőmben és azt hittem ez így szép és jó.”

A Nemzeti Színház Archívumának tulajdona

"Hirtelen ötlettel eldöntöttem színésznő leszek. Fogalmam nem volt, hogy kell elindulni. Bementem a Nemzeti Színház irodájába, és közöltem szándékomat. A titkár elmosolyodott, s azt mondta: - Ide majd később, kislány. Előbb jelentkezzen a Színművészeti Akadémiára."

(Gobbi Hilda: Közben...Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982. 35. oldal)

A képen Gobbi Hilda akadémista társaival: Zajzon Gabriella, Szeleczky Zita, Lukács Margit, Szilassy Ibolya

"Phaedra drámai szerepét a sok reménységre jogosító Gobbi Helén alakította. A fiatal művésznőn érezni, hogy már nemsokára elhagyja az iskolás kereteket. Egyénisége nagyobb színpadok felé sodorja..."

(Idézi: Gobbi Hilda: Közben..., 38. oldal)

Vizsgaelőadás Básti Lajossal

Az Első cigány asszony szerepében mint akadémiai növendék

„…már kezdetben karakterszínésznőnek indultam, s sosem éreztem magam túlságosan szépnek… Voltaképpen szerencse, hogy vénasszonyt játszottam, legalább nem fáj az idő múlása, mert mindjárt öreg voltam…”

(Gách Marianne: „Amikor már már a Holdban jár az ember – felesleges a konflisról írni”. Film Színház Muzsika, 1962. 10. oldal)

Camilla szerepében

"Ellának olyan gyűjteménye van, amilyen senki másnak, olyan változatos, múltba nyúló archív anyag. Mindannyiunkat ő fényképezett először növendék korunkban. Általában a lépcsőházban, mert sem minket, sem Ellát nem engedték be fényképezés céljából a színpadra, s a növendékek, statiszták zsúfolt közös öltözői sem voltak fotózásra alkalmasak, ezért aztán minden képen, akár a Bánk bán-ban, akár a Falu rosszá-ban »szerepeltünk« ugyanaz, a spriccelt fal látható a hátunk mögött egy felfelé haladó rézsútos vonallal, a lépcsőkorláttal."

(Gobbi Hilda visszaemlékezése Wellesz Ellára. In: Közben...., 116. oldal)

A képen Gobbi Hilda A Hit szerepében.

Major Tamás édesanyja, Majorné Papp Mariska a második világháború évei alatt ifjúsági előadásokat szervezett és hozott létre. Gobbi több, akkor még fiatal, később híressé vált színésszel (pl. Várkonyi Zoltán, Apáthi Imre, Major Tamás, Olty Magda, Szeleczky Zita, Szabó Sándor, Szörényi Éva, Ujlaky László, Eőry Kató) együtt szerepelt ezekben az előadásokban. A darabok rendezését Papp Mariska fia, Major Tamás vállalta el. Molière és Shakespeare darabokat játszottak, néha ugyanazokat a darabok vitték színre, mint a Nemzeti Színházban. Gobbi önvallomása szerint nagyon sokat jelentett neki ez a színház, mivel pályája kezdetén elősegítette színésszé érését.

Major Tamás (Trissotin), Rápolthy Anna (Armande), Apáthi Imre (Vadius), Lánczy Margit (Philaminte és Gobbi Hilda (Belise)

"Hettyey Aranka egyszer Schiller Ármány és szerelem című darabját tanította. Kiosztotta a szerepeket. Tízen voltunk, lányok. Hettyey felmérte a helyzetet: a csinosabbjára, szelídebbjére rámutatott: »Te Lujza vagy, te is Lujza vagy, te is Lujza vagy.« Az érettebbjére, az asszonyosabbra pedig rábiccentett: »Te pedig Lady leszel, te is, te is.« - Rám nem mutatott, egyedül rám nem, azt hittem, kifelejtett. Fölnyújtottam a kezem: »ugye, én is a Ladyt, tanárnő kérem?« - Elmosolyodott, és kedves, mulatságos hangján csak ennyit mondott: » No nem, fiacskám, te majd a Csongor és Tündében- ben a Mirígyet.« Ez a mondat mellbe ütött. Napokig gátlásosan járkáltam az utcán, és bizonytalan érzésekkel mentem az iskolába. A szünetekben be-beoldalogtam a W.C.-be, és hosszasan nézegettem magam a tükörben. Se a Lujzát, se a Ladyt? Hát erről a sok-sok gyönyörű szerepről örökre le kell mondanom? Kétségbeejtő volt! Akkor még nem tudtam, hogy milyen nehéz a Lujzákból Ladyvé válni, és a Ladykből még nehezebb Miriggyé!"

(Gobbi Hilda: Közben..., 36. oldal)

Gobbi Hilda Mirígy szerepében.

Ifjúsági előadásban Olty Magdával (Marianne) és Mészáros Ágival (Elize).

Gobbi együtt lépett fel Gábor Miklóssal, Major Tamással, Várkonyi Zoltánnal a Hont Ferenc által rendezett előadó esteken a Vigadóban; a Vasas Székház állandó szavalója volt, s maga is szervezett előadóesteket a Zeneakadémia kistermében. Ezeken az alkalmakon József Attila, Petőfi Sándor, Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály verseit szavalta.

„…egy francot voltam hatalom! Lári-fári. Nem tagadnám le, ha így lett volna, csak nem igaz. Attól, hogy járt a szám, hogy sokat melóztam, hogy ismertem mindenkit a vezetésből, meg azok közül is, akiket a vezetés likvidált, mert még anno együtt harcoltunk, az nem jelenti azt, hogy hatalmam is lett volna. Nem is kellett, nem is akartam, nem is lettem volna rá alkalmas. Nem voltam soha vezető…”

(Szegő András: … Egy francot voltam hatalom! Találkozás Gobbi Hildával. Képes 7, 1988. március 12.)

A képen Gobbi Hilda Lukács Margit, Major Tamás, Somlay Artúr és Mészáros Ági társaságában.

"Először néhány odatévedt emberrel kezdtük a Nemzeti Színház romjait takarítani. Ladányi Feri, Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa, őrájuk emlékszem. Nem voltak teherautók, lovaskocsik. Stráfkocsik voltak. amikbe magunkat fogtuk be, és húztuk a romokat a város kijelölt szemétlerakó helyére."

(Gobbi Hilda: Közben...., 204. oldal)

A háttérben Ladányi Ferenc.

1945. január 28-án Major Tamással és Várkonyi Zoltánnal közösen szervezték meg a kommunista Szabadság című lap matinéját, az ostrom utáni első nyilvános fellépést a Magyar Színház épületében.

"....1945. május 1.! Egy részeg, ital nélküli hippifesztivál volt ez az egész nap - ma úgy érzem, minden azon az egy napon történt! Az élettől mámoros emberek vonultak, énekeltek, levették kifordított bundájukat, ollóval lenyesték hajukat, kardlapozás nélkül vonulhattak - szabadon! [...] Mi, a Nemzeti Színház tagjai, jelmezben, kifestve - azt hiszem, az utolsó el nem fogyasztott mecklenburgi ló segítségével egy ócska stráfszekéren vonultunk végig az Andrássy úton -, az áradó tömeg énekelt, bömböltek a hangszórók, akinek nem jutott más, seprűnyélre szögezett, pirosra festett inget lobogtatott."

(Gobbi Hilda: Közben..., 216-217. oldal)

A szekéren Gobbi Hilda, Somogyi Erzsi, Ungvári László, Eöry Kató, Pásztor János és Lázár Gida.

"Gorkij Vássza Zseleznova című darabjának a címszerepét játszottam. Nagykapitalista asszony - Gellért Endre rendezte. A színpad jobb oldalán állt a Wertheim szekrény, az íróasztal - a hatalom. A darab végén Vássza bal oldalon állva szívrohamot kap...Gellért azt kérte, hogy menjek át a jobb oldalra, a vagyonhoz, a hatalomhoz, ott haljak meg. Elindultam iszonyú fulladási rohammal küszködve és önkéntelenül odanyúltam kitűnően tervezett fekete ruhám nyakához, hogy levegőt kapjak, ösztönös mozdulattal föltéptem a kapcsokat. Ettől elszakadt a nyakamon levő »igazgyöngylánc«, amit valahogy úgy fűzött fel a varroda, hogy nem egyszerre hullottak le a gyöngyszemek, hanem ahogy mentem, egyenként koppantak a padlón. Utána Gellért megkérdezte: - Ez tudatos volt? - Nem - feleltem -, véletlen. - Tartsuk meg."

(Gobbi Hilda: Közben..., 53. oldal)

Vássza Zseleznova szerepében Makláry Zoltánnal (Szergej Petrovics)

"Gobbi Hilda Gertrudisa egyszerre hangsúlyozza a ravasz, óvatos kerítőnőt és a hatalomvágytól megszállott gőgös, kegyetlen asszonyt. Rideg, kemény, szívtelen, de minden uralkodói fenség nélkül való. Különösen bukása pillanatában, amikor halálra sebzetten fetreng és naturalizmusa tévedő túlzással tekergőzik hasztalanul igyekezve visszadolgozni magát a trónszékbe. Mindenből kevesebb több lett volna."

(Kárpáti Aurélt idézi Gobbi Hilda: Közben..., 63-64. oldal)

Gertrudis szerepében Kállai Ferenccel (Ottó)

Susanne, a hajdan szép banya szerepében Sinkovits Imrével (Villon)

"Soha nem felejthetem, hogy - »korabeli sajtó« minőségemben - láttam, 1964 őszén Szomory Dezső II. József császárját a József Attila Színházban. [...] A Szomory darabban Gobbi Chanclos grófnőt alakította, a császár ironikus könnyedséggel kezelt »gazdasszonyát«. Ahogy partnerének, a Józsefet játszó Darvas Ivánnak, úgy neki is kirobbanó nagy sikere volt. Néhány évi (félig) kallódás után, úgy tűnik ezzel a szereppel »talált haza« a neki való, igazi színészetbe."

(Antal Gábor: Szubjektív jegyzetek Gobbi Hilda könyvéről. Színház, 1983. 48. oldal)

Darvas Iván (II. József) és Gobbi Hilda (Chanclos grófnő)

Aurélie szerepében

"Gobbi Hilda az anya szerepében a jelent és az emlékezést játssza el, kegyetlen hitelességgel, éles cezúrát húzva a szépre festett múlt lírája és a jelen harsány kíméletlensége között. Jóllehet az utóbbinál egy árnyalattal lágyabb lehetne, alakítása kitűnő, s hiteles rajza a figurának.

(Demeter Imre: Üvegfigurák - a József Attila Színházban. Film Színház Muzsika, 1963/17.sz. 6-7. oldal)

Amanda Wingfield szerepében Bodrogi Gyulával (Tom Wingfield)

„Nekem a Nemzeti sohasem egy színház volt a többi közül. Nekem a Nemzeti ’a’ színház, SZÍNHÁZ – csupa nagybetűvel. Az Akadémia elvégzése után azonnal odakerültem és hosszú évekig a Nemzeti volt a családom, az otthonom, az életem. Amikor máshova szerződtem, úgy éreztem, ott maradt életem egy darabja.”

Gobbi Hilda (Gora) és Kohut Magda (Medea)

"A szerepen belüli szerepnek, amit az öregasszony önmagának és a világnak alakít, pontos partitúrája van: követhető fejlődésrajz egymást maró szenvedélyeiről. Két őserő munkál benne: kapzsisága és anyasága. Ha csupán olvasnánk e történetet, könnyen vádolhatnánk az írót blaszfémiával: mintha csak az anyaság oltárát akarná lerombolni azzal, hogy épp ebben az alakban mutatja fel az önzés archetípusát. De Gobbi játékát a Nagy László-i »káromkodásból katedrálist« gesztusa élteti: áldott blaszfémia lesz az övé, mert az emberben lakozó jóról és rosszról nem úgy vall, mint két végletről, hanem mint gyötrelmes kálváriáról, amit hősnőjének végig kell járnia."

(Pályi András: Áldott blaszfémia. Színház, 1983. 35.)

Gobbi Hilda az anya szerepében Hollósi Frigyessel (Az öcsi)

"A Vénasszony alakját Gobbi Hilda mély belső megértéssel kelti életre. Ez a megértés azonban nem az elfogultság és elfogódottság, hanem a tárgyilagosság irányába hat. Vénasszonya minden rezdülésében hiteles, élő, s bár a játékmód tárgyilagossága a szélsőségek, a sokszínűség visszafogását eredményezi, ez az alak mégis rendkívül árnyalt és összetett: egyidejűleg jellemző rá szigor és elesettség, határozottság és gyámoltalanság. Gobbi Hilda játékában az alak sorsában képviselt tragikum komor, de nem megható, megdöbbentő, de nem megindító. Bonyolult, összetett érzés- és élménykomplexum övezi a Vénasszony színpadi megformálását."

(P. Müller Péter: A tragikum iróniája. A Csirkefej a Katona József Színházban. Színház, 1987/1. 4. oldal)

"Az emberek segíteni akarása, adakozókedve meghatott, de nem lepett meg. Az én életem annak jegyében telt, hogy hittem az emberi jóságban. Sőt! Csak az emberekben, az egyénekben lehet bízni. Az intézményekben kevésbé...Lehet, hogy elfogult vagyok az intézményekkel szemben, de közösségi cselekedeteimhez az indíttatást soha nem »föntről«, mindig csak »bentről« kaptam."

Nyilatkozta Gobbi Hilda azzal kapcsolatban, hogy mennyi biztatást, segítséget és tárgybeli adományt kapott a közönségtől a Bajor Gizi Színészmúzeum alapításához.

(Gobbi Hilda: Közben..., 286. oldal)

"A múzeum létrehozásában ez vezérelt bennünket: pályatársainkkal, akik előttünk jártak, s maguk idejében fénylő csillagok, néha sarkcsillagok voltak a nemzeti kultúra egén, ne menjen el nyomtalanul az »idő hajója«. Nem sok, amit egy-egy színész életéből megörökíthetünk, de annyit talán igen, hogy a közönség érdeklődését fölkeltse, ébren tartsa e nagy múltú, nagyon szép és nagyon nehéz pálya iránt. Déryné írta naplójában, hogy »a színészek számára külön rezervátumot kellene létrehozni, talán egy szép házat, nagy park közepén - ott élnének együtt és egymással, amikor nincsenek a színházban«. Szép ház, nagy park közepén - talán olyan, amilyennek Déryné megálmodta. Végre együtt vannak, egymás között - hisz már nincsenek a színházban. Remélem, boldogok."

(Gobbi Hilda: Közben..., 297-298. oldal)

A Bajor Gizi Színészmúzeum bejárata az egykori tulajdonos, Bajor Gizi és a múzeumalapító, Gobbi Hilda emléktáblájával

1949. június 1.

"Találkozásom a Comédie Français-zel nagyon szép volt. Roppant udvariasan a rendelkezésemre bocsátottak két jó jegyet. [...] A színház nézőtere kicsi, de kultúrája a régi. A színházat, ami a Palais-Royalhoz tartozik Égalité Fülöp építtette. A színház oldalán márványplakettek: Corneille, Racine, Molière, Hugo stb; sarkán egy nagy Musset-szobor. Ha belép az ember, az előcsarnokban Talma és Rachel hatalmas szobra - a színház olyan, mint egy kicsi, egyszerű múzeum! Két darabot adtak: Racine: Andromaque és Musset: Un caprice - ez utóbbinak hatszáznyolcvanadik előadása volt, premierje 1847-ben a Comédie-Française-ben! Az előfüggöny festett vászon és felfelé húzzák! Nyilvánvalóan tradícióból tartják meg! Néhány tompa botütés után felment a függöny: az előadás kitűnő, csodálatosan beszélnek és mozognak, tökéletes stílusérzékük van!"

Részlet Gobbi Hilda párizsi naplójából. A Naplót 1993-ban találták meg az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában. Szemelvényeket a színésznő 80. születésnapja alkalmából közölt a Színház című folyóirat. (Első rész - Színház, 1993/26, 1-8. oldal)